kb. 10 perc olvasás
Illetlenek.
Gazdag hízik, a’ szegény pedig fázik.
Sok kárt tesz a’ kocsmáros, még rajta kapják.
Minden szereti a’ hasznot, kevés a’ munkát.
Addég hamis az ember, még eleven.
Csak eleinte válogat az ember a’ szilvában, osztán a’ férges is el kél.
A’ jószág úgy jár egygyikrűl a’ másikra, mint a’ koldus tetű egygyik szűrbűl a’ másikba.
Disznó ólra cserep fedél.
Disznó orra arany perec.
Szamárra bársony nyereg.
Egy kocsmába két dudás.
Egy konyhába két szakács.
Egy hajlékba két gazd’aszszony.
Egy házba két gazda.
Egy jószágba két Úr.
Egy tanyán két sáfár.
Nem szamárra való a’ kantár.
Az által vetőnek csak elejét látni.
Ha a’ Tótnak szállást adsz; még ő mutat útat.
Varga a’ vargát gyűlöli.
Sok jó fogja az eke’ szarvát.
Úgy áll rajta a’ ruha, mint ha a’ vas villával hányták volna reája.[1]
Sok jó ló megszakad addég a’ hámba, még erkölcsét ki tanulhattyák.
A’ disznó meg eszi a’ makot; de a’ fával nem gondol.
Nem mindenkor édes gyökér a’ szerelem.
Ritkán egygyeznek meg a’ kontyok.
A’ macska szereti a’ halat, de kerüli a’ vizet.
Jön, mén, mint Apátiban a’ szatyor.[2]
Igérni Uraság, meg anni parasztság.
Majom szeretet.[3]
Ha a’ farkast Mi atyánkra tanitod, bárány lábat kiált.[4]
Égben két nap, hüvelyben két pallos.
Ki a’ forrásbúl eleget ivott, háttal fordúl hozzá.
Nem takarhat annyit a’ kakas, hogy a’ jérce ki ne kaparhassa.
A’ nagy erkölcs urán sántít az írigység.
Mennél kissebb, annál frissebb.
Mennél nagyobb, annál fagyosabb.
Mennél hoszszabb, annál roszszabb.
Mennél kurtább, annál kutyább.
Vakok között sanda a’ király.[5]
Mindenek előtt másnak ganéja sokkal büdösebb.
Az egér se fut mindég egy lukba.
Torban danúlni, lagziban sírni.
Verebek vannak a’ süveg alatt.[6]
A’ leg kissebb pompa is elég nagy költség.
Eben múlt pásztorság falu’ végén dögöt rág.[7]
Jelen a’ nyoma; a’ farkas még is tagadgya.
Nyomorúltt az olyan mester, ki tanitván nem volt.
Jól nem lakik, ki másnak szájával eszik.
A’ hoszszú ruha sok szégyent el takar.
Nem vagy Barát: hogy a’ pénzt el ne vedd.
A’ disznó se mozsdik, még is meg hízik.
Ki a’ szomszédnak lepedőjét nem őrzi, maga lasnakját se böcsűlli.
Csap székbe a’ Cigánt be is rántyák ugyan, de ki is taszigállyák.
A’ beteg imádságra se jó, hát másra hogy volna?
Nagy mester a’ nyomorúság.
Átkozottabb a’ krimi Tatárnál.[8]’
Hallotta: hogy löttek; de nem tudgya hol.
Nem titok a’ mit hárman tudnak.
A’ rosz hír szárnyon röpül, a’ jó pedig kullogva is alig jár.
A’ le dűltt fának fejét a’ gyermek is ráncigállya.
Gyapjáért szokták a’ kost is meg nyirni.
A’ nagy Urak keveset adni szégyenlenek, sokat adni pedig nem akarnak.
Nem iszszák a’ mérget fa kupából.
Ne félcsd az ördögöt: hogy a’ tóba vész.
Az udvari élet nem csak fehér kalácsot, hanem borsos levet is tálal.
A’ vak koldúsnak is alamizsnán szeme.
Új szita szegen függ.
Új seprő jó seper.
Az új köpönyegnek nem ládában helye.
Mikor sár van, kezén hordozza a’ csizmát.
Piros csizma táncba való, sárga csizma sárba való.[9]
Hetes eső, hármas ünnep, jó gyomor.
