kb. 23 perc olvasás
Intelmek és bátorítások – XLII.
Ősrégi és új magyar parainézis
szabadlelkű örökifjú keresőknek
Életminőség vizsgálódások
Egy mondat a bölcs vagy balga,
boldog vagy boldogtalan lélekről
Szellemi segítség: igazmondó tükör
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke vagy Sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Ön-sorsrontó típusok magyarán írt példatára
Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok
pppppppppppppppppppppp
Önmagadon
nevetsz vagy szörnyülködsz, mert
a mese rólad szól – ismerj önmagadra!
A baj felismerése már a gyógyulás kezdete –
csak rajtad áll: változtass az eddigi életeden!
_-_(MeisterDrucke-427458).jpg)
Phaedrus:
A farkas és a kutya
Mily édes a szabadság, hadd beszélem el.
A girhes farkas és a jóltáplált kutya
Találkozik s egymást köszöntve szóba kezd:
„Mitől ragyogsz így, mondd, miféle ételen
Hízott meg ily vaskosra vékony termeted?
Míg én, a bátrabb, majdnem éhen pusztulok!”
Felelt az eb egyszerűn: „Így élhetnél te is
Ha úgy szolgálnád gazdámat, mint jómagam.”
„Mivel?” – Kap rajta. „A küszöbnek éber őre légy
S a tolvaj ellen óvd a házát éjszaka.”
„Vállalkozom rá: nem tűrök tovább havat
S záport, erdőn tengetve érdes életem.
Tető alatt majd mennyivel jobb lesz nekem,
Gond nélkül mindig jut bőséges élelem.”
„Gyere hát velem!” – Míg mennek, megpillantja a
Farkas, hogy lánctól megkopott az eb nyaka.
„Mi ez itt neked?” „Hagyd; semmi.” „Mondd hát mégis el!”
„Mert vadnak látszom, a gazdám nappal megkötöz
Pihenni, hogy éber őr lehessek éjidőn;
Feloldoz este és kóborlok szerteszét
Elém hozzák a kenyeret és az úr saját
Tányérjáról csont is kerül, dobál nekem
A háznép húst és ízes étel apraját
Így munka nélkül töltöm jól meg gyomromat.”
„S ha kóborolni támad kedved, elmehetsz?”
„Nem éppen.” „Élvezd hát, amit dicsérsz, kutya:
Király se kívánok, lenni, ha nem vagyok szabad!”
*
Greguss Ágost
A szerencse rabja
Kutya baja se volt a kis kutyának.
És dolgai hogy jól folyának,
Oly hetyke lett, oly vakmerő,
Semmi veszélyt nem ismerő,
Senkit, semmit nem tisztelő,
Hogy a gazdája czélszerűnek vélte
Jó somfabottal megfenyítni érte.
Midőn ez a keserves dolga lett,
Egyszerre úgy elcsüggedett,
Oly kishitűség szállt belé
Hogy már csak önön vég perczét lesé.
De, hogy baját kiheveré
És sorsa ismét megjavult,
Imé kitűnt hogy ő mit sem tanult,
Mert ujra hetykén s vakmerőn
Jólléte megrontója lőn.
Igy ugrosott ő egyik szélsőségbül
Más szélsőségbe szünet nélkül,
S a mint a sorsa jobbra, balra fordul,
Majd elbizottá lett bolondul,
Majd meg bolondul kétségbe esett.
E kutya magyar ember lehetett.
Kutya
szólás-mondások I.
Irigy kutya, bújj a lukba
A kutyaugatás nem hallik az égig
A kutya ugat a karaván halad
Hazug embert hamarabb utolérik, mint…
Sokat hízelkedik a kutya, de nem hisznek neki.
Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába.
Kertben, azaz közel van a kutya, azaz a veszedelem.
A koncot el nem ejti nyálazatlan a kutya.
A koncot a kutya fiának se adja.
Kutya koncért a prédikációt is elhagyja.
Nem csak egy tarka kutya van a világon.
Ugat a kutya, de a szél elhordja.
Láncolt kutya csak azt marja, ki hozzá közelít.
Vén kutya ebül szokott megőszülni.
Legjobb kutya, melynek szeme legutoljára nyílik.
Kutya is melegednék a tűznél, ha orrát nem féltené.
Ki kutya, a templomból!
Akár fehér, akár fekete, elég hogy kutya.
Akkor a mi kutyánk még kutyó volt.
Kutyából nem lesz szalonna.
Kutya is megvesz a jólélésben.
