kb. 16 perc olvasás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Isteni aranykor és/vagy vaskor/pokol
Életminőség-vizsgálat: magyar példatár
ÁGNES ASSZONY
Ballada.
Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
„Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöcbe gyere mostan.
„Jaj, galambom, hogy’ mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, – a sugárka
Mind beléfér egy fél szembe.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Mert, alighogy félre fordul,
Rémek tánca van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrűlne.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Ím azonban, időtelve,
Börtönének zárja nyílik:
Ágnes a törvény előtt
Megáll szépen, ahogy illik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Öltözetjét rendbe hozza,
Kendőjére fordít gondot,
Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Hogy belép, a zöld asztalnál
Tisztes őszek űlnek sorra;
Szánalommal néznek ő rá,
Egy se mérges, vagy mogorva.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
„Fiam, Ágnes, mit miveltél?
Szörnyü a bűn, terhes a vád;
Ki a tettet végrehajtá
Szeretőd ím maga vall rád.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
„Ő bitón fog veszni holnap,
Ő, ki férjedet megölte;
Holtig vízen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Körültekint Ágnes asszony,
Meggyőződni ép eszérül;
Hallja a hangot, érti a szót,
S míg azt érti: „meg nem őrül.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
De amit férjéről mondtak
A szó oly visszásan tetszik;
Az világos csak, hogy őt
Haza többé nem eresztik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Nosza sírni, kezd zokogni,
Sűrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
„Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetős munkám van otthon,
Fogva én itt nem űlhetek.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
„Mocsok esett lepedőmön,
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hová kéne akkor lennem!”
Oh! irgalom atyja ne hagyj el.
Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
„Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el
Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Virradattól késő estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgő árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Holdvilágos éjjelenkint,
Mikor a víz fodra csillog,
Maradozó csattanással,
Fehér sulyka messze villog.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
És ez így megy évrül-évre,
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arca hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Őszbe fordul a zilált haj,
Már nem holló, nem is ében;
Torz-alakú ránc verődik
Szanaszét a síma képen.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa –
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
(1853.)
1.
Isten nem ver bottal?!
Akit nem ér el a földi igazságszolgáltatás,
Az erkölcsbíróság, a közvélemény büntetése stb.
Az sem ússza meg, amit elkövetett, elmulasztott,
De folyamatosan lelkiismerete kínpadjára vonva?
Vagy még ebben, de legkésőbb következő életében
Mindezt duplán, sőt sokszorosan visszakapja?
Vagy ezt csak a naiv, balek „keresztény” birkák
hiszik így önmaguk olcsó megvigasztalására?
2.
Látens bűnözés
A fizikai bántalomnak rögtön nyoma
és akár jogi következménye is lehet,
hisz arról készülhet bizonyíték erejű látlelet.
És eldöntik, hogy nyolc napon túl, vagy belül.
De meddig halmozódhat, és mikor tudódhat ki
ha sértegetve és megalázva kínzod kisgyereked.
vagy ha szexuálisan zaklatod, molesztálod stb.
A pofonban sem a „fizikai fájdalom” a legrosszabb.
Az arculütés egy – nyilvános – megszégyenítés…
3.
Cui bono
Ki mindenkinek jó az,
ha olyan sci-fi filmeket forgatnak,
amelyben a Földet külső támadás éri?
E hipotetikus helyzetben meg lehet mutatni,
külső veszélyben képes az emberiség összefogni.
De azt is igazolva látjuk, ill. láttatnák velünk, hogy
horribilis pénzeket költhetnek a gazdag államok
a tömegpusztító, űr- stb. fegyverek kísérletezésére,
aminek töredékéből megszüntethető lenne az éhezés…
4.
Közkívánatra…
Ma Amerika felhördülne,
ha a rend visszaállításának céljából
ENSZ-katonák vonulnának be Los Angelesbe.
Holnap viszont hálásak lennének!
Ez különösen igaz lenne,
ha azt mondanák az embereknek,
hogy a támadás kívülről (az űrből) jönne,
ami létüket fenyegetné.
Ekkor történne az, hogy a világ azt kérné,
szabadítsák meg őket a gonosztól.
Az egyetlen dolog,
amitől az ember fél,
az ismeretlen.
Ha ezzel a helyzettel néznének szembe,
az emberek maguktól mondanának le személyes jogaikról,
hogy a világkormány garantálja nekik a jólétet.”
Henry Kissinger 1991
5.
Végzetes gyorsulás
A lejtő elején még megállhattál volna
(ha lett volna, aki erőteljesen figyelmeztet)
De ahogy lejjebb kerülsz, egyre jobban felgyorsulsz,
s már csak életveszélyes manőverekkel próbálkozhatsz,
és örülsz, ha kínkeservesen, csonkulva, de megúszod…!
