Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Életminőség/boldogság ABC – IV.

Írta: Nagy Jenő · 2025. december 7.

kb. 26 perc olvasás

Eugéniusz:

A létrontások és/vagy a létjavítások

Szellemi segítség lélekbátor keresőknek

Az ön/emberismeret-szeretet igaz tükre

pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan ember

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

pppppppppppppppppppppp

Petőfi Sándor:

SZÍNÉSZDAL

Minden müvészetek

Fején a korona:

A mi művészetünk,

Ellen ki mondana?

Mi szép, mi szép, mi szép

A mi föladatunk!

Legyünk büszkék reá,

Hogy színészek vagyunk.

Csak árny, amit teremt

A költőképzelet;

Mi adjuk meg neki

A lelket, életet.

Mi szép, mi szép, mi szép

A mi föladatunk!

Legyünk büszkék reá,

Hogy színészek vagyunk.

Miénk a hatalom

Az emberszív felett:

Idézni egyaránt

Mosolyt vagy könnyeket.

Mi szép, mi szép, mi szép

A mi föladatunk!

Legyünk büszkék reá,

Hogy színészek vagyunk.

Apostolok vagyunk

Az erkölcs mezején.

Apostoli szavunk

Téged kiált: erény!

Mi szép, mi szép, mi szép

A mi föladatunk!

Legyünk büszkék reá,

Hogy színészek vagyunk.

De amit színpadon

A népnek hirdetünk,

Ne hazudtolja meg

A cselekedetünk.

Ha meg nem tesszük azt,

Ami föladatunk:

Akkor gyalázat ránk,

Szinészek nem vagyunk!

Pest, 1844. szeptember

p 1

p Feltétlen kapituláció

p Meghajolsz és behódolsz

p a körülmények hatalmának

p Saját tehetetlenségi nyomatékodról

p terelnéd el ezzel a magán/közfigyelmet,

p amikor amazt óriásira felnagyítod

p és így lefegyverzőnek láttatod…

p Fatalista

p Ha Isten mindenható,

p és minden eleve el van rendelve,

p akkor neked nincs semmi felelősséged,

p hisz úgyis minden, az égegyadta minden

p előre meg van írva már a Sors könyvében

p Önlefegyverző

p Hagyod elvenni/hamisítani Istenképed

p Hagyod, hogy elvegyék a fegyvereidet

p Hagyod, hogy elsorvadjon a humorérzéked

p Hagyod, hogy kiöljék belőled a kíváncsiságot

p Hagyod, hogy leépüljön kételkedő-kritikai érzéked

p Hagyod, hogy elvegyék az önvédelmi képességeidet

p Hagyod, hogy legyengítsék szellemi immunrendszered

p Hagyod elhitetni magaddal, hogy csak porszem vagy…

p Seggnyaló

p Emeld fel fejed, büszke nép…

p Magyar ember nem találja a helyét

p (nem érzi jól magát), ha nem szaros a szája!?

p Aki nagy dologra van hivatva, nagyon lent lehet…

p Érdemelvű

p Aki csak azt és annyira szeret,

p aki és amennyire azt kiérdemli

p Majd persze őneki fáj a legjobban,

p ha ő szorulna elnézésre, irgalomra,

p s helyette csak könyörtelen választ kap

p A – nem – ítélkező

p Aki senkit sem ítél meg,

p és így nem is kíváncsi senki ítéletére,

p messzire kerüli az ilyen összeütközéseket –

p vagy aki folyton ítélkezik, az első benyomásra,

p a részletek ismerése, empatikus átgondolása nélkül

p (de így magáról mond ítéletet: ki mint él, úgy ítél)

p Élet-

p mentő

p Aki előbb

p csak magát menti,

p esetleg anyagi javait stb.,

p az égő és omló házából,

p de gyerekét már nem tudja.

p Vagy aki mindenét mentené,

p és így végül maga is odavész,

p de nem hősiessége, hanem

p a mohósága miatt…

p Öngyilkos

p A nagy szent könyvek

p holt betűihez bilincselve

p rohasztják el magukat az emberek

p (mint anno az etruszkoknál a kínhalál:

p az elevent a holthoz erősítve sorsára hagyni)

p Gyáva

p Keresztény hited

p kiforgatott betűi mögé bújva

p nem akarsz tudni szabály alóli kivételről:

p nem kérsz-adsz kegyelemdöfést,

p túléled becsületed elvesztését,

p nem hozol életáldozatot…

p Önkezű

p Ha már az életed nevetséges,

p vagy bolhákból elefántot csinálva

p magad számára elviselhetetlenné tetted,

p ill. Istent kihagyva reménytelennek látod,

p akkor jöjjön a bátornak látszó gyáva döntés,

p ami nem felmagasztosít, de tovább alacsonyít…

p Önkicsinyítő

p Mintha a sorsod, körülményeid

p mindig és nem csak igen kivételesen

p egy nagy, mindent elsöprő szélvész lennének,

p amiben az emberi test tehetetlenül hánykolódna

p (ahogy egy kis tutaj a rettenetes tengeri viharban)

p Lex talio

p Te sem úszod meg!

