M- Wagner: Otthonszülés

Otthonszülés
Marsden Wagner: Mikor lépünk be Európába?

Marsden Wagner professzor M.D.,M.S.P.H., 
a WHO nők és gyerek egészségével
foglalkozó szervezetének volt igazgatója, 
jelenleg az Országos Bábaszövetség Szenátusának tagja. 
A professzor tavaly októberben 
a II. Nemzetközi Bábakonferencián tartott előadásán 
akadt, aki felállt, és elhagyta az előadótermet. 
Vajon miért? Azok számára, akik elolvassák az előadást, 
aligha kétséges a válasz.

Jó reggelt! Mindjárt az elején azzal kell kezdenem, hogy kétszer is
elnézést kell kérjek.

Először is azért, mert nem beszélem a nyelvüket. Nagyon jó lenne, ha
anyanyelvükön szólhatnék önökhöz, de sajnos nem tudok. Korábban 15-20
alkalommal jártam Magyarországon, tehát nincs jó mentségem. Másodszor
azért kell elnézést kérnem, mert a szülészeti gondozásról és a
gyermekszülésről fogok beszélni, és tulajdonképpen én férfi vagyok. Soha
nem fogok gyermeket szülni, soha nem fogom ezt az érzést megtapasztalni,
tehát ez azt jelenti, hogy kívülálló vagyok a szüléseknél. És ezt nagyon
fontos mindig szem előtt tartanunk, még az sem számít, ha valaki
szülészprofesszor (férfi) egy kórházban – akkor is kívülálló, mivel a
szülés a nők világába tartozik. Ez mindig is így volt, ha visszatekintünk
a történelemben.

És tulajdonképpen vicces, ha elolvassuk a hivatalos történelemkönyveket,
azok csatákról, háborúkról – csupa olyan dologról szólnak, amiket a
férfiak tesznek. Arról, amit a nők tesznek, semmi sincs ezekben a
könyvekben. Tehát a szülés mindig is a nők világának része volt. Még egy
dolog… OK… tehát mit tehetnek a férfiak a szüléssel kapcsolatban?

Valaki mesélt egy történetet, ami nekem nagyon tetszik. Ez a történet
arról szól, hogy a szülés miként megy végbe a delfineknél.A szülő delfin
úszik a középpontban. Körülötte körbe-körbe úszik 2-3 nőstény delfin, akik
meg-megérintik őt – mint a bábák vagy a dúlák. Ez után, mintegy tíz
méterrel távolabb egy szintén nőstény delfinekből álló csapat úszkál, akik
beszélnek a szülő delfinhez. Majd jóval távolabb (egy nagyobb sugarú
körben) úszik az összes hím delfin, akiknek az a feladata, hogy óvják a
szülő delfint mindenféle veszélytől. Így a szülés békében folyhat le. Úgy
gondolom, hogy a férfiak így vehetnek részt a szülésben. Vagyis
biztosítaniuk kell a békét a nők világa számára a szülés ideje alatt.

A delfinekhez hasonlóan, az embereknél is így kéne történjen. A bábák
mindig a nők rendelkezésre álltak, akár tradicionális bábákról, akár egy
idősebb tapasztaltabb környékbeli nőről beszélünk – tehát mindig is
léteztek bábák. Bizonyára ismerik a bába szó francia megfelelőjét: „sage
femme“, ez pedig bölcs aszszonyt jelent, vagyis a bába volt a falu bölcs
asszonya. – A dán kifejezés, a bábára az „öre more“, ami annyit jelent,
hogy földanya; ő volt az az asszony a viking faluban, aki „két lábbal állt
a földön“ és a falu többi nőtagja mind tisztelte őt.

A bába izlandi megfelelője a „fény anyja“. A lényeg mindebben az, hogy a
történelem során mindig is léteztek olyan nők, akik törődtek nőtársaikkal,
gondozták, védelmezték őket. A többi nő nagyon tisztelte ezt.

Japánban születésházak vannak. A születésház egyben a bába otthona is.
Minden asszony eljön ebbe a házba. Nemcsak akkor, ha várandós vagy ha
szül, hanem mindenféle női problémával ide fordulnak, például, ha a férjük
bántalmazza őket, vagy bármi egyéb gondjuk van. Néhány évvel ezelőtt
hatalmas földrengés volt Japánban, és az egyik nagyváros egyik
születésháza a földdel vált egyenlővé. A többi ház is romba dőlt. A
legelső ház, amit a környéken újjá építettek, a születésház volt. A
környék nő és férfilakossága együtt építette újjá azt a házat, annyira
fontos volt számukra.