Konczon vesznek össze a kutyák.
Hadd morogjon kutya, csak meg ne harapjon.
Őrizkedjél az alvó kutyától.
Soha nem pirul meg a kutya.
Kutyaábrázatból nem válik orcza.
Hányszor kellene megpirulni a kutyának, ha orcája volna.
Kutya se ugatja. Senki se szól róla; teljesen feledtetik.
Más is van még a faluba, mégsem ugati a kutya. Népd.
Kutya is meghugyozza. Azt, kinek zsebében egy krajcár sincs.
Erdélyi János: Magyar közmondások könyve
A
zajártalom
elől hiába menekülők
fülében még „hallgató” is,
nehogy hallja a csendben
a lelke/istene belső hangját,
(majd éjjel jön lelkifurdalása,
amikor már nem ő kontrollál…)
nehogy madárcsicsergést halljon
Defetista
(politika, rosszalló)
Háborúban, politikai harcban
saját népének, saját táborának
győzelmében nem bízó, kishitű
magatartásával bomlasztó hatást keltő
Senki
sem köteles
a bíróság előtt
önmagát vádolni
csak egyedül Isten előtt,
mert Ő úgyis minden tud…!?
(és a kommunista, szektás stb.
nyilvános önkritikán, „gyónásokon” –
lásd pl. az Angi Vera című magyar filmet)
Sértés/bók
Aki itt és most
e kultúrkörben
még nincs tisztában
a szavak jelentésével,
de nem jól tájékozódik:
a sértését ő bóknak szánta,
szándékával ellentétes hatást ér el,
ami akár még az életébe is kerülhet…
Tökfilkó
Ubul átmegy a Tónihoz,
és azt látja, hogy a Tóni,
a felesége, a fia és a kutyájuk
(Tökfilkó) egy asztalnál ülnek és pókereznek.
– Ez aztán az okos kutya! – mondja csodálkozva.
– Ugyan már! Egyáltalán nem okos ez.
Nagyon könnyen kiismerhető, amikor jó lapja van,
mindig elkezdi csóválni a farkát!
Váló-
peres
tárgyaláson
sírva panaszolja a feleség:
– A férjem úgy bánt velem, mint egy kutyával!
A bíró együtt érzően:
– Bántotta önt?
– Azt nem, de azt akarta, hogy hűséges legyek!
Repül
a nehéz kő,
ki tudja, hol áll meg,
s kit hogyan talál meg!
Előbb mondja, és csak
később-későn bánja meg:
visszaszívhatatlan szavak,
visszahívhatatlanul kirepült
gyilkos gúnynyilak…
Csak
simogatni
szerette volna a nyuszit,
– azt a megriadt lányt -,
de ő nem igen akarta,
és el is menekült előle –
erre egyre dühösebb lett,
és már baltával üldözte,
hogy menten agyonüsse…
(Karinthy Frigyes nyomán)
Pontatlan kérdező
Az öreg székely bácsi ül a parkban,
Mellette bóklászik egy kutya.
Arra sétál egy ember,
Nézegeti a kutyát, majd megkérdi:
– Harap a kutyája?
– Nem.
A fickó meg akarja simogatni a kutyát,
De az beleharap a kezébe.
– Maga azt mondta, hogy nem harap a kutyája,
És mégis majdnem széttépte a kezem.
Mire az öreg:
– Aha… De ez nem az én kutyám…
Örömből üröm:
elszúrt ajándékozás,
rosszat és rosszul adni,
személytelent, kiskutyát,
ócskát, praktikust vagy
pedagógiai célzatút stb.,
vagy amit kiprovokáltak,
vagy amit leócsárolnak,
vagy amit el/tovább adnak,
vagy amiért nincs köszönet…
A
kedvenc
kisállatod,
pl. kiskutyádat
élettárssá emeled,
és csakis reá öntöd
szíved, tested és
ágyad/ágyékod
minden melegét!