Vagy elhagyod magad, s ahogy lesz, úgy lesz a végén…
6.
Bűnbak
Nincs bátorság az önvizsgálatra,
helyette intenzíven bűnbakot keres,
akire minden bűnt rá lehet olvasni,
akit minden bajodért felelőssé lehet tenni,
aki életed/közösséged romlásának a fő oka –
majd mehet minden tovább a rossz vágányon…
7.
Ronda
Legrosszabb
cselekedeteink
és tulajdonságaink
sem lehetnek oly rondák,
mint aminő ronda és gyáva,
ha nem merjük bevallani őket.
(Montaigne)
8.
A piszkos munka.
Kivel lehet elvégeztetni?
Hogy az én kezem tiszta maradjon.
Nem én öltem, csak bérgyilkost fogadtam.
Nem én kakiltam a kútba, csak a kávájára.
Nem én raboltam, csak tippet adtam hozzá.
Nem én voltam a merénylő, csak a felbújtó.
Nem én öltem, én csak hadat üzentem.
Nem én háborúztam, én csak pénzeltem
(és így meg is gazdagodtam belőle)
9.
Megváltás
Ha elrabolnak
és pénzt vagy életet alapon
váltságdíjat követelnek érted,
kik és mennyit gyűjtenének?
Nem kizárt: senki és semmit…
Vagy még pont te kérnéd,
ne hagyják zsarolni magukat?
(főleg akkor, ha nem is a pénz,
de erkölcsi megalkuvás a követelés)
10.
Rossz kezedet/vég
Jó kezdet fél siker…!
Ha csak kicsit célzol mellé,
a célnál ez már óriási eltérés lesz
Ha rossz irányba indulsz,
pláne: ha ellenkező felé,
akkor minél sebesebben mész,
annál messzebb távolodsz a céltól
11.
A „segítő”
Aki maga inkább rászoruló
Aki nem tudja, pont az tanítja
Vakon vezet vakvilágba világtalant
Akin nehéz segíteni – a vesztébe rohan…
12.
Látszatfüggő
Képtelen vagy elviselni a látszatokat.
Belehalsz, ha nem mindenki látja a jóságod
Pláne azt, ha jót teszel, de rossznak láthatják…
(ahogyan ezt Mikszáth „vén gazembere” merte…)
13.
Érzéki csalódott
Bedőlsz a látszatoknak:
Pl. a Föld egy végtelen sík
és a Nap mozog körülötte, felette…
És minden fényeset aranynak veszel,
és megverekszel érte akár életre-halálra,
még ha az igazából csak szar ócskavas is.
14.
Rossz bürokrata
Az a(z) – amúgy szakszerű – közigazgató,
aki az ügyfélért kockázatot nem vállal,
aki százféle oldalról is jól lefedezi magát.
Aki nem mer méltányosságot gyakorolni.
A törvény szellemét holt betűk fölé helyezni
(és magával is így bánik – nem tesz kivételt…)
15.
Re-akciós
Nem ágál, csak reagál
Te mindig, magadtól is
fekete bábukkal kezded,
illetve folytatod a játszmát.
Te így mindig csak reagálsz
a fehérrel játszó lépéseire!?
Kezdeményezések helyett
csak viszontválaszok sorából
áll, tevődik össze az életed…
16.
Beleélés-híján
Nincs elemi empátiád
Nem tudod magad a másik helyzetébe képzelni
Nem tudsz vele gondolatjátékban helyet cserélni
Nem tudsz hozzá alkalmazkodni, érte kiállni, áldozni.
Így hogyan is tudnál baj/élettársat szerezni/megtartani…
17.
A király meztelen!?
Mégis mindenki az új ruháját dicséri,
Az udvari költők egyenesen himnikusan…
S egy kis koncért, szemhunyásért cserébe
te is az elnyomó zsarnokod dicsőíted…!?
És sehol egy szabadszájú vagány kisgyerek,
aki el merné hangosan kiáltani magát…
18.
Mire váró?
Majd a másik
Hátha a következő…
Mindig jobbra vágynak,
Mindig rosszabbat kapnak
A jónál is jobb helyzet kell?
A biztos jót meg hanyagolják…
19.
Végletek
Az egyik lány nem válogat,
igent mond az első jöttmentnek,
zsákbamacskához megy feleségül.
A másik addig-addig kéreti magát,
míg senki, aki Valaki, el nem veszi.
Legfeljebb az utolsó, a legalja…
20.
