kb. 1 perc olvasás
FIZETÉS AZ ÉTEL SZAGÁÉRT
Egy szegény ember a vásártéren bandukolt, hátha akad valami munkája. Éhes volt nagyon, és amint elmegy a pecsenyesütő sátra előtt, meg nem állhatja, hogy oda ne menjen a tűz közelébe, hogy a pecsenyének legalább az illatát szívja magába, mert pénze bizony nem volt, hogy egy adagot megvegyen.
Száraz kenyerét húzta elő tarisznyájából, és azt rágta a pecsenyeszaghoz. Észrevette ezt a szakács, és követelte a pecsenyeillat árát. Csak nem gondolja az ember, hogy ingyen lakhat jól az ő pecsenyéjének gőzével! A szegény ember persze nem tudott fizetni, hát bíró elé mentek. A bíró azt mondta:
– Majd én fizetek a szegény ember helyett! – Ezzel elővette erszényét, megcsörgette a pénzdarabokat, amelyek benne voltak, és így szólt:
– Te a hús szagát adtad, most a vendéged a pénz hangjával fizetett. Elmehetsz.
*
RIMBAUD
A kenyér-lesők
A téli hóba, téli ködbe
a széles pincelyukra dőlve
áll öt gyerek.
Feszült inakkal lesve, térden
bámulják, hogy süti a pék benn
a kenyeret…
Erős, fehér nagyizmú karja
a tűzre rakja, magcsavarja.
Láng ég alól.
Hallják pattogni a kenyérkét,
aztán a mosolygós, kövér pék
egy dalt dalol.
Mind kuksol ottan, egy se moccan
és a pirosló lyukra hosszan
néznek kivül.
S ha holmi gazdag dáridóra
a szőke, illatos cipócska
végre kisül;
s a füstlepett gerenda alján
dalolni kezd a drága, halvány
kenyér-darab;
és száll a tűz-ajtón az élet,
bús, árva lelkük is feléled
a rongy alatt.
Ruhájukat a dér befújta,
de ég szemük, és élnek újra.
S csak néznek ők.
Rózsás orruk a rácsra nyomják,
s dalolnak látva ezt a pompát,
bús fény-lesők.
Imát dalolnak epedezve
s úgy lehajolnak a kemence
szent fényinél,
hogy szétreped rajtuk a nadrág,
s elkapja lengő ingök alját
a téli szél…
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ FORDÍTÁSA
+
http://www.youtube.com/watch?v=gCjf7502Qs4