Gazda morgás, béres alvás, komondor.[10]
Kalapját hónna alá teszi, hogy meg ne ázzék.
Gyermek’ kezében éles kés.
Nincs rokoncája a’ tengernek.
A’ ló állva álmodozik.
Ha aszszony volnék, eddég meg csudáltalak volna.
Beszéll a’ Barát, alamizsna a’ vége.
.jpg)
Farkas is a’ bárányok’ kövéreit szereti.
Ott vágja leg örömestebb, a’ hol meg sűlt.
Nem látni meg szelidűlt farkast.
A’ róka is csak addég jó, a’ meddég láttyák.
Viszszá tér pocsétájába a’ disznó.
Az Astrologus is néha felejtkezik;
Juhász pedig tudgya, ha üdő változik.[11]
Forgó a’ szerencse.
Kit a’ dombon nem örömest látunk,
Olyat a’ völgybe taszigálunk.
Nem mind barátod, a’ ki reád mosolyog.
Van annak is dolga, kit fel akasztanak.
Az ördögök köztt is leg hamisabb a’ sánta.
Jöbb ízű a’ szomszéd aszszony’ kappannya.
Meg fizet a’ nagy harang.[12]
Nem látni meg jobbúlt embert.
Adál Uram esőt, nincs köszönet benne.[13]
Néha a’ fácánt is meg únnya a’ vadász.
Mén ló mellett a’ kanca fallya fel az abrakot.
Tatár étel, Török tánc;
Magyar adta, ördög lánc.[14]
Tót adta, Tót el vette, Tót’ eb adománnya.
A’ rosz mag lovat fel rugdossa a’ kanca.
Üdővel a’ leg kedvesebbet is el felejthetni.
El szenvedni szamár a’ verést, csak jól lakhassék.
Mennyi az ember; annyi az értelem.
Kinek kinek maga felé horgasúl keze.
Néha arany láncot adnak a’ latornak.
Néha vas bilincset nem ismért jámbornak.
Ha szárnya lenne, leg jobb madár volna a’ disznó.
A’ műszerszám heverve rosdásodik meg.
Midőn leg szebben ég a’ fákja, leg inkább fogy akkor.
A’ mécs is maga magát emiszti.
Színnel, ízzel különbözünk egymástúl.
Más létte, mint képe.
Néha az ördögnek is gyertyát gyújtanak.[15]
A’ trombita némelynek örökös hírt, némelynek halottas nótát fúj.
Tilalmas fegyverrel örömest jár a’ rosz.
Némely embereket soha se emlegettek volna, ha roszszak nem lettek volna.
Kurta az élet, de a’ nyomorúságokkal nagyon hoszszabbodik.[16]
Néha sokat vetnek, de keveset aratnak.
Vízre visz, szomjan hágy.
Csirke oktattya a’ tyúkot.
Fiú taníttya az apját.
Tojás parancsolgat az annyának.
Borjú vezeti a’ tehenet.
Aszszony veszi fel a’ nadrágot.
Akasztófa virágbúl is lesz néha gyümölcs.[17]
Papot taníttya a’ mester Vecsernyét mondani.
Ökör húzza az igát; ló lakik jól a’ zabban.
Apánk ötte meg az egrest, és a’ mi fogaink zsibbadnak.
A’ Szentséggel is viszszá élhet az ember.
Pénz emberség, ruha tisztesség.[18]
Föl löhet a’ mérget cúkorban is adni.
Sokat enni, a’ mézbűl se jó.
A’ jót is roszra magyarázza a’ gonosz.
Szent irásbúl jönnek az eretnekek.
Az imádságos könyvbűl is imádkoznak más ellen.
A’ hizelkédő nyelv, nyalva ejti a’ sebeket.
Cirokálással is lehet ártani.
Fa bicsakkal is ölhetni.
Kalán vizben is el veszhet a’ szúnyog.
Egy kalán viz tenger a’ muslincának.
Dicséri a’ régi üdőt, de a’ mostani szerént él.
Magasztallya a’ napfényt sötét pincében iván.
A’ szűkség vagy katonát, vagy barátot tesz a’ deákbúl.
Nem minden szent ki templomba ment.
Az arany fegyver néha többet győz a’ vasnál.
A’ nyavalák ló háton nyargalnak hozzánk, de tőllünk gyalog is alig mennek el.