Az emberekben te
már csalódtál, gyűlölöd
és messze kerülöd őket…
(állatbolondság, zoofília)
Ál állatbarát,
aki állatbolond lesz…
Nem mersz kockáztatni
„idegen”, ismeretlen eredetű
gyerek örökbefogadásával –
kutyával-macskával „pótolod”
a saját család/utódaid hiányát,
akit kényedre-kedvedre tarthatsz,
és aki kisistennek nézhet téged,
mert holtig tőled függ az élete,
s nem félsz, hogy fejedre nő…
Se kutyája,
se macskája
Nem csak hogy haszonállat
nincs a háznál, baromfiudvarban,
de házőrző/házi kedvenc, egérfogó
sincsen, akiken keresztül az Isten
taníthatna a természetes életmódra,
a „milyen kevés elég” stb. bölcsességre,
puritán, egyszerű/nagyszerű életvitelre…
Ráadásul még gyerekeidet is nevelné,
így nemcsak eldobható babájuk lenne,
de egy élő-érző, rájuk utalt társuk is…
Állati jó-rossz
A kiskutyádat élettárssá emeled,
s reá öntöd szíved minden melegét!
vagy elzárod magad a (házi)állatoktól,
s csak potenciális ennivalót látsz bennük,
nem társat, tanítót és tanítványt stb. stb.
Korcs,
de jó keverék
Van egy nagy kutyám.
labrador és pitbull keverék.
Remek kombináció. Biztos vagyok benne,
hogy egy napon letépi a lábamat, de vissza is hozza!
(Hirdetés: A legnevesebb hazai kutyamagazinban,
az alábbi kutyás hirdetés jelent meg a minap:
“Kedves, aranyos buldogot cserélnék műkézre.”)
Ostoba ember
Aki keresi a bajt:
aki képes kihozni
a harapó és karmoló,
sőt szemét kikaparó vadállatot
még a – sarokba szorított – (kis)cicából is…
(vagy piszkálja, ébresztgeti az alvó szelindeket)
Aki
mint úgymond
a teremtés koronája
és a táplálkozási lánc végén álló –
még ő tanuljon növénytől/állattól?
Nem is figyeli, csodálja, tiszteli stb.
ezeket a társteremtményeket,
süllyed is vele a Föld-Titanic…
Örömszerzés
Tihamér megy az utcán,
kutyát lóbálva egy pórázon!
Ezt meglátja egy székely bácsi, és rákérdez:
– Hé te meg miért lóbálod azt a kutyát a fejed fölött?
– Örömet szerzek neki!
– Ennek ez örül?
– Ennek még nem, de majd ha leteszem a földre!
Aki
soha
nem támaszt
eszmei kárigényt,
mert fel sem fogja: mi az?
(Nem vagyoni kár, sérelemdíj stb.)
De azon nagyon meglepődik, háborog,
ha rajta hajtják be a védett állat vagy
növény elpusztításáért kirótt büntetést,
hisz ő a teremtés koronája=élet-halál ura…
Aki
úgy tudja,
úgy gondolja,
hogy a kutyája
az ő magántulajdona,
akivel bármit megtehet,
mint pl. az állati bőrökből
készült cipőjével, kabátjával –
nincsenek jogaik, s neki kötelessége:
ehhez már senkinek semmi köze nincs…!?
Kedvére kényeztetheti vagy kínozhatja….
Aki
dologházat,
csatateret, kuplerájt,
kórházat, női klubot,
raktárt, állatmenhelyet,
hidegháborús csatateret stb.
„varázsolna” az otthonodból…
Aki
humánus
démont éleszt:
ne irtsd/ne gátold
a macskaszaporulatot –
és így kiszorít életteremből,
amit büdös állatmenhelynek rendez be…
Ahogy bent,
pontosan úgy kint
Egy toprongyos koszfészek
Lakása egy rumlis szeméttelep
A tisztálkodást végleg elhanyagoló
A megjelenésére/benyomásra semmit nem adó,
aki az állítólagos belbecsével áltatja önmagát…
A pedáns asszony
Ő egy tisztaságmániás,
aki az őrületbe kergeti családját –
aki egy olyan „otthont” varázsol,
ahol szinte minden életjel tilos,
mert megbontja az ő Rendjét,
ami nem, az viszont kötelező…
Tökfilkó
Ubul átmegy a Tónihoz,
és azt látja, hogy a Tóni,
a felesége, a fia és a kutyájuk (Tökfilkó)
egy asztalnál ülnek és pókereznek.
– Ez aztán az okos kutya! – mondja csodálkozva.
– Ugyan már! Egyáltalán nem okos ez.
Nagyon könnyen kiismerhető, amikor jó lapja van,
mindig elkezdi csóválni a farkát!
Irigy férfi
Egy fiatal, csinos hölgy
ül az állatorvosi rendelőben
és egy Westit simogat a kezében.
Odamegy hozzá egy férfi és ezt mondja:
– Szívesen lennék a kutyája helyében!