p Hiába vagy kiváltságos!

p Szemet szemért, fogat fogért

p Amit te tettél, minimum azt teszik veled

p (a pénzbírságot a gazdag könnyen kifizeti,

p a szabadságvesztés nem volt mindig főbüntetés,

p de a testi fenyítés, csonkolás stb. visszatartó erő!?)

p Bosszús

p A vendetta,

p a vérbosszú erkölcsi parancs –

p ha nem engedelmeskedsz, kiközösítenek,

p ha igen, akkor az állam törvénye ellen vétesz

p (de magánéleted is szétzilálja az örök harckészültség,

p lelked is felőrli a jogosnak gondolt emberölés/gyilkosság)

p Akaratlan

p Nem vagy te bűnös

p Jézus urunk kínhalálában,

p hiszen a tömeghipnózis alá kerültél,

p nem voltál beszámítható állapotban

p (fejet hajtottál a kollektív balgaság előtt)

p Pilátus

p Mossa kezeit,

p tovább passzolja, hárítja a felelőséget.

p Hinné, hogy nem rajta szárad jézus vére…

p (hisz ő csak egy kicsi szem volt a bűn-láncolatban,

p hisz maguk a nemrég hozsannázók is Barabást kiáltottak)

p Mocskos

p Nem mosod kezeidet

p Leépülés, önelhanyagolás:

p először csak lábat, feneket nem mosol,

p azután már kezet és szájat, de ruhát, ágyneműt se

p Kőszikla

p Péter nagy hangon fogadkozik,

p majd az első nehézségben, szorongattatásban

p háromszor is megtagadja rajongott mesterét…!

p (mégis sokat bíznak rá, az Egyházat,

p mert ismeri már az esendőségét,

p így tud már irgalmas lenni…)

p Prosti

p Aki abban a hitben van,

p hogy testét nyugodtan árulhatja,

p használat után is ugyanaz marad,

p és lelkében sem vall – túl nagy – kárt

p A nehéz, nélkülözős időben pedig

p könnyű munkával sokat kereshet…

p …amivel átvészelheti ezt az időt,

p és megalapozhatja a boldog jövőjét!

p Bűnbak

p Aki keres, az talál…

p Nincs bátorság az önvizsgálatra,

p helyette intenzíven bűnbakot keres,

p akire minden bűnt rá lehet olvasni,

p és ami átmenetileg meg is nyugtat –

p majd mehet minden ugyanúgy tovább

p nagy életlendülettel a régi rossz vágányon…

p Animális

p Az egyik embernek nincs

p haszon/kedvenc állata, se kutyája-se macskája,

p és csak a televízióban látott lepkét vagy sündisznót –

p a másik meg csak gyötri, kínozza, alázza és irtja

p vagy éppen gyerek helyett agyondédelgeti…

p Állatkultusz

p Sok a „szent tehén”

p Az állatok sok embernél védettebbek

p Az állatvédők hatósági jogosítvánnyal bírnak…

p Sokan gyerek helyett is házi kedvencet tartanak

p Stb.

p Mechanikus

p materializmus

p A felvilágosult, ész-elvű Európában

p az állatokat bonyolultabb gépnek tartják

p Már a kisgyerekek is nyugodtan kínozhatják

p Bárhogyan tenyészthetők, szabad a kísérletezés stb.

p Amelyik kihal, hát kihal… nem tilos irtani is „azokat”

p Örömködő

p Mintegy „hivatalból” mosolyog,

p Sőt feltűnően és tüntetően örömös –

p Esetleg azért, mert a gyülekezet így kívánja,

p mert ez bizonyítéka, hogy isten ott jelen van stb.

p De ha nem látják, lehervad arcáról a mosoly,

p s búskomor képpel magába roskad és tölt…

p Egyen-mosoly

p Csupa könny a szobád…

p Mert amúgy az utcán mosolyt erőltetsz magadra…

p Nemcsak az üzletekben kötelező a „Keep smiling!”

p Amúgy kétségbe vonnák: van Isten, akivel jóban vagy,

p és menten beutalnak a vezérszekta agymosó táborába…

p Ha szívől mosolyognál, az viszont csodákat tenne…

p Táp

p Vagy untig,

p a csömörig eszik kedvenc ételüket,

p vagy mennyiséggel akarnák pótolni a minőséget

p vagy egy nap lakoma után hatnapos koplalás jön,

p vagy mindenkit tablettával/csövön át kényszer-táplálnak.