Nos, amint tudjuk, úgy 200 évvel ezelőtt a férfiak is belekeveredtek a
szülési szituációba, és a szülészorvosok megjelentek a szüléseknél, és
fokozatosan átvették a hatalmat és az ellenőrzést. Mi férfiak
ellenőrzésünk alá akarunk hajtani minden olyan körülményt, amitől félünk.
Ha félünk valamitől, azt mindenképpen ellenőriznünk kell.

Nagyon ortodox orvosi, tudományos és perinatális képzésben részesültem,
aztán kutattam, praktizáltam, majd a WHO munkatársaként Koppenhágába
kerültem, ahol találkoztam egy dán bábával, aki megkérdezett, hogy részt
vettem-e valaha a praxisom alatt egy otthonszülésnél. Mondtam, hogy nem. A
legtöbb orvos Magyarországon, Németországban, az USA-ban vagy bárhol
máshol, soha nem látott otthonszülést. Ez a bába, egy nagyon bölcs asszony
volt – „sage femme“ – azt mondta nekem, hogy el kell mennem és látnom kell
egy otthonszülést. Ő mindent elrendezett, így lehetőségem nyílt elmenni a
szülésre.

Ez az esemény a reveláció erejével hatott rám, megváltoztatta az életemet.
Láttam egy asszonyt, aki haladt előre a vajúdás folyamatában, majd
eljutott abba a stádiumba, amit mi második fázisnak nevezünk, és ez a nő
egyszerre rálelt a benne rejlő erőre. Azt mondta: „Lépjetek hátra!!! Most
megszülöm ezt a gyermeket!!!“

Ettől halálra rémültem. Még soha életemben nem láttam olyan nőt, akiben
előtört volna ez az erő. Ez az erő halálra rémíti a férfiakat. Abban a
pillanatban felismertem, hogy mindaz amit a szülés alatti gondozásról
tanultam, arról szólt, hogy miként hajtsam az uralmam alá a nőt oly módon,
hogy ne találjon rá magában erre az erőre.

Mi férfiak nem akarunk találkozni ezzel az erővel, nem akarjuk látni,
bármit megteszünk, hogy ne találkozzunk vele.

Valójában a probléma nagyobb ennél. A férfiak évezredek óta megpróbálják
ellenőrzésük alatt tartani a nőket. Ez igazából vicces, nem tragikus.

Shakespeare szerint, nagyon okos az a férfi, aki biztosan tudja, hogy ő a
gyermeke igazi apja.

Látják? Bezárjuk börtönökbe a nőket csak azért, hogy bizonyosak lehessünk
benne, hogy senki más, csakis mi magunk lehetünk a születendő gyermek apja.

Sok mindent megteszünk azért, hogy ellenőrizzük a nők reproduktív
viselkedésformáit. A várandósság és a szülés ellenőrzése része ennek a
folyamatnak. Tehát a szülészeti gondozás jobbára a szülés, a vajúdás és a
nő ellenőrzéséről szól.

Mit gondolnak, miért erősködnek, hogy a szülés a kórházban történjen?
Mivel a kórház az „én“ – az orvos, a férfi – felségterületem. „én orvos
vagyok, mindent ellenőrzök, ami a kórházban folyik.“ Ha én, mint orvos
elmegyek az ön otthonába, ön van hatalmon, jogában áll kidobni engem. Én,
mint orvos nem uralhatom, ellenőrizhetem teljesen a helyzetet. Ez az, amit
az orvosok nem szeretnek. Ezért nem szeretnek az orvosok beteghez vagy
vajúdóhoz házhoz menni, mert nem uralhatják tökéletesen a szituációt.

Soha semmilyen tudományos adat nem támasztotta alá a szülések kórházakba
való áttelepítését. Ez nem egy tudományos kutatási eredményeken nyugvó
döntés és cselekedet volt.

Mi orvosok uralni akarjuk a vajúdást és a szülést; a hátára fektetjük a
nőt, ami a tehetetlenség és a megadás testhelyzete. Az, hogy ő a hátán
fekszik, én pedig a terpesztett lábai közt állok, azt sugallja, hogy
teljesen uralom őt. Ez a lehető legrosszabb szülési testhelyzet. Azt
akarják, hogy a kutatási alapokon nyugvó kezelésről beszéljek?