Demagógia
Mindenki annak hisz,
aki most a legtöbbet ígéri,
de biztosíték, garancia híján.
Aki azután semmit/keveset ad,
vagy éppen jó sokat, de keserűt…
21.
Fokozatlan
Vagy-vagy logika
Aki nincs velem, az ellenem
Ha nem barát, akkor ellenség vagy
A két vég között nincsenek átmenetek
És végképp nincs átjárás innen oda…!?
22.
Átnevező
„Nominalizmus”
Nevezd a vereséged győzelemnek
Hívd csak a kudarcot nagy sikernek
Nevezd a putridat villának, kastélynak
Szólítsd a világcsúfját világszépnek
Szépítgesd a hazugságot füllentésnek
A magzatölést latinul nevezd: abortusz
A megalkuvást címkézd át: kompromisszum
Mond a népforradalmat zendülésnek
Nevezd a balgaságod bölcsességnek
stb.
23.
Bili
Sokáig
nem tesz szóvá
semmilyen sérelmet.
majd, amikor betelik nála a pohár,
akkor azután fejedre borítja a bilit,
és hidegháborús állófrontot nyit…
24.
Csigaház
Minden értékét
magánál tartja,
utánfutóval jár és kel,
még a pincsikutyáját se
bízza rá a jószomszédokra…
(mert hogy nincs is ilyen neki)
*
ARANY JÁNOS
BONCZÉK
Boncz urat, én dalom, el ne feledd!
Verebet fog, ha megénekeled,
Mert hiu a fiu rettenetes:
Hírre ha kap neve, szíve repes.
Nem fiu már ugyan Boncz, az öreg,
Sőt fia, Náci se mái gyerek,
De kifog ősz hajon, ócska koron
A pamacs, a kefe, bécsi korom.
Szép ösi birtokon él a család:
Kapja örökbe a hívatalát:
Napdíjon kezdte az impetrátor,
Nyugdíjon végzi a többi fráter.
S merje tagadni akárki fia;
Hogy nem a fő arisztokrácia!…
Fiai, lányai mind csupa Boncz,
Kit csak az új divat ingere vonz.
Játszik evésben-ivásban urast,
Félre dehogy tesz egy árva garast.
Volna hat annyi a jövedelem,
Jelszava: „a kiadást emelem!”
„Piszkos” az őneki, nem „zsenerőz”,
Aki – talán fukar és maga főz?…
Nem, hanem aki, – ha elveri mind, –
Ad neki ál-ökonómia-szint.
Már neki mindene drága legyen!
Hármat igér, ha te tartod egyen;
Tán nem is étel az, amit eszik,
Hanem az ár, ha magasra teszik.
Látszani, játszani vágy szerepet,
Otthon elég neki barna retek,
Mert mikor ingadoz a sulyegyen,
Tud takarítni, hogy – páholyt vegyen.
Élj „urasan”, apa és fia Boncz,
S hogy ki ne essék szádbul a konc,
Sose köszöntsd a lenyugvó napot,
Ami kel, annak emelj kalapot.
(1877 aug. 30)
*
25.
Elszámolás
Minden perccel,
minden fillérrel
elszámoltatod élettársad,
már a házassági szerződésetek is
több száz sűrűn gépelt oldalra rúg –
mintha nem is a holtig együttélésre,
de egyből a korai válásra készülnél…
26.
Naiv
Annyira megbízol az embertársaidban,
illetve annyira nyitott házat tartasz stb.,
hogy a kulcsot a lábtörlő alatt hagyod,
s ezt még „a gyengébbek kedvéért”
ki is írod nagybetűkkel az ajtófélfára…
27.
Paranoia
Az üldözési mániás.
Aki mindenkire gyanakvó,
mert szerinte sok mindenki az életére tör…
Aki így próbál szerény személyének
különleges fontosságot tulajdonítani.
Aki így mindig stresszben/menekülésben van.
Leginkább – és esélytelenül – önmaga elöl…
28.
Vakbizalom
Kiben mennyire bízzál?
Bízd a kecskére a káposztát,
A riválisodra életed nagy szerelmét,
Féltékeny pályatársadra a hagyatékodat,
A piramisjáték szervezőre spórolt pénzed,
És a veled barátkozó spiclire a féltett titkodat!
29.
Gyűjtögető
A buzgó „kiscserkész”
Gyűjtögesd a jópontokat,
a mindennapi jócselekedetekért.
Életed végén, majd, ha meghalsz,
beválthatod jó helyekre a paradicsomba…
Karitatív, jótékonysági akciókban jó volt,
csak ép élete nem a helyes pályán futott…
30.