p Birkaiskola

p Egyszer volt egy nagy csoda,

p Neve: birka-iskola.

p Ki nem szólt, csak bégetett,

p Az kapott dicséretet.

p Ki oda se ballagott,

p Még jutalmat is kapott,

p Így hát egy se ment oda,

p Meg is szűnt a iskola.

p (Weöres Sándor)

p p.s.:

p De a csoda csak három napig tartott,

p utána megszokták az emberek, s így maradt…

p Civilizáció

p − Tanító néni kérem,

p mi az a civilizáció? – kérdi Évike.

p − A civilizáció az,

p amikor bekapcsolod a televíziót,

p hogy megtudd milyen ma az időjárás

p ahelyett, hogy az ablakot nyitnád ki…

p Papírhegyek

p A szó elszáll, az írás megmarad:

p Mindent – közjegyző előtt – írásba kell adni,

p A szóbeli ígéret, egyezség semmit nem számít…

p Már törölték a szótárból is: Gentlemen’s agreement…

p Dánia börtön

p Ahol nincs börtönkönyvtár,

p de még papírt-ceruzát se tarthatsz.

p Az utókornak, illetve az utódaidnak

p szánt rövid üzeneted, végrendeleted

p legfeljebb a véreddel írhatod a falra…

p (Jobb lenne vegytintával, titkosírással)

p Nyilvánosház

p (Apácaklastrom)

p Nem lehetnek titkaid

p A levelezés is cenzúrázva

p A könyvtárad átválogatva

p Még gondolataidban is olvasnak

p Még a székleted is megnézegetik

p Beprogramozva a teljes gyónásra…

p Laktanya anno

p Nem lehet magánéleted

p Bele vagy vetve a nyilvánosságba,

p nem lehetsz egyedül, nem zárkózhatsz be,

p még a vécéajtót se csukhatod be magadra!

p Nem lehet magánlevelezésed – cenzúrázzák.

p Nem tarthatsz magadnál még rádiót se.

p Olvasmányaid is megrostálják…

p Diliház

p A politikai-társadalmi

p kérdésekben másként gondolkodókat,

p pszichiátriai kényszergyógykezelés alá vetik,

p ahol akár életfogytiglan is be lehetnek zárva,

p és a tiltakozásuk csak elmebajuk újabb bizonyítéka…

p Dögrovás

p Megtalál engem,

p vagy én kerestem –

p de jön egy Betegség,

p ami életfogytig tart és progresszív,

p amiből nemhogy a visszavezető utat nem látom,.

p de még a helyben járás is meghaladja orvosaim erejét!

p (akik amúgy netán ellenérdekeltek is gyógyulásomban…!?)

p Kisisten

p A gyerek sokáig úgy néz szüleire,

p mint a Teremtőre és Gondviselőre –

p de az ún. betegsége vészkorszakában

p az orvos átveszi a diktátori hatalmat,

p pláne, ha a szülők is csak tőle várják,

p hogy helyettük is megjavítsa azt, ami

p – feltehetően átmenetileg – elromlott.

p (mint vízszerelő szakember a csapot…)

p Kommuna

p Dugdosni kell otthon is

p a pénzed, naplód, félretett vacsorád,

p de még a kedvenc ruhádat és cipődet is,

p az élettársadról már nem is beszélve,

p az is szabadon dugható közpréda:

p minden közös – aki kapja, marja…

p Etatizmus

p Államosítások

p a szellemi életben –

p az állam tartja el és fenn

p az egyházakat és iskolákat,

p ő nevezi ki a papot, tanárt,

p és ő szabja meg a szentleckéket

p és a tananyagot, házirendet stb. stb.

p Diákuralom

p Tanáralázások

p avagy a kulturális forradalom

p Ha diákod igazságtalannak érzi a kegyelemkettest,

p vagy nehezményezi a házi feladatot, a számonkérést,

p akkor büntetlenül tökön rúghat, és/vagy kigúnyolhat,

p pellengérre állíthat, eltilttathat hivatásod gyakorlásától…

p Referendum

p A nép szava isten szava!?

p De a „nép” a közmédiában

p nem szólal meg élő adásban,

p de a „nép” már nem is szavazhat

p nemzetstratégiai kérdésekben sem,

p már de facto nincs népszavazás,

p max. „nemzeti konzultáció” …

p Plutokrácia

p Pénzuralom van –

p a gazdag(abb)nak van igaza,

p neki szolgáltatnak „igazságot”,

p ő vásárolja meg a képviselőket,

p markában tartja a tisztviselőket,

p ő birtokolja-bitorolja a médiumokat,

p neki szolgál az oktatási-nevelési rend,

p az egyház, a művészet, a tudomány stb.

