Önsorsrontás ABC – V.

Bölcs-balga – boldog-boldogtalan ember

A táltos paripák helyett állatorvosi lovak

A Jóisten országai helyett földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálatok: tükörmondattár

Eugéniusz:

Önsorsrontás ABC – V.

Életminőség-hiány/rontás ötletlajstrom

A molnár, a fia meg a szamár

Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia.
Egyetlen szamarát el kellett adnia.
Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza,
lábainál fogva fölkötik egy rúdra,
vállukra veszik, és mennek a teherrel,
a molnár és fia. Szembejön egy ember,
s elkezd hahotázni: „Viszik a szamarat!
Nem a csacsi hármuk közt a legszamarabb!”
Hallja ezt a molnár. „Némi igazsága
van a jó embernek – mondja. – Mégse járja,
hogy míg mi izzadunk, ez rúdon hintázzon.
Coki, szürke!” – mennek: fiú a szamáron,
s csak úgy gyalogszerrel utánuk a molnár.
„Nézd a lapajt! – szól egy szemközt jövő polgár –
pöffeszkedik fönn a csacsiján, és hagyja,
hogy gyalog kullogjon utánuk az apja!”
„Így igaz” – gondolja a fiú, leszállva
maga helyett apját ülteti szamárra,
s ő utánuk ballag. – Szól megint egy ember:
„Nem szégyell így bánni egy szegény gyerekkel!
Maga szamáron jár, s fia holtra fárad!”
„Igaz” – szól az öreg, s hátraint fiának,
üljön föl mögéje. Így kocognak most már
egy szamáron ketten: fia meg a molnár.
Mennek egy darabot. Jön valaki ismét.
„Nézzétek! – kiáltja. – Milyen eszenincs nép!
Szerencsétlen jószág! Hogy is nem sajnálják?
Addig hajszolják, míg betörik a hátát.”
Leugrik a fiú, lesegíti apját,
a csacsi vidáman ugrándozik. Hagyják,
hadd élje világát, mórikáljon, fusson.
Szaporán lépkednek utána az úton.
Újra jön egy ember. „Szavamra! – kiáltja –
úgy látszik, a világ a bolondját járja:
úrrá lett a szamár, kedvére poroszkál,
s lohol a nyomában fiastul a molnár!”
Erre már a molnárt elfogja a méreg.
„Bolond, ki megfogad minden szóbeszédet!
Nem érdekel eztán senki fecsegése.
Mától nem adok, csak a magam eszére.”
La Fontaine

*

p 1

p Meghunyászkodó alattvaló, fogatlan/dög oroszlánt rugdosó

p Az ő bánata a legeslegnagyobb, mert nincs kivel megosztania

p A kis örömét csak 1-gyel „szorzó”, nincs kivel megsokszorozni

p Individualista önfejű, aki lemond a kollektív bölcsesség erőiről

p 2

p Úgy alkotna remekművet, hogy egyszerre tízen fogják a kezét

p Olyannyira unikum kíván lenni: nem örül a hozzá hasonlóknak

p Nincs hű társa, aki az ő hiányait kompenzálná, hibáit kijavítaná

p Nem tud/képes egymást kerekké kiegészítő csapatban játszani

p 3

p Ha neki rossz napja van, ki lenne méltó, aki felderítse: senki

p Rosszindulat bumerángja: másnak ásott verembe ő esik bele

p Ha ő engedelmességet fogad, akkor ez csak feltétlen-vak lehet

p Ő annyira jó ember, hogy bárkinek bármily kívánságát teljesíti

p 4

p Ha koldus, királyfi akar lenni, ha királyfi, akkor meg koldus

p Hatalmas pofonokat oszt, de az első legyintésre rá számolnak

p Az Élet tengerén evez, majd életfogytig kiköt a Bánat szigetén

p A szexuális nyomora jéghegyének az önkielégítése a „csúcsa”

