kb. 15 perc olvasás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Isteni aranykor és/vagy vaskor/pokol
Életminőség-vizsgálat: magyar példatár
Arany János: AZ ÜNNEPRONTÓK
Zendűl, kondul szent harangszó,
Csengve, búgva messze hangzó:
|
„Imára! imára!” |
Jámbor népe a kis helynek
Halkan lépve gyűlnek, mennek
|
Imára, imára. |
Szép piros a pünkösd reggel,
Mintha tűzzel, Szentlélekkel
|
Menny-föld tele volna; |
E napot fent s lent megűlik.
E nap oly ragyogva nyílik;
|
Mint hajnali rózsa. |
De mi réjja riad? de mi ördögi zaj,
Rekegő szitok és otromba kacaj,
|
Hogy reszket az egyház tornya?… |
Szembe’ Isten hajlokával,
Nem törődve a szent mával,
|
Foly tegnapi dőre tivornya. |
„Hol egy muzsikás? hegedű, vagy egyéb?
Ha különb nem akad, dudaszó is elég:
|
Ki fut érte? szaladj Zsuzsi lyányom.” |
„A Zsuzska maradjon! hagyj neki békét
Eszem ezt a pirosítós képét:
|
A kufercest majd vele járom.” |
Hát íme, kapóra, dudás közeleg.
Egy sanda, szikár, csúf szőrös öreg,
|
Tömlője degeszre fújva; |
Füle táján két kis szarva gidának,
– Mintha neki volna szarva magának –
|
Sípján már billeg az újja. |
„Ide, a Jebuzéus pofádat!
Mert megkeserűli a hátad.”
|
„Uraim, de papolnak ott-benn…” |
„Hát baj neked az; pogány hitünek?
Az enyém – ha töröm, ha nem – ez ünnep
|
Enyém, ha szidom; ez az Isten!” |
Ravaszul mosolyog fél szája hegyén
S rákezdi dudáját halkal a vén,
|
Minden sark billeg a táncra; |
Azután vidorabb lesz, majd sebesebb;
A tánc is utána pörébb, hevesebb,
|
Amint kopog és szaporázza. |
De vége szakadni mikor fog, ugyan?…
„Hagyd el – riad egy rá – aki szele van!
|
Kihasítom kecske-dudádat.” |
Hanem a muzsikás mindég fujja,
Mindég szilajabban pörög ujja –
|
Az egész tivornya kifáradt. |
Lankadva leűlne az is, meg ez is,
Hívnák haza őket ebédjekhez is:
|
Nem, nem lehet; ugrani kell csak. |
Szidják a dudást, – verik, öklözik őt –
Verik bizony a nagy üres levegőt; –
|
Gyors híre szaladt e csudának. |
Fut gazda, kié ama renyhe cseléd:
„Jössz…? vagy dobom – itt ez a villa – beléd…”
|
Vasvilla kezébe ragadt ám; |
Fut lyány, fiu, és anya és feleség:
„Apám, fiam, apjokom! untig elég…”
|
S kezeit töri, szíve szakadtán. |
Már józanon a fiu, az apa, férj
Mennének is – íme, közelget az éj –
|
Nyújtják kezöket nagy-epedve; |
A táncosok arcán vérkönyü hull:
De a láb még egyre bokázza vadul,
|
Viszi a tánc ördögi kedve. |
Éjfélt hogy üt a toronyóra közel,
Kénkő fojtó szaga terjedez el;
|
S mint szél ha forogva ragad port: |
Úgy táncol el, egy bősz harci-zenére,
(Mondják, a pokol tüzes fenekére)
|
Az egész örjöngő csoport. |
(1877 júl. 21)
1.
Telt ház
Demagógia országban
mindenkinek tele van a padlása,
no nem sonkával, kolbásszal, szalonnával,
de csodaszép bevált(hat)atlan ígéretekkel,
de amikért mégis naponta hálát is ad…
2.
Rabosítás
Előbb csak beetetnek,
majd, ha megkedvelted az ingyenkaját,
s már megszoktad, hogy a szádba repül a sült hal,
akkor beakasztják a horgot a szádba, és rab leszel…
3.
Puha diktatúra
A megszállók már nem
sanyargatják a meghódított népet,
mert így csak növelnék lelki ellenálló-képességét,
inkább kényeztetik, kielégítik minden kívánságát,
és így puhánnyá, anyámasszony katonákká válnak
4.