Mást fenyeget, maga reszkettében alig áll.
Vak mutat a’ szemesnek útat.
Föl költi az alvó macskát.
A’ szomszéd nem mindenkor jó barát.
A’ mit sípolva nyert, el vesztette dobolva.
El esik a’ harcon, vagy egy, vagy más.
Orrod előtt van, rá fenheted fogad’.
A’ szükség ösmérteti meg a’ mennyeket.
A’ szükség faragta az Isteneket is.
Nincs halál ellen bátor sánc.
Halál ellen nincs fű a’ patikában.
A’ rosz adós, roszszabb a’ farkasnál: mert annak bőrére se lehet valamit tartani.
Későre érkezett annak szerencséje, kit csak halála tett nagygyá.
Másnak világít, maga a’ setétben űl.
Néha a’ vak többet lát a’ szemesnél.[19]
Nem szúr maga a’ rósa, hanem a’ mellette való.
Varjú húst se evett; még is krákog.
Tanitvány se volt, még is tanít.
Ki se nyitotta szemét, még is kenyeret kér.
Nagyobb a’ kapu, mint a’ város.[20]
Lábát is alig emeli, még is hoppot mond.
Öt garassa sincs, még is kevély.
Pondrós, nem héjjába fickándozik.
Kenyere nem lévén, kalácsra vágyódik.
Az éh szúnyog nehezebbet szúr.
Mondgya a’ gyermek: hogy meg verték, de okát nem adgya.
Ember embernek farkassa.
Föl adta levét, talán maga ötte meg koncát.
Tüz, aszszony, tenger által sokan el vesztek.
Hál’adatlansággal fizet a’ világ.
Ki az igazat hangosan hegedűli, vonóval a’ feje hamar meg vonittatik.
A’ csép és a’ kapa szörnyű nyavalya.
Szegény a’ kenyerét alig falhattya.
A’ várat országért víjják
A’ júhot gyapjáért nyírják.
Az embert pénzzéért szíjják.
Nem illik minden mindenre.[21]
Ajándék, a’ jó baráttal is nótát fordíthat.
Ha Pétérkéjét (kéváncscsát) el veszti, akkor se szalad enni, mikor viszszá veszi.
Ha a’ citrombúl ki facsarják a’ levet, osztán el vetik.
A’ bujtár tett ki a’ Júhász bundán.
Nagyobb füstye mint lángja.
Nagyobb füstye mint sültye.
Nem minden fót illik minden ruhára.
Nincs ártalmasabb méreg, mint melyet orvosság gyanánt adnak bé.
Nem szíves, a’ mi színes.
Egy szikra a’ várat meg gyújthattya.
Néha egy kis fölleg nagy esőt hoz.
A’ menyecskének (ha mézbűl van is) üröm keserüségű a’ napa.
Csak az jár haza, a’ mit a’ farkas meg nem emíszt.
Néha egy szó egész háború.
Jó tettedért jót ne várj.[22]
Ki teccik farka a’ rókának, akár mint dugdossa.
A’ hol nyájas az any, kényes a’ leány.
Szolga nyerte meg Urát.
Hol gyáva az aty, ott’ a’ fiúk anyok nevén hivattatnak.
Nagy apja varga volt; még is Árpádtúl mondgya magát eredettnek lenni.
Pénzze sincs, még is alkuszik.
Csizmába kereste, bocskorba végzette.
Csöbörbűl vödörbe.
Lórúl szamárra.
Forintya sincs, ezerekrűl beszéll.
A’ királyt is atyafiának mondgya.
Valaki nagy, vagy sógora, vagy komája.
Se ki, se be, mint Tót Janó a’ lakodalomba.
Gyilkos vezeti tömlöcbe a’ tolvajt.
A’ farkas mennél vénebb, annál maróbb.
Ringy rongyban terem meg a’ tetű.
Tótnak kökény a’ bora, vad alma fügéje.
Adgy szállást a’ Tótnak, határt mutat, menny el.
Sűrű gazda ritka gatya.[23]
Csak egygyet szólly ellene, tűzes nyárssal elődbe.
Fázik, mikor búzát arat.[24]
Szóért pácával fizet.
Hátúl két lámpás, elől egy se.
Nyárra két bunda, télre kankó se.