p 5

p A nyomda ördöge által megbolondított szakácskönyvből főz

p Engedi anyját rendet rakni, selejtezni: azóta nem talál semmit

p Élete ürességét a – már felnőtt – gyerekéért aggódással fedező

p Egészsége elvesztése árán gazdagodó, majd azt orvosságra költő

p 6

p Nem keresve bűnbánatot a lelkiismeret kínpadjára vonja magát

p Egyre alább adó: ló helyett szamár/sötétben minden tehén fekete

p Hitte, ha felépül végre a háza, az otthona magától megteremtődik

p Addig mondogatja, míg el is hiszi: őnála nincs szerencsétlenebb…

p 7

p Nem az általa szeretett, de a csodált embereket/helyeket keresi

p A szülők tiszteletébe nála beletartozik: ők választanak párt neki

p A szülők végakarata szent: ők döntenek pár(t)odról, hivatásodról

p Annyira csak a jövő érdekli, hogy hibernáltatja magát 200 évre

p 8

p Az előjelekre nem figyelt: a bekövetkező csapás készületlenül éri

p Mint egy pótolható eszközt – önmagát irgalmatlan kizsákmányoló

p Képzelgése/szeme egyre többet kíván: így rontja el gyomrát/életét

p Anyanyelve helyett iskolában tanított mesterséges nyelven beszél

p 9

p Már életében végrehajtott végrendelet: mindenét szétosztva éhezik

p A bolondos ötletelő: ő a nyílt tengeren fog hozzá a hajó átépítéséhez

p Nem aggódik, ha süllyed a mocsárban: hajánál fogva kihúzza magát

p A tűkön ülő, szöges ágyon fekvő és élve békát nyelő „bölcs fakír”

p 10

p Vállalkozókedve buzog: mindennap egy egészen új életet kezd

p A parkett ördöge lehetne, de ő mégis inkább borotvaélen táncol

p Ha véletlen rálép főnöke lábára, hetekig esedezik a bocsánatáért

p Betömi fülét a szirénhangokra/életfogytig szigetükön raboskodik

p 11

p A világi hívságok ellen tiltakozó: nyomorig ingerszegény életű

p A nyomor teszi fásulttá, enerválttá, vagy „agyára megy a jólét”

p Elég csak valamit erősen akarnia, a többi pusztán részletkérdés

p Elviselhetetlen, ha vége a nyárnak – felbosszantja a hulló levél

p 12

p Származása vagy öntömjénező, vagy elbujdosik szégyenében

p Féltéglával veri a mellét, ha kezet mos, és nem eszik szappant

p Bekötött szemmel akar tájékozódni, s így darázsfészekbe nyúl

p Megfeszülve szorítja össze a száját, nehogy egyszer nevessen

p 13

p Az élete nagyon nincs a helyén – jótékonykodása borít rá leplet

p A konzervált keserű szájíze még az édest is magához hasonítja

p A saját fegyverét veszik el tőle és visszafelé sütik el: kés/gúny

p Eleve romosan építi házát-várát, mert neki ez így „romantikus”

*

Plusz helyett nulla/mínusz

A magának/szeretteinek ártó lény

(Balgaságok, jóhiszemű ártalmak,

és rejtett öngyilkos élethazugságok)

Amit csak egy ember magának árthat.

Csak az ember lehet önsorsontó balga lény,

maga/társa többnyire jószándékú kártevője –

az állat csak akkor, ha parazita átprogramozza.

Miért van annyi és olyannyira boldogtalan ember,

miért él, dönt, halogat, cselekszik önérdeke ellen,

jobb ügyhöz méltó buzgón vágja maga alatt a fát?

Mindenki saját sorsának kovácsa, jónak-rossznak?

De hát nem más/mások az okai legfőbb bajainknak?

Születési hely/idő, a hátrányos helyzetű család stb.?

Mostoha/kényeztető szülők, iskolai tanítók-nevelők?

Rossz mester, szolgáltató, orvos, hivatalnok/állam?

Csak csodamesében lehet Hamupipőke királylány?

Mindenki a Jóisten édesgyermeke, és jó sora is lesz,

Ha nem hamis az istenképe, a minek ő a földi mása.

Mostoha szorgos lány aranyt lel, míg a rest kedvenc…

Lélekbátor akarót repíti a sors, nem akarót vonszolja

Más akár meg is ölhet, de lelkedben kárt nem tehet!?

Magadtól/jószándékú baráti segítőtől védjen meg Isten,

a gonosz ellenséggel elbánsz majd valahogy magad is…

De hogy lehet boldog a súlyos, krónikus, halálos beteg?

Ha külső csapásnak fogod fel, ez csak hosszú szenvedés,

amit még a rosszat jól csináló protokoll orvos is tetézhet,

De ha lelkedben az ok, akkor ez isteni jel: változtatni kell!

Szabadságra vagy teremtve, választani jó és rossz között –

gyáván, büntetlenül nem hárítható át a felelősség sorsodért.

A mese rólad szól, ismerj magadra, megistenülve-lélekbátran

itt és most változtass: legyen teljesértékű életed a halál előtt…