Visszás
Itt a katonát
szabják a ruhához
és az embereket a vaságyhoz.
Prokrusztész foglalkozik ezzel,
ő nyújtja ki a rövideket, vagy
vagdossa le a kiálló részeket…
5.
Ekhó
Csak egyedül magadat hallod vissza,
mert mindenkit elüldöztél magad mellől,
vagy senki nem mer őszintén megszólalni,
vagy már csak a te nézeteidet szajkózza –
s te a visszhangot párbeszédnek veszed…
6.
Struggle
for life…!
Nincs jogod
lakni és jóllakni,
nincsen ilyen alanyi,
elidegeníthetetlen jog
az ország Alkotmányában…
„Pusztuljon a férgese!” alapon
teljesen a sorsára hagyják azt,
akik a Nagy Létharcban lemarad
A szociáldarwinizmus elvei uralkodnak?!
7.
Átváltozás
Mintha a mesék földjén járnánk
csodás metamorfózisokat láthatunk:
angyalkából pár hét alatt házisárkány,
a daliás férfiemberből meg házipapucs,
a rettenthetetlen fenegyerekből alattvaló,
a világmegváltó ifjúból nyárspolgár lesz…
8.
Rohadt
Spórolásból
vagy (nagy)anyai intelemre
mindig azt az almát eszem,
ami már elkezdett rohadni,
így a végén az épekből
soha nem eszünk…
9.
Jóember
Jó embernek
tartod magad,
és a hasonszőrű
mások szeméből is
ugyanezt olvasod ki –
még nem törtél össze,
még akkora teher az Egód,
hogy még a latrok is megelőzhetnek,
ha legalább a kereszten megalázzák magukat…
10.
Rádöbbenés
Kitől tudod meg,
a szomszédoktól, vagy
iskolatársaidtól kell megtudnod,
te egy úgynevezett „zabigyerek” vagy?
Törvényes házasságon kívül születtél,
ismeretlen akart maradni apád/anyád is,
akit nevelőszülők fogadtak örökbe
(ugyanez állhat pl. zsidó mivoltodra is,
amit ezért valami szégyellnivalónak tarthatsz…)
11.
Perspektíva és illúzió
Ami messzebb van, az kicsinek látszik.
A szemed elé tett kezed nem nagyobb a hegynél.
Ha a szemed ezt nem tanulja meg, elpusztulsz.
Ahogy akkor is, ha nem tudod megbecsülni,
hogy milyen sebességgel közelít feléd az autó.
12.
Hit és tudás
Hiszem, ha látom?
Ha én most látom,
akkor nem kell abban hinnem!
A látomásom, a vízióm
megvalósíthatóságában igen.
Ha érzem, hogy forró az étel,
Azt érzem és nem tudom.
Azt tudni vélhetem, hogy
nem jó így megenni…
13.
Érzéki csalódás
Amikor sokszor teszteled a kezeddel,
hogy elég meleg-e a gyerek fürdővize,
majd csodálkozol, miért sivalkodik a gyerek.
Ilyenkor tudnod kell:
te a vizet hidegebbnek érzed.
Ahogy tudod, hogy nem görbe a ceruza,
amit az imént tettél bele egy pohár vízbe.
14.
Tudásunk alapja
Meddig lehet kérdezősködni,
Meddig nem öncélú kételyeket kifejezni:
amit tudni vélsz, azt honnan tudod?
Végtelen regresszusba kerülünk?
Vagy megpróbálunk
a bizonyítandóval bizonyítani?
Vagy kilépünk
ebből a világból egy másikba?
Értelmetlen kérdezni:
honnan tudod, hogy hideg a sör?
Ezt nem tudom, hanem érzem.
15.
Csakazértis
Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres –
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.
(J.A.)
16.
Utolsóból első
Falábúból a parkett ördöge,
botfülűből nótafa,
szegénylegényből királyfi,
búskomorból életvidám,
kripliből élsportoló,
ázott verébből világszépe,
állatorvosi lóból makkegészséges,
betyárból pandúr,
gebéből táltosparipa,
írástudatlanból remekíró,
Jézusüldözőből első apostol?
17.
Érdem és kegyelem
Felkészülhetsz a meccsre,
jól időzítheted a formád,
mindent beleadhatsz és
még jól is mehet a játék,
s mégsem következik mindebből,
hogy akár egyetlen gólt is fogsz lőni…
(pedig a foci sem kimondottan,
kifejezetten lutri, szerencsejáték)
Ezért sem lehet a győzelem a cél…
18.