Állázadók
Őfelsége örök ellenzéke
Fizetett vagy „profi” forradalmár
Éles helyzetet kerülő szalonforradalmár
Folyton lázongó, vagy lázító békétlen,
aki hátulról, a bunkeréből bujtogat,
majd veled, mással viteti el a balhét.
Aki miután meghirdeti az elvi harcot,
a luxusautón a villájába elviharzott…
31.
Kvantitatív
A mennyiség forradalmárjai
A középszer lehúzó ereje és terrorja
A könnyen manipulálható túlnyomó többség
demokrata diktátorai és konformista alattvalói…
32.
Elcserélt gyerek
Ő igazából egy királyfi,
egy borsószem királylány,
csak egy koldus rabolta el…
Ő ennél előkelőbb, gazdagabb
családot, miliőt, bánást érdemel
(aminek minél előbb ki kell derülnie,
vagy ha mégse, akkor indokolt a depije…)
33.
Rossz gazdálkodó
Szűkös, véges, fogyatkozó
Energiáidat az önigazolásra
Vagy pedig panaszkodásra,
És önsajnáltatásra fordítod
(ez utóbbiban verhetetlen,
a győzelemért még csal is)
34.
Becsületbíró
Vitás erkölcsi ügyekben
úgy teszel itt és most igazságot,
hogy csak az egyik felet hallgatod meg
(a másikkal már úgyis régóta
perben, haragban vagy)
35.
El/lecsúszó
Az ún. tökéletes bűntény
Minden eshetőségre gondolsz?
– mintha egy kisisten lennél -,
csak arra a kis banánhéjra nem,
amin elcsúszik a talpad/kivitelezésed…
36.
Vérszem
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba
Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik
Ha valami egyszer véletlenül valahogy sikerült,
akkor vérszemet kapsz, és elszemtelenedsz,
és így borítékolható a közeli bukásod…
37.
Alkalom
szülte tolvaj,
aki vérszemet kap,
és addig jár a korsó a kútra…
(s így elindul lefelé a kriminális karrier,
a börtönben további kiképzést kaphat…)
38.
Reménytelen eset
akinek nem lehet tanácsot adni,
azon hogy a csudába lehetne segíteni?
Aki vagy részeg, vagy őrült(en szerelmes)
Akit megszállt a gonosz, aki önistenítő stb.
39.
Játékos
Aki nem tud játszani
Vagy komolytalanul, vagy vérre menően!?
Csak épp a kettő közötti középút üresen marad…
Ezért nem is hívja őt szinte soha senki játszótársnak.
40.
Langyos
A kiköpött…
Se hideg, se meleg nem vagy
csak az a langyos, akit kiköp az Úr!
(vagy egy szájból fújsz hideget-meleget)
41.
Pygmalion
az alkotó szerelmes lesz művébe, szobrába
az apa, anya szerelmes lesz képére formált fiába
(vagy mint Nárcisz, szerelmes lesz a tükörképébe)
a tanító-nevelő az általa kikupált tanítványába
(My Fair Lady)
42.
Nárcisz
beleszeret,
szerelmes lesz a tükörképébe,
egy azonos nemű emberi lénybe,
aki nem más, de mint épp ő maga,
és már meg se látja
az érte epekedő
másnemű lényt…
43.
Álomvilág-
átokföldlakó
a
Álmodban tiéd lett
a világszép királylány
(filmcsillag, szépségkirálynő)
Reggel hiába lógott bilibe a kezed,
ezt kész ténynek, valóságnak vetted.
(el sem tudtad képzelni, milyen lenne,
milyen balszerencse, ha be is következne)
b
Vagy soha nem merted elhinni,
hogy rád is vár valahol a te királylányod,
aki neked teremtetett a legeslegszebbnek
S inkább maradtál magadnak, magadban.
Vagy felszedtél valakit, aki adta magát,
akiért semmi próbát nem kellett kiállni…
44.
Világvég
Fordított rendes
a legnagyobb önbecsapás az,
ha már nem csak képmutató vagy,
de a bűnöddel, mint erénnyel tüntetsz!
És ha ez nem ütközik ellenállásba, sőt,
akkor elmondhatjuk, hogy süllyed a világ…
(bár még a Föld-Titanic zenészei játszanak…)
45.
Hipokrita
Elegendő a jótett látszata?
Képmutatásod a bűn hódolata az erény előtt…
De ez csak egy közvetett, egy indirekt hódolat,
Mert mégis okosabbnak gondolod, hogy ha
Csak úgy teszel, mintha erényes lennél…
46.