– Nem hiszem, épp kiheréltetni viszem…
Heltai Jenő:
AZ ÉN KUTYÁM
Van egy kutyám, közönséges fajta,
Semmi úri, semmi szép nincs rajta,
Farka lompos, tekintete mérges,
Nem konyít az előkelőséghez.
.
Nem tudom már, hogy kerültünk össze,
Rossz sorsát az enyémhez kötözte,
És azóta igaz szeretetben
Együtt élünk boldogan mi ketten.
.
Egy a mással megférünk mi szépen,
Cigánylélek ő is, mint én éppen,
Lusta, léha, könnyelmű is, mint én,
S gyűlöli a szájkosarat szintén.
.
Éjjelente, amikor a hold süt,
Elkószálunk az utcákon együtt,
Én hallgatok, ő se ugat közbe,
Nem is veszünk soha, soha össze.
.
Mikor aztán ágyba dőlök reggel,
Odasímul hozzám szeretettel,
Szemembe néz, azt kérdezi aztán:
„Miért is vagyunk oly bolondok, gazdám?”
.
Kicsiny asztal magányos sarokban,
Szőke szép lány arcképe van ottan,
Szőke szép lány, édes tavasz-álom —
Látod kutyám ez az ideálom!”
.
Rá se nézek, csak titokba néha,
Nem kell neki a szegény poéta…
De ez a tárgy elkoptatott, régi,
Ugye, kutyám, ne is szóljak néki?
.
Továbbra is hadd szeressem lopva
Azt a képet abba a sarokba,
De annak a képnek az adója,
Ugye, kutyám, sohse tudjon róla?
.
Már én, kutyám, megmaradok véled,
Hiszen oly szép ez a cigányélet,
Gyakorta bús, néha-néha víg is,
Ugye, kutyám, meg leszünk mi így is?
*
Tőzsér Árpád
A kutya
A kutya egyedül van az üres lakásban, húzza
fenekét a padlón, s nyüszít: nem tudja, mit akar.
Akarata most valahol egy hivatalban ül,
s délután négyig veri a számítógép billentyűit.
.
A kutyának gerinctörése van,
rosszul mérte föl az utca két széle közti távot,
a teherautó gyorsabb volt nála,
cserbenhagyásos gázolás volt.
.
A kutyát néha kiviszik az ablak alatt porosodó,
„Kutyasétáltatás tilos!” nevű parkocskába,
kis kocsit kötnek a hasa alá, s kerekes
bevásárlótáskának álcázva húzzák.
.
A kutya gazdája, ha itthon van,
üres papírja előtt nyüszít, várja,
mikor jön valahonnan haza az ihlete
s köt kereket verse hasa alá.
Greguss Ágost
A kolbászos kutya
Csak nézte Bundás, hosszan és merengőn,
Mi ott előtte állt, az asztalkendőn:
Egy hosszu kolbász, díszpéldány, nemében,
Alvó kigyóként, hármas gyűrüképen,
És mint a paradicsomi kigyó,
Oly csábitó.
Kutya barátunk látja jól,
A sima, fényes héj alól
Hogy duzzad ízes belseje,
S csak úgy kidűled rá szeme.
Hát még a finom, égi szag!
Azt igazán ő érzi csak,
A nagy szakértő, vagy – g-vel – szagértő.
Nos, competens orrával oda ért ő,
S hogy oda ért, a szája is kitárult,
S hogy tárva volt, a kolbász bele járult,
S hogy bele járult a becses falat,
Bundás is eljárult, mi több, szaladt,
Hogy kün, a csöndes ákáczfa tövében
Elköltse hevenyében.
De tiszta üdv, hajh, nincs a földtekén:
Megtudja mindjárt maga is szegény.
A gazda megjelen a küszöbön,
Ostor kezében, és elébe jön.
Látván az eb hogy kutya van a kertbe’,
Gyors menekülés lőn a terve,
S fut a kapun ki, a falak közűl
Hol ember sujt oly embertelenűl,
S bolyong az erdőn, réteken,
Bolyg napokig, szomorun, éhesen.
Hát azután? – Csak ismét haza tért,
Hogy otthon tolvajságaért,
Azon felűl meg kóborlásaért
Élvezzen dupla bért.
.
Az emberek, hogy kikerűljék
Elkövetett csínyöknek keserűjét,
A bizonyos bajhoz gyakorta
Mellőzhetőt is vesznek még magokra.
Kutya
szólás-mondások II.
Kutyának sem kell.
Atyjafia a kutyának.