Próba alá vetve
Hogy igazi-e az arany,
annak vannak próbái –
ugyancsak vannak megmérettetései
az igaz barátságnak, a szerelemnek –
de ezt nem lehet mesterségesen előállítani,
hisz nem szabad emberekkel kísérletezgetni…
De ha egy olyan fájó igazságot kell közölnöd,
aminek elhallgatása barátod romlásba döntené,
de ami a kapcsolatotok szakadásához vezethet,
akkor te vagy megpróbálva…
19.
Hiúsági kérdés
Két kicsi kecske baktat a hídra,
egyszerre érnek oda,
de csak egy tudna átmenni…
Ők presztízskérdést csinálnak abból,
hogy ki érkezett oda elsőnek…
Egyik sem enged, mindkettő szenved:
egyszerre indulnak egymással szemben,
a híd közepén összeöklelnek,
majd együtt esnek-vesznek…
20.
Érdek
Nem tudod
a valós érdekeid érvényesíteni,
mert vagy nem ismer(het)ed fel őket,
vagy nem áll módodban: se pénz, se pozíció,
se bátor kiállás, se szervezkedési készség stb. stb.
vagy nem is akarod – például a birka vallásod tiltja
21.
I-gazság
Egyedül vagy a szigeten
és nem tudsz/tudhatsz róla:
egy nyomdahibás Szentírásod van
ahol lemaradtak ezek az „i” betűk.
De te a „szentírásból” jottányit se engedsz…
22.
Készülődő…
Ez a földi élet még nem az igazi fellépés,
ez még csak a (fő)próbaidő, a vizsgaidőszak…!?
Ha elbuksz, akkor jön az örök kárhozat, a pokol,
jobb esetben más alakban életismétlésre utasítva?
23.
Szembekötő
„Sose halunk meg!”
A végrendelkezés, dolgai elrendezése
és lelke és társai megbékítése helyett
úgy tesz, mintha a nyolcvanadik év még semmi lenne,
és gyilkosa neki mindenki, aki a mulandóságról beszél
(így nyilván készületlenül éri majd a „hirtelen halál”…)
24.
Megboldogulni…
Mint lót-fut a boldogság után
Az ember, a dőre,
Az egyik hátra, a másik előre,
Miként ha már ott volna nyomán.
Hiába igyekeznetek!
Előttetek, mögöttetek
Nincs a boldogság… ott alattatok van
A sírhalomban.
Petőfi Sándor
Szalkszentmárton, 1846. március
*
Arany János
A VILÁG
A világ egy kopott szekér,
Haladna, de nem messze ér;
Itt is törik, ott is szakad:
Sose féljünk, hogy elragad.
A világ egy régi mente,
Moly, penész, por összeette,
Folt sem állja, foldani kár:
Cérna után szakad mindjár’.
A világ egy tói malom;
Néha tenger vize vagyon,
Néha csepp sincs, úgy kiszárad;
Amint kéne; sosem járhat.
A világ egy vén muzsikás,
Nem tud ő már kezdeni mást;
Minden hangból húz csak felet,
Minden nap egy nótát feled.
A világ egy rozzant csárda,
Rossz menedék télbe’, nyárba’;
Télbe’ fázol, nyárban ázol:
Mégis benne éjszakázol.
Részeg ember ez a világ:
Ötször, hatszor egy nyomba hág;
Kész ugorni hegyen völgyön
S felbukik a síma földön.
(1852)
*
25.
Vesztegess
Nemcsak a vas,
de itt-most minden ember,
sőt sajna minden közszolga is
vesztegethető, korrumpálható –
pénzzel mindent el lehet érni,
több pénzzel az ellenkezőjét is,
ennek a társasjátéknak leszel te is
a résztvevője, és kis haszonélvezője,
majd a nagy kárvallottja, szenvedő alanya…
26.
Munkavállaló
Olyan a munkát vállalsz,
persze önként, „szabadon”,
ill. megélhetési kényszerből,
ami pár év alatt leamortizál,
testcsonkító és lélekölő, szellemirtó,
s ha elhasználódsz, akkor eldobnak,
mint ahogyan egy kicsavart citromot.
27.
Önkizsákmányolás
Az államilag garantált munkahelyen
te dolgozgatsz, mi meg fizetgetünk…!?