Jónak tűnő
Akkor és úgy akarsz jó lenni,
hogy ez rögtön nyilvánvaló is legyen…
(különösen akkor, ha magad sem tudod,
vagy épp nagyon is tudod, hogy – nem – jót teszel)
47.
Farizeus
Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok,
Amelyek kívülről szépnek látszanak,
De belül tele vannak a halottak csontjaival
S mindenféle undoksággal.
(a szúnyogot kiszűri,
a tevét lenyeli)
48.
Farizeusok dala
Megtérsz vagy megtörsz!
Úgy megátkozlak
Süketté és vakká teszlek:
Meggyógyítottalak.
Pénzéhes gazember leszel:
Megvilágosítottalak.
Lehetsz farizeus, csak kövess engem!
Kiűzöm belőled a démonokat-holnap.
Ma fáradt vagyok.
Nagy dolgokat fog cselekedni-holnap-az Úr.”
Víg Mihály verse
*
Arany János
HÍD-AVATÁS
Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!”
És kártya perdül, kártya mén;
Bedobta… késő visszavenni:
Ez az utolsó tétemény:
„Egy fiatal élet-remény.”
A kártya nem „fest”, – a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!… ő vándorútnak
– Most már remény nélkül, magán —
Indúl a késő éjszakán.
Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré „Szűz-Szent-Margit” nevet.
Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; –
Lenn, csillagok száz-ezeri.
S amint az óra, csengve, bongva,
Ki véknyan üt, ki vastagon,
S ő néz a visszás csillagokba:
Kél egy-egy árnyék a habon:
Ősz, gyermek, ifju, hajadon.
Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
„Uj hid! avatni mind! vigan.”
„Jerünk!… ki kezdje? a galamb-pár!”
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
„Egymásé a halál után!”
S buknak, – mint egykor igazán.
Taps várja. – „Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!” –
„Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!”
S elsímul a víz tükre lenn.
Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
„Én a quaternót elszalasztám!”
„Én a becsűletet, – pedig
Viseltem négy évtizedig.”
S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: „Én most tanúlám
Az elsőt; pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!”
Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
„Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog! –
Fogadd be, nyílt örvény-torok!
Unalmas arc, félig kifestve –
Egy úri nő lomhán kikel:
„Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!”
Ezt is hullámok nyelik el.
Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
„Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napleont!”
A többi sugdos: „a bolond!…”
Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
„Lábszijjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!”
„Én dús vagyok” kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! -„
„Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom’!”
Eltűnnek mind, a járt uton.
„Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó!” —
„Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. -„
Igy, s már nem egyenkint, – seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak.
Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.
Néz a fiú… nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sűrübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad.
S nincs ellenállás e viharnak, –
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. –
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, – csend mindenütt.
(1877 aug. 22)
*
PLUSZ VAGY MÍNUSZ
E magok és csírák célja, hogy segítse a bátor keresőket
életüket és elő-szeretteikét, másokét, is boldogabbá tenni:
rendeltetésszerűen használni, mint például egy gitárt, hegedűt,
amivel szöget is lehet beverni, felaprítva be is lehet fűteni stb.,
amit lehet hagyni porosodni, mint zaciba is adható szobadíszt,
lehet belőle fegyvert csinálni és ütni, vagy lelki hadviselésként:
lehet belőle fülsértő, lélekromboló zörejt, „zenét” kicsikarni,
de lehet ő gyönyörű, lélekemelő-tisztitó isteni muzsika médiuma.
Lehet a szart aranynak nevezni, és még gyarapítani,
Lehet aranyunkat nem becsülni, sőt abból is szart csinálni
Lehet a szarral megbékélni, abban pl. üdvhitben szenvedni,
És meg sem próbálni abból aranyat előállítani (”alkímia”)
Az élet legjobb dolgai lehetnek egyben a legrosszabbak is:
jó vagy rossz egészség, evés, játék, humor, munka/hivatás,
barátság, szerelem, nemi élet, házasság, család, lakás/otthon,
gazdálkodás, iskola, társas élet, sport, művészet, közélet stb.
A legeslegtöbbet én használhatom, s így árthatom magamnak,
És csak ezután jönnek a jószándékú előszeretteim, barátaim,
És a rossz szándékú álbarátok, ellenségek, valamint a segítők,
Akik a rosszat jól csinálják, majd a szerencse, a Rendszer stb.
A mese, példabeszéd, jellemzés rólad szól, ismerj magadra,
a baj felismerése a gyógyulás kezdete: most változtass életeden,
amihez csak bölcs szellem és lélekbátorság kell: sokkal több az,
ami rajtad múlik, semmint azt gyáva önigazolásul hinni akarnád…
