kb. 7 perc olvasás

La Fontaine:
A tücsök és a hangya
Mit csinált a tücsök nyáron?
Csak muzsikált hét határon.
Aztán jött a tél a nyárra,
s fölkopott a koma álla.
Szomszédjában élt a hangya:
éhen ahhoz ment panaszra,
s arra kérte, egy kevéske
búzát adjon neki télre.
„Búzát? – szólt a hangya sógor. –
Már ez aztán sok a jóból!
Tél elején sincs búzád már?
Hát a nyáron mit csináltál?”
„Mit csináltam? Kérem szépen
muzsikáltam – szólt szerényen
tücsök mester. – Aki kérte,
nótát húztam a fülébe.”
„Nótát húztál, ebugatta?
Nohát akkor – szólt a hangya –
járd el hozzá most a táncot!
Jó mulatságot kívánok.”

Hajnóczy Péter: A hangya és a tücsök
A novemberi szél a zörgő faágakról éppen az utolsó fonnyadt-száradt leveleket tépte le, amikor az erdőszélen találkozott a tücsök és a hangya. A hangya kicsit kopott, naftalin szagú, de panofixbéléses télikabátot viselt – júliusban vette leszállított áron a Bizományi Áruházban, akár a vízhatlan síbakancsát -, a tücsök viszont láthatóan didergett vékony és béleletlen vászondzsekijében. A tücsök zsebre dugott kézzel álldogált, mert kesztyűje sem volt.
– Jó napot, tücsök szomszéd – mondta a hangya. – Ahogy elnézem, nem izzad bele a kabátjába…
– Bizony, hideg van, hangya szomszéd – válaszolt vacogva a tücsök. – Ez a szél az ember csontját is átjárja…
A hangya megigazgatta bőrkesztyűs kezével a sálat a nyakán.
– A feleségem kötötte – mondta. – Ügyes asszony: nézi a televíziót és közben mindig köt vagy horgol valamit. Maga, úgy tudom, nőtlen és albérletben lakik…
– Hát igen – bólogatott a tücsök -, tudja, én mindig csak hegedülgetek, másra nemigen marad idő…
Cigarettásdobozt kapart elő a zsebéből, és odakínáIta a hangyának.
– Köszönöm – rázta a fejét a hangya. – Több, mint három hónapja, hogy leszoktam a dohányzásról. Nemcsak haszontalan, az egészségre káros szenvedély ez, de pénzbe is kerül. Egy doboz cigaretta árából megreggelizhet, vagy megvacsorázhat a magamfajta kétkezi munkás. – Megköszörülte a torkát. – Úgy tervezzük a feleségemmel, hogy jövőre nagyobbra cseréljük a lakást. Központi fűtés, telefon, közvetlen földalatti járat a szemétdombhoz…
A tücsök cigarettára gyújtott.
– Aki nyáron hegedül, míg mások megfogják a munka végét, hogy vigyék valamire az életben… – A hangya megcsóválta a fejét. – Talán azt gondolta, kedves tücsök szomszéd, hogy ebben az évben nem is lesz tél?
– Egy hét múlva elutazom – mondta a tücsök -, csak úgy május felé jövök haza…
– Elutazik? – csóválta a fejét a hangya. – Valami rokoni meghívás, kedves szomszéd?
– Nem járok én vendégségbe – mondta a tücsök -, csak hegedülgetek otthon, gyakorlok…
– Elárulná, hová utazik? – mosolygott rá a hangya.
– Párizsba – mondta a tücsök.
– Párizsba?
A hangya kerekre tágult szemmel a tücsökre meredt.
– Tréfál, kedves szomszéd? – kérdezte kissé emelt hangon. – Miből telne magának arra, hogy Párizsban töltse a telet?
– Meghívtak… a Conservatoire… – mondta a tücsök. – Hangversenyeken hegedülök…
A hangya a földre szögezte a szemét, hallgatott egy darabig, aztán kérlelő hangon megszólította a tücsköt:
– Tekintettel a régi ismeretségre… elintézne egy számomra fontos ügyet?
– Kérem, nagyon szívesen… – biztatta a tücsök – csak mondja, szomszéd úr…
– Arra kérném – mondta a hangya -, hogy Párizsban keresse fel La Fontaine urat, és mondja meg neki, hogy nyalja ki a seggem.