Bárhová mehetnek a világban, legyen az kórház vagy születésház, ott, ahol
azt javasolják, hogy a vajúdó nő a hátára feküdjön, ott nem beszélhetünk
tudományos kutatási alapokon nyugvó kezelésről.

Abban az időben, amikor a fejlettebb államokban a szülés átkerült a
kórházakba, az emberek kezdtek jobb körülmények között élni. Javult a
táplálkozás, a lakáskörülmények stb. Ekkor rájöttünk arra is hogy
uralhatjuk a vajúdást és a szülést.

És a nő? – Rájött, hogy a családtervezés által uralhatja a fogamzást is!
Innentől kezdve a nők nem szültek 15 gyereket, csak kettőt. És nem akkor
szültek mikor 14 vagy 50 évesek voltak, hanem nagyon optimális időben.

Tehát mindezen szociális változások, amelyekről beszéltem, javították a
csecsemő és anyahalálozási arányokat. Mindkét arány meglehetősen csökkent.
A szülés bekerült a kórházakba, és az orvosok hangsúlyozták, hogy a
statisztikák pozitív alakulása nekik köszönhető. Ez nem igaz!

Ez azért nagyon fontos, mert sokszor fogják ugyanezt hallani magyar
orvosoktól.

Nekem sokszor mondták már. „A kórházba jönni, használni a különböző
gépeket, az EKG-t, a CTG-t stb. ez modern, ez fejlődés, nem akarunk
visszafelé lépni.“ – mondják. De tévednek. Nem az ultrahang és az EKG
alkalmazása miatt csökkent a halandóság. Hanem a jobb táplálkozás, a jobb
lakáskörülmények, a jobb családtervezés és igen, bizonyos értelemben a
jobb orvosi ellátás miatt is. De nem az ultrahang alkalmazása miatt, hanem
pl. az antibiotikumok miatt vagy a biztonságos vérátömlesztés miatt. Ezek
valóban nagy vívmányai az orvostudománynak. Ezek csökkentették valójában a
halandóságot. De leginkább a szociális változások.

De – amint a világon egyre többen felfedezik –, ahogy az orvosok egyre
jobban uralják a szülést, a nők úgy veszítik el azt. Elvették tőlük a
saját testük ellenőrzésének, uralásának a jogát. Ez a magyarázat a
medikalizáció elleni reakcióra. És ez szorosan kapcsolódik a bábákhoz is.
A bábák és a nők a szülés humanizálását követelik. Tegyük emberibbé a
szülést! Ez azt jelenti, hogy a szülő nő kell a központban legyen, nem
pedig az orvos.

A bába feladata a szülés kísérése, nem pedig az orvosé. A szülés
természetes része egy normális életciklusnak, a várandósság nem betegség,
az esetek több mint 80%-ban nincs is szükség orvosra vagy sebészi
beavatkozásra.

A magyar professzorok azt mondták nekem, hogy milyen jó itt a helyzet,
hiszen itt több mint egy orvos van jelen a szülésnél Ez őrület! Nézzék!
Képzeljék el, hogy egy magasan képzett szülész van jelen a szülésnél.

Ez kb. olyan, mint amikor szórakozni akarnak menni a párjukkal és az
egészséges 2 éves gyermekük mellé egy sebészorvost hívnak babysitternek.
Ez őrület! Eszméletlen sok pénzbe fog kerülni, és ha a gyermekük elfárad
és sírni kezd az orvos teleinjekciózza nyugtatókkal és medikalizálja a
babysittinget. Ugyanilyen őrültség egy szülészeti sebész részvétele egy
normális szülésnél. Még az is nagyon furcsa, ha egy orvos van jelen a
szülésnél… Önök szeretnék, ha egy orvos jelen lenne és bámulná önöket a
hálószobájukban mikor a partnerükkel szeretkeznek? A dolgok működhetnek
rosszul a szexben is! Különböző fertőzéseket kaphatnak AIDS-t, gonorrheát
stb., tehát állítsunk egy orvost a hálószobákba is!

Hogy megmondja, hogyan csináljuk! Ez esztelenség! De ez történik
Magyarországon, azáltal, hogy ezek a jól képzett orvosok ott állnak a
normális szüléseknél.