Egyszer övött cifrán, meg bánta egy hétig.
Vize is (ha hoznak) akkor van; még is a’ leg finomabb borokrúl beszéll.
Üres a’ kamara, még is tizenkét tál ételt parancsol.
A’ hol kedvére él a’ gazda, lusta a’ szolga.
A’ hol a’ szolgálók cifrák, dologtalan a’ gazd’ aszszony.
Hátán ház.[25]
A’ hol vigyázatlan a’ leány, csirkét ellik a’ kánya.
Részeg a’ szolga, a’ hol késedelmes a’ gazda.
Jobb az Isten öltte, mint az ember vágta.[26]
Egy rókárúl két bőr.
Egy sűtésben két lepény.
A’ Zsoltár számot se tudgya, még is előre énekel.
Halászbúl lett bányász.
A’ vakarcs a’ kenyeren ki akar tenni.
A’ Tokai bort gyalázza a’ Beckói lőre.
Nád szál akar a’ fokossal ki kelni.
Szamár állott a’ ló’ elejébe.
Inas se volt, még is remeket készit.
Az A’, B, Cét se tudgya, még is papolni akar.
Ebet se festet, még is királyt akar rajzolni.
Két Pap egy papoló székbe.
Egy oltárnál három áldozó.
Sokáig élt, halni meg nem tanúlt.
Inas se volt, legény akar lenni.
Óla sincs, még is disznót akar hizlalni.
Se háza, se tüze, még is vendégeket hiv.
Hoszszú a’ mesterség, rövid az élet.[27]
Nemességét csak a’ kutya bőrön, nem szívében hordozza.
Nemes a’ neve, de nem a’ szíve.
Ha a’ kutya bőrre eleve innának, el kevelyednék.
Tűrhetetlen, midőn az esztelen szós is.
Kovács akar ki tenni a’ lakatoson.
Szene sincs, még is lakatos.
Beretvája sincs, még is borbély.
Baráttya volt; ellensége lett.
Szoknyája Rása; köténye tafota.
Levest se tud főzni, még is udvari szakács.
Haj por a’ zsiros hajon.
Késse, köténnye nincs, még is szakács.
Utólsó betegségnek Isten az orvossa.
Lehet a’ szentelt vizzel is roszra élni.
Lehet a’ templomban is roszszat tenni.
Könyve sincs, még is tanúltnak mondgya magát.
Borbélybúl lett orvos.
Maga rutétott a’ temetőbe, még is halottakra fogja.
Se irja, se szelencéje, még is gyógyit.
Mást rostál, maga lévén konkolyos.
Kétszer egy vétekbe esni, nagy gondatlanság.
Ki életét meg vetheti, soha bőlcsen nem élt.
Mást kefél, maga leg porosabb lévén.
Se hete, se hava; már is szemre hányó.
Mást símít, maga borzás lévén.
A’ vetekedésnek veszekedés a’ vége.
Tehén a’ borját elől hátúl nyallya.
Mást vakar maga rühes lévén.
Akár hogy símíttyák a’ darabost, még is ki teccik.
Jele: nem szereti: mert szembe dícséri.
Részegre, gyermekre, ’s aszszonyra a’ titkot nem bizzák.
Csak hatot az almának öregébűl egy pénzen.[28]
Kinek nincs ellensége, kölcsönözzön valakinek valamit, tüstént arra talál, ha kéri.
Minden vallások között leg roszszabb a’ kár vallás.
Tehénre sallangós nyereg.
Tejes fazék mellé macska őr.
Pap se lévén, papol.
Papot barátságért.
Kántort imádságért
Bérben nem tart az ember.
Csald meg a’ Pápistát, lopd el olvasóját.
Minden ember ember, de nem minden ember emberséges ember.
A’ lusta szolgálló nem farán, hanem fülén űl.
Vén szolgának vén kutyának egy a’ fizetésse.
Meg hóltt Mátyás király oda az igazság.
Leg későbbre érő gyümölcs a’ gyermek.
A’ mái sár illik, de a’ tegnapi nem illik a’ csizmára.
Kis gyerek, nagy méreg.
Kis luk a’ torok; de egész falut el nyelhet.
Másnak lovát inkább meg hajtya a’ fuvaros.
Másnak tehene a’ magájé mellett koplal.
Illetlen két molnár egy malomban.