*
NÉGYSOROSOK Á LA FONTAINE
avagy az éremnek több oldala van
A TÜCSÖK ÉS A HANGYA FELESÉGE
A kis hangya egész nyáron dolgozott serényen,
Télire pedig hazament szerelemre éhen.
Ámde addigra a párja már rég elhidegült.
Tücsöklegénnyel csalta, kivel ágyában hegedült.
***
A HOLLÓ ÉS A SZÁRAZ SAJT
A holló zsibbadva ült az elhagyatott ágon,
Csőrében penészedő sajttal – akár egy várrom –
Egy róka sem ballagott már évek óta arra,
Ki vágyakozna egy száradt s büdösödő sajtra.
***
A SZOMJAS FARKAS ÉS A BÁRÁNY
A szomjas farkas inni ment a patakhoz éppen,
A bárányt meglátva kérlelte őt igen szépen.
A galád bárány gúnyos pofával elzavarta,
Tulajdoni lapját a patakra, felmutatva.
***
AZ ÖKÖR ÉS A BÉKA
Az ostoba ökör látott egy békát a réten,
Fejébe vette, hogy Ő is ugrik majd olyasképpen.
S azonmód fenékre ülve indított egy startot,
De erőlködése csak egy új tehénlepényig tartott.
Pest-Buda, 2014-2019.
*
La Fontaine után szabadon…
A Tücsök verse
Örülök neki, hogy az összes ujjam megvan
tudok csinálni velük ezerféle dolgot
legfontosabb persze az, hogy zongorázom
és hogy retro szemüveget hordok
tücsök módra élek, nyáron muzsikálok
míg a balga hangya dolgozik a napon
én magamra vigyázok, nehogy leégjek
és kávézok egy árnyas teraszon
baromira tetszik ez az élet nekem,
király vagyok otthon és a színpadon
rajonganak értem, nem is lehet másképp
hiszen a külsőm tökéletes nagyon
elbűvölő vagyok, széles a mosolyom,
olyan igazán szép kék színű a szemem
karcsú, izmos alakomat őrzöm,
hogy a lányok szeressenek engem
van egy régi álmom: a lemezem készül
sok-sok jó dalt énekelek rajta
de a hangya nélkül létezni sem tudok,
igaz ez a mese évszázadok óta…
A Hangya verse
Egyik nap olyan, mint a másik
a hangya dolgozik, a tücsök dudorászik,
két külön világot álmodnak maguknak
egymás nélkül élni mégse nagyon tudnak.
Ne muzsikálj annyit! – korholja a hangya,
de a tücsök abba sose hagyja
húzza csak a nótát egyre-másra,
hogy azt a kis hangyát mosolyogni lássa…
2009. október 22.
*
A róka és a holló – másképp
Egy szép napon elment kirándulni együtt
a hegyekbe: a holló meg a róka.
(kibékülésüket szponzorálta a light Coca-Cola)
Elöl megy a róka fütyörészve
– s mint aki karót nyelt vagy rozsdás szögbe lépett -,
a holló óvatosan csak utána lépdel.
(eredendő gyanakvását nem oldotta fel a Pitagorasz-tétel)
Pedig járt már pszichológusnál többször is, de amióta
„az a dolog” történt, csak rajzol és naphosszat alkot,
ám terápiaként sohasem kerek, hanem derékszögű sajtot…
.
A holló nem is vitt az útra egy árva darab sajtot,
(nem akarta sokadszor is behúzni magának
a nap végén majd a susztermattot.)
Már reggel vigyorgott magában a magabiztos róka,
nem is sejthette a rátarti ravaszdi,
hogy nemrégen a hollót beszervezték,
így ő, az FBI próbaidős fedett nyomozója,
aki mára rutinosan be lett poloskázva:
ebédidőben egy mikrofonnal
s okostelefonnal felszerelve szállott fel a fára.
.
De csőrében nem sajt volt, csak annak hologramja
(így hiába járt csúcsokon a róka enzimdiagramja),
csak nevetett magában: az oktondi a fa alatt mit művel,
miközben hanggal és képpel is rögzítve lett,
hogy küzd meg a róka az eredendő bűnnel.
S ami nem sikerült Aesopusnak több mint kétezer,
La Fontaine-nek meg szűk négyszáz év óta,
e bizonyítékok alapján bíróság elé állt a csaló róka.
De miután nem volt meg a bűntény corpus delictije
– alkalmatlan tárgyon elkövetett cselekményre hivatkozva -,
egy jó ügyvéd a fogdából
már egy nap után kivitte…
*
A róka és a holló
Mesék világa (kicsit másképp)
Kétszer is tizenkettőt ütött már a falióra, de
nem evett egy falatot se két napja a kültelki róka.
Már egy hete is, hogy bevonták a vadászengedélyét,
megkeserítve így életét és imádott úri szenvedélyét.
Közben reggel óta híreszteli mindegyik rádió:
magasabb lesz mától a sajton is az ÁFA,
ezt hallván a holló, magára a keresztet átkozódva hányta.
Fel is szállt az utolsó darabbal egy nyírfa tetejére,
a róka meg épp ekkor lépett ravaszul a tettek mezejére:
Kedves holló, gyönyörű a ruhád, szuper a stylist-od,
de, hogy hangodat is halljam, ahhoz csőrt kell nyitnod.
Hetek óta friss sztárokat keresek az új X-Faktorra,
hidd el, velem szert tehetnél egy igazi mentorra!
Billegett a holló a fa hegyén repesve-pirulva, hisz
ilyen szép szavakkal életében még sohasem illették,
akár kimondatlanul, de legfőképp kimondva?
Elmerengett kicsit: talán a sztársághoz kissé öreg is már,
utolsó gondolatát hangosan kimondva: Ó, ez bizony nagy Kááár!
Kiesett a szép sajtdarab a hollónak csőréből, így
sokadszorra sem jött ki nyertesen ebből a „csörtéből”…
Homlokára csapott sopánkodva: Ó, én buta holló!
De La Fontaine-t meg ezért az elcseszett meséért
holtában is szurkálja örökre a csorba agrárolló.
A róka éhe sokat enyhült, rögtön ki is tölt egy lottót,
legközelebb így legyen ötöse, ahogy kifundálta, hogy
kell rászedni a nem épp IQ bajnok, de rátarti hollót.
.
A holló még a fa tetején kiszámolta, mennyi lett a kára,
és gyorsan (nehogy éhen haljon), elment másodállásba,
jó pénzért reklámarcnak a Magyar Postára.
Ebből beiratkozott egy olyan tanfolyamra, ahol
vagyonokat fizet reinkarnációs tanácsadók vastag számlájára,
akik megígérték neki, soha többé nem jut már
a La Fontaine tollával megírt szomorú karmára.
De megfontolás tárgyát képezheti még a laktóz diéta,
így majd illatozó corpus delicti híján,
már egy róka sem spendírozhat arra,
hogy ő és minden sorstársa egy hiú idióta…
Miskolc, 2014. január 3.
x
Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek
- Andersen: „Jól van, apjuk!”2010.11.05.
- Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem + életmű2010.10.09.
- A tékozló fiú és az irigy, kesergő testvér2010.09.12.