Ami most történik az, hogy a szülés humanizálása egyre inkább előretör,
Németországban, Skandináviában, Hollandiában, az Egyesült Királyságban
stb., és ez egyre közeledik, közeledik, de nem éri el a Szovjetuniót.

15 év alatt számos alkalommal jártam az Szovjetunióban konferenciákon,
gyűléseken, találkozókon, kórházakban stb. így tudom milyen a szovjet
gondozási modell. Ez pontosan olyan, amilyennel ma Magyarországon
találkozunk! Ma szovjet szülészeti gondozási modell uralkodik
Magyarországon. Csak figyelem, hogy mi történik Magyarországon,
Csehországban, Lengyelországban, Litvániában és a többi olyan országban,
ahol még a szovjet gondozási modell él.

A változások megindultak. De a folyamat nagyon nehéz. Miért? Mert a
szovjet rendszerben az orvos maga az Isten! Az orvos rendelkezik az összes
hatalommal és ellenőrzéssel, több pénzt keres, ő végzi a sebészi
beavatkozást és ő a hős. A bábák a szovjet rendszerben az orvosok
rabszolgái. Nincs kórházon kívüli szülés a Szovjetunióban – mondták. De ez
nem igaz! Mindig mindenhol létezik a világon otthonszülés. 20 évvel
ezelőtt jártam a Szovjetunióban, és tanúja lehettem egy otthonszülésnek.

Egyik nyáron lementem a Fekete tengerhez és vízben szülést is láthattam
Igor Tcsakovszkival, ha ismerik a nevét. Tehát a saját szememmel láttam,
hogy ilyesmi még a Szovjetunióban is megtörténik. Mindig vannak ilyen kis
titkok, bár a kormány mindent megtesz azért, hogy ezeket megszüntesse,
mivel mindenki a reguláris rendszer része kell, hogy legyen.

Nos, ugyanez van ma Magyarországon.

Ezért találkozunk azzal, hogy megbüntetik azokat az embereket, akik ki
akarnak lépni ebből a rendszerből. Tehát még nem mondható el, hogy
Magyarországon valóban humanizált szülési lehetőségek lennének. Ez az, ami
itt most történik.

Tudják két nappal ezelőtt repülővel érkeztem ide; sokszor utazom Európában
– de most más volt. Bejöttem az épületbe és volt egy nagy jel: „EU
állampolgárok erre!“ Egyébként a parlamenten is magyar és EU zászló
lengedez. Hurrá az EU-ban vagyunk! De… Volt valami érdekes. Ha Dániából
Franciaországba, Olaszországba, vagy bárhová máshová utazom és leszállok a
gépről, senki sem állít meg, hogy megnézze az útlevelemet. Csak besétálok
mert az EU-ban vagyok. De a budapesti reptéren két napja megállítottak,
hogy megnézzék az útlevelemet! Ez egy EU ország! Igaz, 10 évvel ezelőtt,
ha én következtem az útlevél ellenőrzési sorban, akkor a vizsgálat 20–25
percig tartott. Most mindössze 2 perc volt.

OK, Magyarország fejlődött.

De a reptéri rendszer megváltoztatása egy dolog, a gyermekszülés
megváltoztatása egy másik. Az emberek, akik a szülést ellenőrzik, nem
akarnak változást. Ezt onnan tudom, hogy tavaly itt jártam egy találkozón,
ahol jelen voltak a minisztérium emberei, különböző professzorok stb., és
elmondták, hogy nem akarnak változást, és mindent megtesznek a változások
megakadályozására.

Milyen változásokra van szükség Magyarországon ha valóban az EU-hoz
akarnak csatlakozni, és ha humanizálni akarják a szülést?

Változtatni kell! Mondhatnak a miniszterek és a professzorok bármit arról,
hogy ez a rendszer milyen jó.

Mondják meg nekik, hogy 27 olyan európai ország van, ahol kevesebb baba
hal meg a perinatális időszakban mint Magyarországon. Értik ezt? A
perinatális mortalitás 27 európai országban kisebb, mint itt, vagy más
szavakkal, a 27 ország közül Magyarországon a legmagasabb a perinatális
mortalitás. Azt is mondják el nekik, hogy Magyarországon a perinatális
időszakban több anya hal meg, mint 22 másik európai országban.

Látják tehát, hogy a kormány és az orvosok nem mondhatják, hogy minden
rendben. Semmi nincs rendben! És persze azért is szükség van a változásra,
mert harmóniába kell kerülniük az EU-val.