p Tücsök és hangya

p Te hiába gürizel, hajtasz,

p mint az állat, igavonó barom,

p munkád gyümölcsét a tücskök élvezik,

p és te éhezel és fázol, nélkülözöl télen,

p és kéregetsz, vagy hitelbe vásárolsz…

p Méltánytalanság

p A szabály az szabály!?

p Nincsenek indokolt kivételek,

p minden ügyintéző lefedezi magát,

p s begyömöszöli az élő és vérző eseteket

p a holt, hullamerev paragrafusok valamelyikébe,

p amiket a távoli központ életidegenül alkotott meg…

p x

Petőfi Sándor

LEVÉL EGY SZINÉSZ BARÁTOMHOZ

Jut még eszedbe a fiú? kivel

Együtt cepelted a vándorbotot,

Mely koldusbotnak is beillenék,

Midőn a sorsnak fényes kedve nincs;

És ez nem épen olyan ritkaság

Szinészre nézve, mint boldogtalan

Magyar hazánkban a hű honfigond. –

Lásd, én reátok még emlékezem,

És elfeledni nem fogom soha

A jót s roszat, mely ott közöttetek

Mult napjaimnak osztályrésze volt.

Előttem áll a délután, midőn

A szinészetbe béavattatám.

Barangolék föl és le céltalan

A nagy hazának minden tájain.

Tarisznyámban, mit hátamon vivék,

Nem mondhatom, hogy nagy volt a teher,

De a nyomor, mint ólom, megnyomott.

Könnyíte rajt a víg könnyelmüség,

Mely útaimban hű társam vala.

Ekkép juték egy nyári délután

Egy kis városba; fáradt lábaim

A fogadóban megpihentenek. –

Vendégszobája egyik oldalán

Helyet szerényen színpad foglala.

Mire való is már a fényüzés?…

Azon tünődtem épen: kérjek-e

Ebédet vagy se? hát ha majd sovány

Zsebem bicskája szépen benntörik?

Az ajtót ekkor megnyitá egy ur;

Volt bennem annyi emberismeret,

Ráfoghatnom, hogy nem más, mint szinész.

Fején kalapja nagybecsű vala,

Mert Elizéus prófétával az

Rokonságban volt… tudnillik: kopasz.

Kabátja új, a nadrág régi rongy,

És lábát csizma helytt cipő födé,

Alkalmasint amelyben szerepelt.

„Thalia papja?” kérdém. – „Az vagyok;

Talán ön is?” – „Még eddig nem.” – „Tehát

Jövőben? fölség…” – „Azt sem mondhatom.”

Vágtam szavába; ámde ő rohant,

S vezette gyorsan az igazgatót.

Fehér köpenyben az igazgató

Jött üdvezelni engem nyájasan:

„Isten hozá önt, tisztelt honfitárs!

Lesz hát szerencsénk önhöz, édes úr?

Imádja úgye a müvészetet?

Ah, jóbarátom, isteni is az!

S önnek szeméből olvasom ki, hogy

Szinészetünknek egykor hőse lesz,

És kürtölendik bámult nagy nevét

A két hazának minden ajkai…

Ebédelt már ön? itt az ételek

Fölötte drágák, s ami több: roszak.

Az ispán úrtól őzcombot kapánk,

A káposztából is van maradék –

Ha meghivásom nem méltóztatik

Elútasítni: jó ebédje lesz.”

Igy ostromolt a jó igazgató,

Forgatva nyelve könnyü kerekét.

Én nem rosz kedvvel engedék neki.

Menék ebédre, és ebéd után

Beiktatának ünnepélyesen

A társaságba – nem kutatva: mi

Valék, deák-e vagy csizmadia?

Másnap fölléptem a Peleskei

Nótáriusban. Hősleg működém

Három szerepben, minthogy összesen

A társaságnak csak hat tagja volt. –

Egy ideig csak elvalék velök;

Faluzgatánk jó- s balszerencse közt.

De a barátság végre megszakadt,

Mert én utáltam a nyegléskedést,

A sok „utószor”-t, a görögtüzet,

S tudj’ a manó, mily csábitásokat.

A társaság is végre szétoszolt

Egymást érő bel- s külviszály miatt;

S én újra jártam széles e hazát,

Mignem keblébe vett más társaság.

Mit ottan, itt is azt tapasztalám,

S tapasztalásom nem volt olyatén,

Mely kedvre hozta volna lelkemet.