Ha kend ember, más se kutya.
Jobb az élő kutya a holt oroszlánnál.
Jó ő; csak a kutyák rosszak: hogy rég meg nem ették.
Kutya nem hagyja el az ugatást.
A mely kutyát éri a kő, az rivanik el.
Sok kutya nyúlhalál.
A kutya csak kutya, ha tízszer átússza is a Dunát.
Elbeszél órákig a kutya farkáról.
Ritka kutya bolha nélkül.
Kár a kutya szőrét megaranyfüstözni.
Ha egyszer a kutya megkóstolta a marhabelet,
a húst sem hagyja abba.
Fehér kutya, nyakas eb.
A mely kutyát meg akarnak ölni, veszett nevét költik.
Pad alá szokott kutyának
ha fejét asztalra vonod is, a pad alá rántja.
Vadászkutyának derce is jó.
Ha a kutya bőrére eleve innának, elkevélyednék.
Kutyát is kár kiverni a házból.
Ha kutyára hagynák, egy legyecske se lenne a világon.
Kutyának kutyó a fia, kecskének gedő.
A kutya, ha meg nem eszi is,
legalább körülheveri a dögöt.
Rossz kutya mellett a jó is eltanul.
Nem tartós cövek a kutyafark.
Kis kutya nagy konc.
Szép volna, ha kutyák megbékülhetnének.
Erdélyi János: Magyar közmondások könyve
Irigy kutya
Inkább betegre zabálod magad,
csakhogy a másiknak ne jusson egy falat se,
legközelebb viszont – pont ezért – te halsz éhen…
„Irigy kutya, bújj a lukba, onnan meg a WC-lukba”
Macska
(Lásd pl.: Frakk és a cicák állatmeséje.)
Álnok, törleszkedő, hűtlen macskaként viselkedő
aki folyton csak szemtelenül követelőzik a gazdájától,
s ha úgy adódik, az első alkalommal meg is lopja azt…
(közben még feljelentve, rágalmazva a házőrző kutyát)
Kutya szólás-mondások III.
Kutyát vertek ezen a helyen.
Kártyások között a vesztő szokta mondani.
Veszett kutyaharapás másvilágra talpalás.
Sebes kutya futtában.
Félénk kutyának hasa alatt farka.
Kutyagyomornak pacal a foltja.
Feltartja fejét, mint szállási kutya,
mikor a tejes fazékon megütötték orrát
Heves kutya vak kölykeit hányja.
Szűköl, mint a sarokba szorított kutya.
Föléledt benne a kutyavér.
Bekapta, mint kutya a legyet.
Csavarog, mint falusi kutya nagy városban.
Fáradt vagyok, mint a kutya.
Fázik, mint a kutya.
Oda könyököl, mint kutya a garádjára.
Irigy, mint a kutya.
Olybá veszem, mint a kutyaugatást.
Minden embert megugat mint az éhes kutya.
Kapkodja, mint kutya a legyet.
Leforrózták, mint a kutyát.
Úgy vannak együtt, mint kutya a macskával.
Szereti, mint kutya a macskát.
Reszket, mint kutya az ajtó előtt.
Megszokta, mint kutya a tengelynyalást.
Kutyabaja.
Kutyaszorító.
Rá várják a kutyaporcióra.
Lesz kutyalakzi.
Megbánta mint a mely kutya kilencet fiadzott.
Kutya is a dombra sz..ik.
Ha kutyával játszol, bot legyen kezedben.
Kutya is haragszik az orráért.
Kutyának se jó az első fia.
Kutya se teszi be maga után az ajtót.
Nem kapja el kenyerét a kutya.
Ha a kutya megvész, elhagyja a házat.
Halál kutyái ugatnak ki belőle.
Megderekalták mint a kan kutyát.
Utoljára kutya sem fél a botos bálványtól.
Egyik kutya, másik eb.
A mely kuvasz egyszer általuszta a Dunát, nem fél többé a viztől.
Örvvel erős a kuvasz.
Szalonna nem leszen kuvaszból.
Fekszik, mint kuvasz a szénán.
Erdélyi János: Magyar közmondások könyve
Mesterkélt
Keresett, csinált,
nem őszinte – hamis…
Mindig úgy „viselkedik”,
mintha épp fotóznák/filmeznék.