Tehát meg kell változtatni a rendszert, mivel túl sok baba és anya hal
meg, mivel a törvény szerint összhangba kell kerülni az EU-val, és azért
is, hogy az önök társadalma szabaddá és demokratikussá válhasson. Egy
szabad és demokratikus társadalomban a nők és családjaik választhatnak,
hogy milyen szülést szeretnének. Egy szabad társadalomban a nagy és fontos
emberek nem mondhatják meg önöknek hogyan szüljenek.

Ezt a nő kell eldöntse! Akarják, hogy a kormány vagy valamelyik
orvosprofesszor megmondja milyen testhelyzetben szeretkezzenek
kedvesükkel? Ugye, nem! Ezért ne szabják meg azt sem, hogy milyen szülést
akarnak. Önnek kell választania, és a kormánynak és a profoknak az a
dolga, hogy tiszteletben tartsák az ön döntését.

Tehát mindez valójában a demokráciáról szól.

S ez problémát jelent Magyarországon! Az elmúlt 50 évben szovjet
ellenőrzés alatt éltek, előtte német ellenőrzés alatt éltek, azelőtt is
folyamatos ellenőrzés alatt éltek, tehát mindig mások mondták meg, hogyan
éljenek.

És ez így ment századokon át. Most végre szabadok. De meg kell tanulniuk
szabadnak lenni. Meg kell tanulniuk dönteni, választani és változtatni. És
a kormány tagjainak, az egyetemek és a kórházak professzorainak is le kell
szokniuk az autokrataságról, és demokratává kell válniuk. Ez egy hosszú és
nehéz folyamat. Nem fog holnapig megtörténni. De a folyamat már beindult
és folytatódni fog. Nagyon fontos, hogy mi fog történni a szüléssel, mivel
a szülés milyensége tükrözi az egész társadalmat.

Ha egy magyar asszony azt tanulja meg szülése alatt, hogy teste rosszul
működik, mivel nem tud gyógyszerek segítsége nélkül szülni, akkor azt
fogja hinni, hogy mivel rosszul működik a teste, szüksége van ezekre az
eljárásokra. És az oda vezet, hogy a nők félni fognak és nem hisznek majd
saját testükben, és azt teszik majd, amit a vezetők mondanak.

Tehát a szülés megváltoztatása az egész társadalmat megváltoztatja.

Milyen változásra van szükség?

Először is tájékoztatni, okítani kell a nőket.
Magyarországon az ma a legnagyobb gond, hogy a magyar nép csak egyfajta
szülést ismer. A szovjet szülést.

Én sem tudtam milyen egy igazi természetes szülés, míg nem láttam. A
magyaroknak meg kell tanulniuk, hogy többféleképpen is lehet szülni,
nemcsak a szovjet módon. El kell mondani a tévében, rádióban, az
iskolákban, hogy mi is a szülés valójában. A folyamat nagy részét tehát a
magyarok ilyen téren való tájékoztatása, felvilágosításajelenti.
Mindenkinek meg kell értenie, hogy a szülés egy normális életesemény, és
hogy az esetek többségében – több mint 80%-ban – semmilyen probléma nem
adódik.

Szükség van tehát erre a felvilágosításra!

A szülési szolgáltatások kidolgozását és megtervezését nem szabad a
minisztériumra és a professzorokra hagyni. Mivel ők a szovjet rendszert
kedvelik, s ha rajtuk múlik, nem lesz változás.

A női mozgalmaknak, a politikai csoportoknak, a bábáknak harcolniuk kell
azért, hogy ennek a kidolgozási folyamatnak részesei lehessenek. Ha
Nyugat-Európában változtatni akarnak a szülészeti ellátáson, akkor
nyilvános találkozókat rendeznek a parlamentben, és bárki eljöhet, hogy
elmondja a véleményét arról, milyen változtatásokra van szükség. A bábák
és a nők képviselői beszélhetnek a parlamentben.

Ezek után a parlament elmondja a minisztériumnak, hogyan változtassanak.

Tehát az emberek ellenőrizhetik a változások menetét. Ez sosem történt meg
Magyarországon, de meg kell történnie! Ne feledjék, az egészségügyi
miniszternek az emberek egészségét kell védelmeznie, nem pedig az orvosok
érdekeit. Ezt meg kell változtatni.