Kenyért keresni színészek leszünk,

Nem a művészet szent szerelmiből,

S haladni nincsen semmi ösztönünk.

„Pártolj, közönség, és majd haladunk,”

Mond a szinész: és az meg így felel:

„Haladjatok, majd aztán pártolunk;”

És végre mind a kettő elmarad.

Nem is hiszem, hogy a szinészetet

Becsülni fogják, míg ez befogad

Minden bitangot, gaz sehonnait,

Kik a világnak söpredékei,

S itten keresnek biztos menhelyet.

Barátom, ez fájt énnekem s neked,

Ez keseríte minket annyira.

Az isten adja, hogy minél előbb

Akképen álljon szinmüvészetünk,

Amint valóban kéne állnia.

Pest, 1844. szeptember

Petőfi Sándor

A TINTÁSÜVEG

Vándorszinész korában Megyeri

(Van-e, ki e nevet nem ismeri?)

Körmölgeté, mint más, a színlapot.

Kapott

Ezért

Egyszer vagy öt forintnyi bért,

Amint mondom, vagy öt forintnyi bért.

Először is hát tintáért megyen,

Ha ismét írni kell, hogy majd legyen.

A tintás üveget pedig hová

Dugá?

Bele

Kabátja hátsó zsebibe,

Amint mondom, kabátja zsebibe.

S hogy pénzre tett szert, lett Megyeri vig,

S hazafelé menvén, ugrándozik.

Hiába inti őt Szentpéteri:

„Kari,

Vigyázz!

Kedved majd követendi gyász,

Amint mondom, majd követendi gyász.”

Úgy lett. A sok ugrándozás alatt

Kifolyt a tinta; foltja megmaradt.

Megyeri elbusúl – kedvét szegi

Neki

A folt,

Mivel csak egy kabátja volt,

Amint mondom, csak egy kabátja volt.

Mi több: kabátja éppen sárga volt,

És így annál jobban látszott a folt.

„Eldobnám – szólt – de mással nem birok;”

Ez ok

Miatt

Hordá, míg széjjel nem szakadt,

Amint mondom, míg széjjel nem szakadt.

Pest, 1844. szeptember

p 2

p Anarchia

p A szó rossz értelmében…

p Nincsenek jó, betartott törvények –

p csak ököljog, vadnyugat/vadkelet…

p Hol ez, hol az a banda diktál,

p „adóztat”, harácsol, fosztogat,

p nincs jog(biztonság), nincs rend,

p nincs társadalmi igazságosság…

p Demokrácia

p A népnyúzó „elit”

p még meg is választatja magát:

p demagógiával, csalással, médiaterrorral

p Ha meg netán kitörne az éhséglázadás,

p akkor meg élnek az erőszak-monopóliummal…

p Nem tétlenkedők

p Ásnak egy nagy gödröt,

p majd a földkupacnak egy másikat,

p hogy a buckát-dombot eltüntessék,

p majd ennek egy újabb árkot mélyítenek…

p (vagy a sós tengerbe édes vizet hordanak)

p Csúcsra járatás

p Mindig felfűtött-izgalmi állapot van,

p egymást érik a kampányok, munkaversenyek,

p mindig van egy aktuális rendkívüli célkitűzés,

p amiért kötelező szinte élethalálharcot folytatni

p Sportember-némber

p Vagy tilos, lehetetlen a testmozgás,

p különösen a csapat- és labdajátékok,

p vagy az istenkísértő és/vagy egészségtelen:

p extrém sportokat, cirkuszi mutatványokat,

p önkínzó erőgyakorlatokat kell űzni a nőknek is…

p (body building, sárkányrepülés, vadvízi kajak,

p ketrecharc, súlyemelés, boksz, gladiátor/bikaviadal)

p A közért…

p Az „elit kultúra”

p és sznob úri közönsége

p felemészti a kultúrára szánt közpénzeket…

p Minél érthetetlenebb a mű, annál értékesebb…

p (a kis maradékból állat/emberhecceket tartanak)

p Antinők

p Mocskos a testük és a szájuk

p Pénzért bárkivel bármire kaphatók

p Bármire képesek, hogy ne szüljenek

p Koszfészek a lakás, hideg a konyha

p Ők viselik a nadrágot, papucs alatt a férj

p Házsártos, zsémbes, perelő házisárkányok

p Elcsúfítják arcukat, levágják fél mellüket

p Kedvenc sportjuk: body building, súlyemelés

p Politikai, katonai/rendőri pályákra készülnek

p Szemérmetlenek, szégyentelenek, útszéliek…

p Stb.

p E Manci

p A nők elirigylik a férfiaktól

p izmukat, termetüket, szakállukat,

p Járásukat, hangjukat, foglalkozásaikat,

p családfő-fenntartó szerepüket, sőt

p még a nemi szervüket is stb. stb.