Mindig azt nézi, hogy itt és most
milyen viselkedéssel imponálhatna,
szerepelhetne, feltűnősködhetne –
ezért soha nem önmagát adja,
azt így el is sorvasztja, veszti…
Pozőr
Beállítottan…
Mesterkélten
felevett test-
és lélektartás…
Ha pénzbedobásra
nem mozogna be és el,
akkor egy álszobornak,
szinte már hullamereven
akár még szép is lehetne!?
Egy hiteltelen hatásvadász…
Őstehetség
Pár próba után
már úgy hazudik,
mint a vízfolyás,
mintha könyvből olvasná…
és – hála az ördögnek – neki
igen jó az emlékezőtehetsége is…
De mégis előbb-utóbb, hamarabb
utolérik őt, mint a sánta kutyát, és
onnantól a „büntetése”: őneki már
egyetlen, akár igaz szavát sem hiszik el…
Nem spontán
Bármely megszólalása előtt
fejben agyoncsiszol, cenzúráz
egy-egy „vadonatúj” mondatot,
vagy már egy készet vesz elő
a bőséges konzervállományából…
Jelszava: csak semmi rögtönzés,
improvizáció – abból csak baj lehet…
Aki jó színészi képességű
és jó emberismeretű, de szélhámos,
s ezt a talentumát pl. házasságszédelgő,
hozományvadász stb. céljára hasznosítja…
Majd ő lepődik meg a legjobban, hogy
a sikere lesz a kudarca: megszégyenülés,
lebukás vagy rossz házasság (papucsférj sors)
Aki egy frivol,
egy léha, könnyelmű alak,
aki mindig mindenkivel csak játszik,
minden nap más álarcot, jelmezt ölt,
aki semmit nem vesz halálkomolyan, –
és akár jóvátehetetlen károkat okoz…
(miközben elveszíti önazonosságát)
Szerep-
tévesztő
Például az,
aki a lányának is
oly életbevágóan szükséges
jó édesanya-feladatok megoldása helyett
ezen – súlyos, de édes – terheket lerázó,
a trendi, neki imponáló barátnőként tetszelgő…
Aki a saját, hiányzó barátnőjét is így pótolná és
az erre kapható, erre vevő magányos gyereke…
Szerepcsapdás
A bezzeg gyerek szerepet,
a növekvő közutálat ellenére
egy darabig/jó ideig még élvező,
mert annak csak az efemer előnyeit látó…
Aki nem látja be, hogy ez őt is torzítja, rontja:
a felnőttek elvárásainak a kiszolgálójává teszi,
és így akár végleg elmulasztja, hogy ne epigon,
de a saját utat járó felnőtt ember legyen…
Aki
csak egy
komor, munkamániás robot
A játék, illetve játékosság nélkül,
kötelességtudatos, gépiesen élő/üzemelő
Aki úgymond ki-nőtt már a gyermekkorból,
és a játszótársa már senkinek sem akar lenni…
Vagy, ha netán kivételesen játszik is valamit,
akkor azt is teljesítmény/nyeréskényszerben…
Aki
mindent
halálkomolyan
és komoron csinál végig,
nincs kellő ún. distanciája,
– játékos – távolságtartása
a sors által ráosztott és/vagy
választott életszerepeihez
Felelőtlen
és komolytalan
infantilis/szenilis lény
Aki az egész életet csak
egy nagy játéknak venné,
ahol minden visszacsinálható,
és nulláról bármikor újrakezdhető…
Semminek nincs tétje, semmi nem megy vérre,
semmi nem jóvátehetetlen, több életünk is van…!?
Könnyelmű
Gondatlanságával
még mást is bajba sodró
Mint aki még nem tudja, hogy
mily törékeny az emberélet –
a saját/más életével játszó…
Aki meggondolatlanul, bohón,
óvatlanul, nyeglén, figyelmetlenül,
kellő körültekintés, vigyázat nélkül
a következményekkel semmit nem
törődve, felelőtlenül cselekszik…
Pl. a gyereknek gyufát ad játékul…
Mértéktelen
A jóból is megárt a sok
Vagy nem kapsz mást, vagy
te önkényeztetve annyit eszel
pont a legkedvencebb ételedből,
hogy a végén már megundorodsz,
és akár egy életre megutálod azt…
Torkosság
Élvezeti görbe
Az éhség jó szakács,
Hátha még finomat,
pláne kedvencedet eszed!