De szabad túlórázni, géemkázni, háztájizni,
fusit vállalni este és a hétvégéken, ingázni,
másodállást vállalni, s közben házat építeni!
A szocializmus nem kizsákmányoló rendszer!?
28.
Modern idők
Nem ellopni, elrabolni,
erővel kikényszeríteni stb.,
hanem elérni, hogy az áldozat
önként/örömmel adja át javait,
nem hajcsárral korbácsolni,
de elérni, hogy magát hajtsa
látástól vakulásig a dologházban,
hogy a másnapi betevőt megkapja…
29.
Balhit
Azt hitted,
hogy te választottál,
büszke vagy magadra,
hogy meghódítottál egy Nőt…
De ez épp ellenkezőleg történt:
hölgyválasz volt, s te lépre mentél,
és jól bevásároltál egy zsákbamacskát…
És már nincs/csekély vigasz a reklamáció.
30.
Hőskérdés
Felesleges hősködés – hiányzó hős.
Az egyik ember ott vizslat a parton,
hátha beleesik valaki, hogy kimenthesse.
esetleg még bele is löki, hogy hős lehessen…
A másik meg akkor is lapul mint szar a fűben,
amikor éppen hogy legény kell, kellene a gátra…
31.
Istenkísértő
Idegen közeg és alázat.
Ha befelé úszol a mély vízbe,
hogyan tudod eldönteni, meddig mész,
honnan tudsz még kifelé is kiúszni,
ami pont ugyanannyi erőt igényel,
és nincs rá semmi garancia,
hogy semmi nem jön közbe?
Hol ér véget a bátorság,
s kezdődik a vakmerőség?
32.
Kutyasor
Úgy bánnak veled
mint kivert kóbor kutyával,
kővel dobálnak, elhajtanak,
üldöznek és ütnek-vernek,
sintértelepre hurcolnak,
befognak kísérleti alanynak –
legjobb esetben bezsúfolnak
egy börtönszerű menhelyre…
33.
„Kirakatpolitika”
Amíg nincs tökéletes
rend és tisztaság a lakásban,
addig nem kezdesz bele
még egy könyv olvasásába sem –
erre mindig csak a maradék időt fordítanád,
ha lenne ilyen szabad időd…
De nincs, mert mindig találsz tennivalót,
nehogy szó érje a ház elejét…
34.
Ideiglenes-végleges
Annyira csak egy dolog érdekel, izgat,
hogy ennek érdekében minden mást elhanyagolsz:
nem mosakszol, nem mosol, nem raksz rendet,
alig alszol, alig eszel, alig tisztálkodsz stb. stb. –
ami indokolt lehet egy rendkívüli helyzetben,
de te ebből életformát csinálsz…
35.
First thing first
Mindent egyformán fontosnak tartasz,
nem tudsz fontossági-időrendi sorrendet felállítani,
ezért vagy bele sem kezdesz dolgaid intézésébe
vagy egyszerre akarod minden dolgod elvégezni:
kisdolgot-nagydolgot, mosakodást és evést stb. –
mint aki szimultán játszana 100 sakkpartit…
34.
Kiátkozva
Törvényen kívül
Exkommunikálva…
Szabad préda vagy,
akire hajtóvadászatot rendeznek,
s akinek az életével nem kell elszámolni,
s akinek szinte semmi esélye a menekülésre,
hisz a fizető vendégvadászok biztosra akarnak menni,
de szegény fejvadászokat is mozgósít a kitűzött vérdíj…
35.
Mentsvár
Vészhelyzetben nincs hova menekülni.
Nincs menedékjog, nincs menedékhely.
Nincs azílium, ami az üldözők elől megvéd.
Nincs hely, mely mentelmi jogot ad.
Nincs óvóhely. Nincs menedékház.
Nincs politikai menedékjog…
Nincs egy befogadó család…
Stb.
36.
Kihozni a minimumot…
Mintha a gitár csak porfogó lenne
Mintha csak egy húrját pengetnéd
Mintha nem hangolnád be: hamis
Mintha dobgitárodon csak dobolnál
Mintha a gitáron hegedülni akarnál
Mintha csak zajkeltésre használnád
Mintha egy gitárral szöget vernél be
Mintha tűzhöz, gyújtósnak hasogatnád fel
(ezek a gitár nem rendeltetésszerű használatai,
ezt analogikusan az emberre is értelmezhetjük)
37.
Szó
Szó, szó, szó
Szószátyárkodók
Szájhős szó-vitézek
A szavakon lovaglók
Szószaporítók, szófosók
Sok beszédnek sok az alja
Aki gyereket beszél a hasadba
Aki a mélységet a hosszal pótolná
A szót veszélyes fegyverként forgató
Ügyvédi/szónoki szó-csűrés és csavarás
Pokolba a szép szavakkal, szeress jobban…
Stb.
38.
Társleépítő taktika
Vadidegenekre, sőt jóismerőseidre is,
rásózol valami bóvli árut vagy szolgáltatást,
majd próbálod kerülni a velük való találkozást.
Vagy épp ellenkezőleg: nagyon is keresed őket,
de csak hogy behajtsad az esedékes törlesztést,
ők meg éppen ezért kerülnek nagy ívben…!
39.
Savanyú a szőlő
Mivel csak azt tekinted,
hogy neked mire és hogyan
van a Másikból szükséged,
– mintha egy mobil telefont,
guminőt vennél a piacon -,
de megfordítva már nem,
ezért jó eséllyel maradsz társtalan,
s hogy ez a hiány ne kínozzon annyira,
megideologizálod a kényszer egyedüllétet,
túlhangsúlyozod agglegénységed előnyeit…
40.
Magány
A magány is
– mint minden más –
csak addig csábító, amíg nem kényszer.
ahhoz, hogy az ember vidám gyalogos legyen,
okvetlen szükséges egy pár jó ló,
vagy autó a háttérben, s ahhoz,
hogy vidám magányban éljen,
okvetlenül szükséges a lehetősége,
hogy akkor lép ki belőle, amikor akar.
Fekete István
41.
Beleestél a verembe…
De fel se fogod, hogy hol vagy…
Vagy megpróbálod lakályossá tenni
Vagy megmagyarázod: ez a te sorsod
Vagy mindenkit be akarsz oda csalogatni
Vagy mindenkit megutálsz, aki kint van
Vagy rosszul kérsz-követelsz segítséget
Vagy berántod magadhoz/kezébe harapsz…
42.
Helytévesztő
Pénzt, időt nem kímélve
kimész a nyilvános strandfürdőbe,
és ott testi-lelki felüdülés/relaxáció helyett
egész nap csak méltatlankodsz, hőbörögsz:
lespriccelnek, zajonganak, labdáznak stb.
(pedig nem otthon vagy, vagyis nem
házi magánuszodában, fürdőkádban)
43.
Sok és kevés
Sok az ún. jóismerősöd a strandon lubickolva,
de egy sincs, aki utánad ugorjon, ha fuldoklasz,
mert „nem bolond” az életét egy másikért kockáztatni…
Mondhatja, hogy ezért tartják/fizetik az úszómestert
Mondhatja: miért mentél a mélyvízbe, ha így úszol
Mondhatja: annyira ő sem jó úszó, hogy mentsen
Mondhatja: a szíved joga, hogy öngyilkos legyél…
Mondhatja: miért pont ő, hisz még sokan vannak…
Stb. stb.
44.
Tanács:
kérés és elfogadás
Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik
A tanácskérés is egyfajta elismerése az önerőtlenségnek,
Ami persze szakmai dolgokban nyilván könnyebben megy,
Pláne, ha az épp nem a te szakmádat, szakértelmed érinti…
De életviteli dolgokban is sokszor, sőt legtöbbször hiszed azt,
amit anno Descartes mondott a józan ész jól elosztottságáról…
45.
Middle life crisis
Aki életútja felén egy nagy sötét erdőbe jutott,
mivel az igaz utat elveszítette, tévesztette, nem leli,
és izgatottan és igazán már nem is keresi, vagy mégis?
Azután vagy túl nagyot robbant, otthagyva otthonát stb.,
vagy marad a régi kerékvágásban/szürke taposómalomban
46.
Próba-szerencse
Vak tyúk is talál szemet
Mint amikor például
– persze ne adja Isten.. –
egy elveszett gyereket keresel,
de azt nem módszeresen teszed,
nem valószínűségi prioritásokkal stb.
hanem vaktában, összevissza,
hol ide, hol oda kapva
pazarolva a drága időt
(míg ő épp a végét járja)
47
Bizalom
A jó emberi élet levegője…
Ha egy veremben ketten vannak,
Ahonnan csak úgy lehet kijutni, ha az egyik bakot tart,
Akkor a másiknak meg kell ígérnie, hogy kihúzza majd őt,
De erre csak a szava a biztosítéka, nem hagyja őt szarban
(Sok állatmese szól arról, ahogy a róka átveri így a farkast)
48.
Itt is, ott is idegen
„Rossz úton kezdettünk
a rómaiaktól tanulni….
Ahelyett, hogy segédöknél fogva
a tulajdon körünkben emelkedtünk volna,
szolgai követésre hajlottunk;
ahelyett, hogy az ő szellemöket magunkba szívtuk
és saját világunkban sajátunkká tettük volna,
az ő világukba költöztünk által;
de ott egészen fel nem találhatván magunkat,
honunk felé visszapillongunk,
s örökre megoszlott képzelettel
itt is, ott is idegenek maradunk.”
Kölcsey Ferenc
*
Arany János
FIAMNAK
Hála Isten! este van megin’.
Mával is fogyott a földi kín.
Bent magános, árva gyertya ég:
Kívül leskelődik a sötét.
Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?
Vetve ágyad puha-melegen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
Látod, én szegény költő vagyok:
Örökül hát nem sokat hagyok;
Legföljebb mocsoktalan nevet:
A tömegnél hitvány érdemet.
Ártatlan szived tavaszkertében
A vallást ezért öntözgetem.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
Mert szegénynek drága kincs a hit.
Tűrni és remélni megtanit:
S néki, míg a sír rá nem lehell,
Mindig tűrni és remélni kell!
Oh, ha bennem is, mint egykor, épen
Élne a hit, vigaszul nekem!…
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
Majd ha játszótársaid közül
Munka hí el – úgy lehet, korán –
S idegennek szolgálsz eszközül,
Ki talán szeret… de mostohán:
Balzsamúl a hit malasztja légyen
Az elrejtett néma könnyeken.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
Majd, ha látod, érzed a nyomort,
Melyet a becsület válla hord;
Megtiporva az erényt, az észt,
Míg a vétek irigységre készt
S a butának sorsa földi éden:
Álljon a vallás a mérlegen.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
És, ha felnövén, tapasztalod,
Hogy apáid földje nem honod
S a bölcsőd s koporsód közti ür
Századoknak szolgált mesgyeül:
Lelj vigasztalást a szent igében:
„Bujdosunk e földi téreken.”
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
S benne az erény diadalát:
Mert különben sorsod és e föld
Isten ellen zúgolódni költ. –
Járj örömmel álmaid egében,
Útravalód e csókom legyen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem!
(1850)
*
PLUSZ VAGY MÍNUSZ
E magok és csírák célja, hogy segítse a bátor keresőket
életüket és elő-szeretteikét, másokét, is boldogabbá tenni:
rendeltetésszerűen használni, mint például egy gitárt, hegedűt,
amivel szöget is lehet beverni, felaprítva be is lehet fűteni stb.,
amit lehet hagyni porosodni, mint zaciba is adható szobadíszt,
lehet belőle fegyvert csinálni és ütni, vagy lelki hadviselésként:
lehet belőle fülsértő, lélekromboló zörejt, „zenét” kicsikarni,
de lehet ő gyönyörű, lélekemelő-tisztitó isteni muzsika médiuma.
Lehet a szart aranynak nevezni, és még gyarapítani,
Lehet aranyunkat nem becsülni, sőt abból is szart csinálni
Lehet a szarral megbékélni, abban pl. üdvhitben szenvedni,
És meg sem próbálni abból aranyat előállítani (”alkímia”)
Az élet legjobb dolgai lehetnek egyben a legrosszabbak is:
jó vagy rossz egészség, evés, játék, humor, munka/hivatás,
barátság, szerelem, nemi élet, házasság, család, lakás/otthon,
gazdálkodás, iskola, társas élet, sport, művészet, közélet stb.
A legeslegtöbbet én használhatom, s így árthatom magamnak,
És csak ezután jönnek a jószándékú előszeretteim, barátaim,
És a rossz szándékú álbarátok, ellenségek, valamint a segítők,
Akik a rosszat jól csinálják, majd a szerencse, a Rendszer stb.
A mese, példabeszéd, jellemzés rólad szól, ismerj magadra,
a baj felismerése a gyógyulás kezdete: most változtass életeden,
amihez csak bölcs szellem és lélekbátorság kell: sokkal több az,
ami rajtad múlik, semmint azt gyáva önigazolásul hinni akarnád…