A befolyásos orvosok és a minisztérium emberei túl közeli viszonyban
vannak egymással.

Egy másik fontos változtatnivaló Magyarországon: ne képezzenek annyi
orvost. Túlságosan sok orvos van Magyarországon. Több orvosuk van, mint
Nyugat Európának, ezért az orvosok olyan feladatokat is végeznek, amiket
nem nekik kéne, mint pl. normális szülések levezetése.

Gondot okozhat, hogy valamit kezdjenek ezzel a sok orvossal, de ha
kevesebbet képeznek, talán 20 év múlva kevesebben lesznek.

A következő lépés. Fel kell támasztani a bábaságot Magyarországon, mivel
az teljesen perifériára szorult.

A magyar bábák a szovjet szülészeti rendszerben dolgoznak. Éveken át, míg
a WHO-nak dolgoztam, bábakonferenciákat szerveztünk, és ezekre meghívtuk a
világ bábáit. De minden egyes konferencián a Szovjetuniót egy férfi orvos
képviselte. Én erre azt mondtam nekik: „Nem, nem! Küldjenek egy bábát!“ –
erre tipikus szovjet válasz jött: „OK, nem gond.“– majd újra egy orvost
küldtek.

Évek múlva ravaszabbak lettünk, és Szentpétervárra a bábaiskolába
szerveztük a konferenciát, így nem tudták a bábákat távol tartani. Ez volt
az első alkalom a Szovjetunió történetében, hogy szovjet bábák eljutottak
egy nemzetközi konferenciára.

E konferencia célja az volt, amit Magyarországon is meg kell érteni: a
bábaság egy teljesen független szakmává kell váljon. Nem az orvosoknak
kéne a bábákat tanítani, hanem a bábáknak kéne a bábákat képezniük.

A koppenhágai bábaintézetben egyetlen orvos sem tanít, csakis bábák képzik
a bábákat. Bábaságot tanítanak!

Ha orvos tanítja a bábákat, nem bábaságot fognak tanulni, hanem azt, hogy
miként legyenek az orvosok rabszolgái. Ez két különböző dolog! Tehát a
bábákat függetlenné kell tenni, a státuszukat pedig egyenlővé kell tenni
az orvosokéval.

Ez nem lesz könnyű. Több bábát kell képezniük, mivel túl sok orvosuk van
és túl kevés bábájuk.

Tudják, hogy Angliában kb. 1000 szülész-nőgyógyász orvos van és kb. 30 000
bába? Ugyanez a helyzet Hollandiában, Dániában és Skandináviában is.

Látják? Nagyon érdekes, hogy az orvosok Magyarországon azt mondják, hogy
azért van szükség az orvosok jelenlétére a szülésnél, mert azt akarják,
hogy az biztonságban folyjék le. Erre én azt mondom, hogy ez egy érdekes
állítás. Európában kevesebb babát és anyát veszítenek el, mint
Magyarországon.

Skandináviában az esetek 75-80%-ban a bába kíséri be az anyákat a
kórházba, ő gondozza, ő látja el tanácsokkal, kíséri a szülést s az anya
nem is találkozik orvossal. Ez, az összes szülés 75-80%-ára jellemző! És
kevesebb babát veszítenek el, mint önök itt Magyarországon. Hát, hogy
mondhatják, hogy biztonságosabb több orvos jelenlétében szülni?!

A legbiztonságosabb tehát az a szülés, ahol nincs jelen orvos. Tehát, több
bábát kell nevelniük!

De arra is szükség van, hogy a várandósság, a vajúdás és a szülés alatti
eljárás tudományos kutatási bizonyítékokon alapuló legyen.

Ez azt jelenti, hogy amit tesznek, az összhangban kell legyen a legjobb
tudományos információkkal.

Egy nagyon jó példa van arra, hogy Magyarországon a gyakorlat nem ilyen.
Ez a gátmetszésről szól. Nem tudom, hogy áll ma a helyzet, de néhány évvel
ezelőtt a Semmelweis egyetemi kórházban jártam, körbevezettek, majd volt
egy beszélgetés, ahol megkérdeztem a professzort, hogy hány nőnél végeznek
gátmetszést. Erre ő furcsán nézett rám, és azt mondta: „Mindegyiknél.“
Erre én visszakérdeztem, úgy érti, hogy a szülések 100%-a gátmetszéssel
történik? Erre ő: – Igen!

Az egyik fiatalabb orvos mosolyogni kezdett és magyarul mondott valamit a
profnak. Én megkértem, fordítsák, amit mond. Azt mondta, hogy néhány
nappal azelőtt, egy nő rögtön a kórházi felvétel után megszült, ezért
rajta utólag kellett gátmetszést végezzenek! Ez egy extrém példa, de a
tudományos adatokból tudjuk, hogy az esetek maximum 20%-nál lehet indokolt
a gátmetszés. Sőt, valójában az esetek 5%-nál van valóban gátmetszésre
szükség.

Azon a beszélgetésen az orvos azt mondta, ha nem vágnak, több szakadás
lesz. Nem!

Kevesebb szakadás lesz, ha nem vágnak!

Azt mondta, több vérzés lesz, de én azt mondtam, nem, kevesebb. Sőt
kevesebb szexuális probléma lesz, ha nem vágnak. Minden egyes érv, amit a
magyar orvosok a gátmetszés mellett felhoztak, tudományosan megalapozatlan
volt. Nem rendelkeznek helyes tudományos információkkal. Erre pedig
szükség van!

Láttam 1-2 évvel ezelőtt az otthonszülésről szóló levelet, amit a
szülészorvos társaság küldött a kormánynak. Tele volt tudományosan hamis
állításokkal. Rossz tudományos információval rendelkeznek az
otthonszülésről, a gátmetszésről stb.

Ezek nem gonosz emberek. Csak rossz információkkal rendelkeznek, mivel 50
évig az ismert rendszerben éltek.

Tehát a magyar változtatásokhoz legjobb lenne megtalálni a helytálló
tudományos adatokat, és felhasználni azokat a változtatások
véghezviteléhez. Ez nagyon fontos!

Más. Egy demokráciában, a hatalom embereinek a tetteit átláthatóvá kell
tenni minden ember számára. Semmi sem történhet zárt ajtók mögött. De
Magyarországon rengeteg zárt ajtó van a minisztériumokban és mindenhol.

Ez azért van, mert 50 évig így volt a Szovjetunióban is. Ki kell nyitni
ezeket az ajtókat.

Meg kell szerezni minden infót arról, hogy mi történik a kórházakban. Mi a
császármetszések, szülésmegindítások stb. aránya, mi a valós gyakorlat? A
halálozási arányok?!

Hány ember tudja, hogy 1000 baba hal meg évente a szülészeteken? Nem az
otthonszüléseknél, hanem a kórházakban! Tudják ezt az emberek?

Számos baba előre nem látható események miatt hal meg, de jelentős
részüknek nem kéne meghalnia, haláluk megelőzhető lenne. De ezt soha nem
fogják megtudni, mert ez az információ zárt ajtók mögött marad. Ezt meg
kell változtatni! Minden, ami a kórházakban történik, átlátható kell
legyen az emberek részére.

A magyar nőknek ki kell vívniuk a jogot, hogy eldönthessék, hol, hogyan és
kinek a jelenlétében akarnak szülni. Más országokban ez teljesen normális.

Évekkel ezelőtt Németországban 1 szülésotthon létezett, ma több mint 70
van. A német bábák1/3-a független, kórházon kívül dolgozik. 10 év alatt
drámai változás történt Németországban. Tudják miért?

A német orvosok megpróbálták elérni a kormánynál, hogy a nők ne
választhassanak a szülés módjával, jelenlévőivel és helyszínével
kapcsolatban. Megpróbálták rávenni a politikusokat egy új törvény
megalkotására.
Erre a német nők fellázadtak: Oh, Istenem, megpróbálják korlátozni a
szabadságunkat!
Mérgesek lettek. Mindenki arról beszél, hogy az orvosok milyen hatalmasak,
milyen erősek.
Én tudok náluk erősebbet: a mérges asszonyokat.

A nők megakadályozták az új törvénytervezetet, s mivel a mozgalom
megindult, a változások is elkezdődtek. Ez történt Új-Zélandon és más
országokban is. A bábák és a nők együtt változtattak. Ez kell
Magyarországnak is! A magyar nőknek harcolniuk kell a jogaikért. Akkor,
amikor a magyar nők teljes joggal dönthetnek majd a saját testükkel és
szülésükkel kapcsolatban, akkor, és csakis akkor lesz Magyarország szabad.
– Köszönöm!