(De a reggeli kávéból is
az első kortyok a legjobbak)
Az első falatoknál
nem tudsz betelni,
Utána még elég jó,
majd jön a telítettség,
s már csak a szemed kívánja,
vagy sajnálod otthagyni,
s túlzabálod magad,
Ami akár visszafelé is
elrontja az egészet,
akár még a gyomrodat is –
püffedten elgyengülve elterülsz,
nehezen emésztesz, „orvosságot” szedsz,
vagy neadjisten mindent kihánysz, kiokádsz
Az örök
hibaismétlő,
sőt halmozó-fokozó lény.
Aki ugyanazt ezerszer ismétli,
hátha az új próba majd sikerül…
Esztelenül tékozolja drága élet-idejét…
saját kárán se okuló oktondi, ostoba lény
A józan ész nélkül,
fejét vesztve menekülő,
aki ki egy kisebb veszély elől
a nagyon nagyba futó, sőt rohanó
Pl. egy – nem halálos – atyai pofon elől
menthetetlenül a vonat kerekei elé kerülő…
Be-súgó
Ha spiclit keresnek,
ő az első önként jelentkező,
akit még zsarolni sem kell,
vagy titokban díjazni, jutalmazni…
Szeret hallgatódzni, leskelődni, titkot kiszedni,
másról rosszat gondolni, kitalálni, mondani…
„Bizonyítani”: nincsenek is erényes emberek…
Ha ő nem lett ilyen, akkor ez nem is lehetséges.
Vagy a Jézusra féltékeny Júdás, akit megbízói
is megvetettek, s aki nem tudta magának
sem megbocsátani bűnét: öngyilkos lett…
Borúlátó
A fekete szem-
üveges ős-pesszimista
Most ugyan még süt a Nap,
de ez nem tarthat örökké,
egyszer majd úgyis be fog borulni…
És lám: mennyire igaza is van/lett…
Sikerül is így életének a tiszta és
végtelen örömforrásait ledugaszolnia…
Önvakító
Az olyannyira
„maximalista”,
olyannyira látni vágyó,
hogy közvetlenül, csupasz szemmel,
védtelenül nézeget a delelő-tűző Napba…
(vagy éppen a rendkívüli fogyatkozásába)
Önjelölt
Bármely társadalmi,
vagy politikai tisztségre
ő a legelső és – őszerinte –
a legalkalmasabb jelentkező…
Akinek akkor lesz a legrosszabb,
ha meg is választják, mert nagyot
és mélyebbre bukik, mint ahol eddig volt …
Aki
a jó-
hiszemű kritikára,
az ún. építő bírálatra
immunis vagy/sőt allergiás
Az önkritikát hírből sem ismerő,
vagy azt nem szerető – nem gyakorló…
Vagy aki a saját maga „elfogulatlan,
nem részrehajló és szigorú” bírája
tud és akar is lenni…
A folyamatosan,
és önkezűleg táplált
kisebbrendűségi érzése miatt
oly könnyen sértődős mimóza lelkületű,
aki csak akkor veszi észre magát, mikor
a saját játszmája karikatúráját teszik elé…
(Rézbányai Győző/Szegény Dzsoni és Árnika)
Irány
A nagy erővel,
de elállított irányzékú,
és ezért rossz helyre célzó
A gyorsan járó, futó, rohanó, száguldó,
de a rossz kezdés miatt teljesen iránytévesztő…
Messzebb kerül a céljától, mintha el sem indult volna…
Struccpolitikus
A bajban a fejét homokba dugó –
a szemét gyermeteg módon eltakaró,
aki így vészelné át azt az időszakot,
amíg magától elmúlik a veszély,
amit amúgy akár elháríthatna
vagy a károkat csökkenthetné
ha itt-most észnél/jelen lenne…
Színházi díszletekből
ún. Patyomkin falut építő,
sőt esetleg még ebben is lakó…
Vagy: a kirakatban egy búgó gerlicepár,
a zárt ajtó mögött meg testi/lelki marakodás
Vagy a „Fenn az ernyő, nincsen kas” életvitelű,
a gazdagság látszatát a nyomorgás árán is fenntartó…
Vízözön
Lehet olyan a mi teremtő
és gondviselő Jóistenünk, hogy
a minden emberi életet elpusztító
természeti csapást küldjön a Földre?
És e kataklizmából ne legyen kivétel?
Még az ótestamentum irgalmatlan istene
is megkegyelmezett volna a „totál bűnös”
Szodoma és Gomorra városának,
ha legalább tíz igaz embert talál…
Vagy csak egyet? Legyél Te az!