p és próbálnak teljesen hasonulni…

p Eugenika

p Nemzés nemezis

p Itt havonta szépségverseny van

p és a hátul végző lányokat sterilizálják,

p a csúnyának tartott fiúkat pedig kasztrálják

p Ezt tartják a büntető igazságtevő sors kezének…

p Távok

p Jó testvéreid oly távol,

p rossz szomszéd oly közel,

p s ő nap, mint nap sok bosszúságot okozhat…

p Házat vennél, de a szomszédokat nem nézed meg?

p Pedig azokat már-még nem cserélheted el, válthatod le…

p Egy aktív gonosz, komisz rossz szomszéd nagy átok,

p – pláne, ha te is lesüllyedsz csatározni a színvonalára –

p pontosan amekkora áldás lenne ennek az ellenkezője…

p „Kölcsönkérés”

p Elindulsz a szomszédhoz kaszát kérni,

p De közben azt gondolod, úgyse adja oda,

p S megérkezés után ezzel nyitsz be hozzá:

p Kell a francnak a te rohadt kaszád!

p Bizonyítási kényszer

p A – pl. cigány vagy épp magyar –

p származásod, nyelved, identitásod miatt

p neked mindig jóval többet kell teljesíteni,

p neked nem nagyon lehet kicsit se hibázni,

p neked nem lehet késni, te nem lehetsz beteg stb.,

p másként az első vagy, aki álokkal, ürüggyel kidobnak…

p Hendikep

p A gyengébbek

p pozitív diszkriminálása,

p de nem az igazságosság érdekében…

p Egyeseknek kétszer jobbnak kell lenniük,

p hogy legalább fele annyi esélyük legyen,

p mint az ugyanarra állásra pályázó protezsáltaknak

p Számkivetés

p Akik szóvá teszik,

p hogy a király meztelen,

p azokat örökre száműzik a hazájuktól,

p elvágják őket az élettő gyökereiktől –

p Mások meg tkp. önként emigrálnak,

p álindokokkal elmenekülve a honból,

p hazájukból, erőt sugárzó szülőföldjükről,

p mintha önmagukat akarnák büntetni…!?

p Bankhitel

p Csak az kap kölcsönt vagy hitelt,

p aki hitelt érdemlően be tudja bizonyítani,

p hogy az égadta világon semmi szüksége sincs rá –

p vagy akiről gyanítható, hogy nem tudja visszaadni,

p mert vagy nem mérte fel jól törlesztési tehetségét,

p vagy nem tanult/tud kamatos kamatot számolni,

p és így jó eséllyel elárverezhető a feje felől a háza

p (és mehet koldusbottal világgá, akár messze idegenbe)

p Semmis/

p nem semmis

p Leitatva, elkábítva,

p hipnotizálva, manipulálva,

p kiszolgáltatottságodra vagy

p balga bírvágyadra bazírozva

p íratnak alá veled szerződést –

p bekapod a csábító banki csalétket.

p és lépre mész, és majd tönkre mész…

p Súlypontok

p Alultáplált vagy,

p fagyoskodsz, lekapcsolgatod a villanyt,

p de a státusszimbólum megszerzésére-

p fenntartására kisebb vagyont költesz

p (vagy nagy adósságba vered magad)

p Pénzgazda

p A legtöbb ember, de legalábbis sok,

p a párnájában fiaztatja spórolt pénzét –

p „jobb esetben” hazárdjátékra pazarolja,

p vagy kecsegtető pilótajátékokba fekteti…

p (helyezi örök nyugalomra)

p Hazardőrök

p Nyerőemberek…

p Önként mennek emberek

p kocsmai vesztőhelyekre: nyerőgépezni

p Eladva házukat mindenüket felteszik

p a lóversenyen egy nyeretlen kétévesre…

p Hazárdjátékokra fordítják jövedelmüket,

p sőt ingó-ingatlan vagyonukat is…

p Bizalmatlanok

p A világon senkiben

p még magukban sem bízva

p mindent értéküket eldugják,

p leleményes, titkos dugihelyekre,

p majd nem találják és beleőrülnek

p Elsötétítés

p Az emberek

p besötétítik otthonukat,

p s bekötik a szemeiket…

p Az örök légiháború miatt

p a városok sötétbe borulnak…

p A Nap mindörökre lenyugodott,

p örök sötétség borul a kihaló Földre

p Elsötétedés

p Az embernek kinéző lények

p politikai, vallási stb. szekták fanatikusai,

p a kereskedelmi/közmédia hipnotizáltjai,

p akik nem hagyják magukat felvilágosítani.

p hogy életük lassú, de biztos öngyilkosság,

p s hogy így életfogytig ellenségeik hasznos idiótái…

p Nyílászáró

p A börtön ablakába

p soha nem süt be a nap…

p Berácsoztak minden ablakot –

p Vagy sötétzárkában csücsülsz,

p S még azt sem tudod, tudhatod:

p most éppen milyen évszak, napszak van…

p Napszúrás

p Nincs hova bújni a tűző nap elöl:

p krónikus árnyékhiánytól szenvedtek,

p és még csak tétlenkedni sem lehet,

p hisz a napi fejadagot is megvonhatják

p a kényszermunkatábor gépies rabtartói,

p akiknek nem kell elszámolniuk veled…

p Árnyéklét

p Áltudományos

p vizsgálatoknak bedőlve

p nem mersz kimenni az Él(tet)ő Napra,

p A sötétben, az árnyékban bujkálsz, rejtőzől…

p Lelki problémáidra zsákszámra eszed a drága,

p s nemhogy haszontalan, de egyenesen káros „gyógyszert”…

p Alázatos alattvalók

p Önkényuralom van/dúl,

p bárki bármikor letartóztatható,

p börtönbe, kényszermunkára küldhető,

p ha csak gondolkodni és pisszenni mer,

p vagy nem elég lelkesen élteti a zsarnokot…

p Alázatos szolgája!

p Azt éjt/nappalt kitöltő munkájáért

p senki sem kap az éhbérnél többet,

p minden többért pályázni, spicliskedni,

p stréberkedni, kéregetni stb. kell(ene)

p (vagy lopni, csalni, hazudni, rabolni)

p Alávalóbb

p Ha magadat eleve leértékeled,

p nem gyógyulsz kisebbrendűségi komplexusodból

p akkor be fogod érni magadhoz méltatlan társakkal,

p belemész/ragadsz alárendelt, megalázó helyzetekbe

p és jöhetnek csőstül a különféle „testi” nyavalyák is

p stb.

p Különb – feljebbvaló

p Hogy magadat másoknál különbnek tekinted

p Az nagyon megnehezíti, szinte ellehetetleníti,

p Hogy a legértékesebb kapcsolataid létrejöjjenek,

p (így aligha lesz barátod, bajtársad, élettársad –

p maximum csak rajongód, hódolód, sameszod stb.)

p Az önhittség ára

p Mások, légáramok vittek fel magasra,

p de te azt hitted: csak magadnak köszönheted,

p vagy a nagy szerencsédben nagyon elbíztad magad…

p Így keserves a mélyrepülés, a magasból mélyre zuhanás,

p és ezek után még teljesen, végleg elveszíted az önbizalmad

p Reklámfüggő

p Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy

p Az évi szépségkirálynőre akarsz hasonlítani

p Ha nincs jó, új drága autód, nem érsz semmit

p Kihasználják identitási/önértékelési zavaraidat…

p De agyad közvetítésével tested is kijelzi a bajt:

p az önleértékelés az ún. betegségek melegágya,

p amire te a reklámozott drága szereket szeded,

p amik többnyire elfedve csak növelik a bajt…

p Bizalom

p Vakbizalommal vagy

p egy vadidegen ember iránt,

p és rábízod egészséged helyre állítását,

p csak mert ő egy fehérköpenyes doktor,

p noha ő be is vallja, hogy keveset ígérhet,

p maximum egy kis fájdalomcsillapítást,

p s még max. egy-két nem túl jó évet,

p de ehhez is csonkol, sugaraz,

p kemoterápia alá vet…

p Ámítható

p Messziről jött ember,

p azt mond, amit csak akar –

p de egy családban, faluban,

p egy kis, helyi gyülekezetben

p mindenki könnyen ellenőrizheti,

p hogy ha te ma vizet prédikálsz,

p akkor bort iszol, vagy nem iszol?

p De te idegen embereket hallgatsz

p jószerint teljesen ismeretlenek között…

p Bizalomvesztő

p Kifecsegi a titkaitokat…

p Visszamondja, amit csak neki mondtál

p Elkölti a rá bízott spórolt pénz zömét

p Hanyagul bánik a kölcsönkért eszközzel

p Nem/gyengén indokolja szava megszegését…

p Örökifjak

p Letagadod, hogy unokád van,

p mert úgy véled, úgy öregebbnek látszanál,

p s így pont attól a dimenziótól fosztod meg magad,

p hogy így még egyszer átélhessed kisgyerekkorodat,

p felidéződhessenek régi szép mese-, játékélményeid stb.

p és a kis utódoddal önfeledten hancúrozhassál stb.,

p vagyis tényleg visszafiatalodjál…!

p Gondterhelt

p Nem tudod lerakni a terhed

p Nem jól ítéled meg teherbíró képességed

p Addig pakolnak rád, amíg már nem bírod

p Magadra veszed bárki másnak is a terhét…

p (így nem kihúzva magad, egyenes derékkal,

p de görnyedten jársz, s lelked is nyomasztott)

p Perfekcionista

p Soha semmivel semmikor

p nem teljesen megelégedett

p Mintha ő maga a Nagyisten lenne,

p akinek csak a tökély az elfogadható

p Ezért azután sosem készül el semmivel,

p és ráadásul még szerfelett büszke is erre…

p És ez nemcsak a hivatásával van így, de

p az ebédre főzött étellel is, így éhen hal…!

p Fércmű

p Az összefércelt,

p félkész ruhát kezéből kiadó

p A gubancos, kócos hajat,

p pongyola írást át nem fésülő

p A meg nem érlelt bort,

p gondolatot közkézre bocsátó

p Illuzionisták paradicsoma

p Szemfényvesztő hókuszpókusz

p A szemednek hiszel, hagyod átverni magad

p Nem hallottál még az érzéki csalódásokról…!?

p Vagy a hipnotikus, bűbájos manipulációkról…!?

p Vagy te magad ringatod magad hamis illúziókba

p x

ARANY JÁNOS

EGRESSY GÁBORNAK

Midőn törökországi bujdosásából visszatért

Ölelő karokkal mennek ki elődbe

És fogadnak, vídám füzérré szövődve,

Boldogabb barátid:

Hát engem mi tilt, hogy kebeledre dőljek?…

Nosza, rontsd szét lelkem az irigy mérföldek

Kényszerű korlátit!

Igen, itt vagy Gábor, itt te, újra köztünk!

Álom! – álom volt hát, hogy kétségbeestünk

Éretted, utánad?

Hogy sirattuk, kölcsön, a nagy veszteséget:

Bánatos szívvel mi, a hazával, téged,

Te távol hazádat?

Ah! nem álom volt az: látom, le van írva

Szenvedő arcádon egy hosszú év kínja;

Szólanak betűi!

Monddsza, nem tört-é meg fájdalomban lelked?

Hol vevél reményt, mely e nehéz türelmet

Ki segítsen tűrni?

És midőn távolról fölvehetted ismét

A hazai kunyhók szálldogáló füstjét

Mint homályos felleg –

Mi őrzötte szíved… mi tartá meg épen,

Iszonyú örömnek előérzetében

Hogy ne repedjen meg?

Vagy – tudom, tudom már, örömednek kelyhe

Csordultig miért nem lehetett megtelve,

Mi keseríté meg…

Hanem itt vagy, itten fogsz maradni mármost,

Lehetetlenséggel többé nem határos

Megölelnem téged.

Mint midőn galyakká széjjeloszlik a fa,

Úgy vala köztetek lelkem elágazva,

Kevés jó barátok:

Már csak egy zöldellő gyöngye volt: a bánat,

Lomb nélkül hagyá a többi minden ágat

Egy siralmas átok.

Egyiket sudáron gyors villám üté meg,

Másikat emészti láthatatlan féreg,

Sorvadának mind, mind:

Most azonban egy a másik után épül;

Nyerve lassan-lassan az élet kezébül

Lombokat és zöld szint.

Haj! csak egy nem akar éledni – hiába

Jött a lanyha szellő, kikelet nyilása,

És a nyári harmat…

Ő, kit úgy szerettem, ő, kit úgy szerettél,

A közös barát nincs örömünnepednél,

Lantja mélyen hallgat.

De fátyolt a búra! – s mellyel köszöntélek,

Ne legyen legalább halotti ez ének;

Szólj vidámabban, lant!

Az öröm, hogy itt vagy, képtelen reménnyel

Csalogat: ki tudja, hát ő nem jön-é el?…

Hátha eljő – s dalland!

Igen! visszatérted a jövőre zálog:

S én, kétségbeesett, most remélek, várok

Boldogabb időket;

Még sötét az égbolt, de borús határán

Kezdi már jelölni egy felső szivárvány

A siró felhőket.

Félre, kishitűek, félre! nem veszett el –

Élni fog nyelvében, élni művészettel,

Még soká e nemzet!

Föl, merész versenyre, kinek az istenség

Nyujtá dallamos ajk s honi hárfa kincsét!

Zengjen, aki zenghet.

Te pedig, barátom, lépj ama padokra,

Hol oly gazdagon nőtt koszorúid bokra:

Légy új büszkeségünk:

Ölts arcodra lelket és igaz betűket, –

Magasztos erényt, mely buktában se csügged,

Ábrázolva nékünk!

(1850)



EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