A pokoljáró dudás sors
Képzeljük el, hogy valaki,
mint egykor egy Noé nevű férfiú,
egy sivatagos tájon kezd bárkaépítésbe,
amiért őt mindenki hülyének nézi, gúnyolja,
és csak ő érzi-tudja, hogy nem ő a bolond,
sőt: ő lesz az emberiség legnagyobb jótevője
Szándék és
következmény.
A jó és rossz
ún. dialektikája
Felmentheti-e
a rosszat akarót,
ha szándéka ellenére
a következmény jó lesz?
S elegendő védekezés-e,
hogy én csak jót akartam,
de az épp rosszul sült el?
Tudjuk: a pokolra vezető út is
jószándékokkal vannak kikövezve…
Olykor kevesebbet árthat nekünk
egy ádáz, elszánt rosszakarónk,
mint egy túlbuzgó kétbalkezes kontár,
egy Mekk mester, akiben mi megbízunk…
„Segítség”
Segítség, ember…!
Jobban jártam volna,
ha nem segítettél volna,
minthogy – nagyon – rosszul segítettél,
és csupa jó szándékból kövezted utam a pokolba
(miközben te meg a nagy emberbarát pózában tetszelegsz)
Betegítés
Jó szándékkal segít az orvos,
de a protokoll kényszerzubbonyában,
épp a rossz tudást nagyon jól alkalmazva,
és pont ezért leszek/maradok krónikus beteg,
pláne, ha vak bizalommal vagyok vele szemben,
és magam sem keresek a valódi okokat…
Örök beteg
Aki már nem is hisz
a teljes gyógyulásában,
vagy ez azért nem jön létre,
mert van egy nagyon hiányzó láncszem:
és ez pont Ő maga: önvizsgálata, változtatása…!
Inkább bármit bevesz, kibír stb., és szenved tovább…
Csapdában
vagy és te feleslegesen, sőt
károsan, hiperaktívan rángatózol,
és így csak szorul nyakadon a hurok,
vagy letargiába esel, feladod a reményt,
nem vagy résen, és így nem tudsz élni
a kínálkozó szabadulási alkalommal…
Kakukkfióka
Kakukk száll fészkedre,
a tojásait már te költöd ki
és az általuk kilökdösött tieid
helyett csak az ő fiókáit eteted,
a tieid halnak, a paraziták virulnak…
*
Mikszáth Kálmán:
Az én kedvenczem
Örzsike a nevem, ki vagyok, mi vagyok?
Ennek a kutyának a gazdája vagyok!
Kutyám neve Tarka. Bámuljátok Tarkát,
Lelógó nagy fülét, hosszú lombos farkát.
.
Szép okos szemeit, négy hajlékony lábát,
Rőtbársony szőrének csodás finomságát.
Hiszen sok kutya van. Az Hektor, ez Dráva,
De egyik sem hághat ennek a nyomába.
.
Itt ülök a kordén. Tarka az ölemben,
Beszélgetek vele s a Tarka ért engem.
Ha mondom „aludj el!”, szemeit behunyja,
Ha mondom „ébredj fel!”, reám pislog újra.
.
Szelíd, engedelmes, mindennap ő kelt fel,
Ajtómon kaparász: „Kis Erzsike kelj fel!”
Ha meglát, vihog és a farkát csóválja,
Mintha mondaná, hogy: „Jó reggelt! Szolgája!”
.
Együtt reggelizünk. Hát biz az tejen él,
De nincs is oszt’ benne semmi rut szenvedély.
Legfeljebb némelykor vicsorítja fogát,
Ha szegény hazalót, vagy drótos tótot lát
*
Petőfi Sándor:
Anyám tyúkja
Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
.
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodácsol,
S nem verik ki a szobából.
.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. –
.
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
.
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’…
Anyám egyetlen jószága.
*
Nemes Nagy Ágnes:
A lopós kutya
Az én kutyám, Fickó, mindig
kimegy az ajtón, lemegy a lépcsőn, bemegy a boltba.
Kimegy-a, lemegy-a, bemegy-a.
Az én kutyám, Fickó, mindig
szedi a tálat, veszi a polcról, eszi a csontot.
*
Szedi-a, veszi-a, eszi-a.
Nem lehet, te Fickó, mindig
kimegy-a, lemegy-a, bemegy-a!
Nem lehet, te Fickó, mindig
szedi-a, veszi-a, eszi-a!
Baj lesz ebből, Fickó, nagy baj:
szalad-a, szalad-a, üti-a!
pppppppppp
Csak az ember lehet
teljes, boldog életű helyett
egy ön- (és társ) sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp
