kb. 4 perc olvasás
Őshonos fák tündérkertje Pórszombaton
Sokszor, első ránézésre, nincs látható különbség például két alma között, azonban, ha megkóstoljuk őket, az érzékeinket nem tudjuk becsapni. Hiszen teljesen más íze van egy génkezelt gyümölcsnek és egy több száz éves, őshonos fáról származó, „vegyszerrel soha nem érintkezett”fajtájúnak – mondta Kovács Gyula gyümölcsnemesítő a Piarista Iskola „Ökollégium” projektjének részét képező előadásán, melynek során nemcsak szakmája csínját-bínját ismertette a jövő generációval, hanem arról is szólt, hogy a mai világban is léteznek „Tündérkertek”.
Forrás: Fűvészblog
A Pórszombatról érkezett, civilben erdész Kovács Gyula különleges „gyűjtőszenvedélynek” hódol – mint egy megszállott – több évtizede. Érdekes hobbi az övé: szinte az egész Kárpát-medencéből, beleértve kis országunkat is, gyümölcsfákat gyűjt. Méghozzá nem akármilyeneket: sok más mellett olyanokat, amik akár az 1200-as évekből származnak, vagy épp Benedek Elek szülőházánál állnak. Ezeknek a fajtáknak egy közös sajátosságuk van: őshonos fákról van szó, sokszor olyanokról, amik ma már alig élnek a köztudatban. Hiszen ritka, ha napjainkban valaki tisztában van azzal, milyen a véralma, az Orbai alma, a kékalma, vagy épp az igazi vadkörte.
Kovács Gyula pedig épp ezért küzd, hogy a sokszor elfeledett gyümölcs(fa)típusokat újra „életre keltse”. Mindezt pedig nemcsak a Medes-hegyi birtokán teszi, ahol több mint ezer fajta, őshonos fát nevel – amik egyébként hosszú évek kutató-és gyűjtőmunkájának eredményét tükrözik, hanem járja az országot is, hogy különböző ismeretterjesztő előadásokkal a hagyományápolás és a népi értékek efféle megőrzésére felhívja az emberek figyelmét. Tette mindezt városunkban is csütörtökön az örökségvédő, a számos díjjal is kitüntetett szakember. Legutóbbi, nagykanizsai előadásán a Piarista Iskolába látogató Bolyai-tagintézmény diákjainak adott ízelítőt – ahogy ő mondta – „kicsit a történelem, kicsit az agrár” területről, melybe tökéletesen beleillik a „Tündérkertek” világa.
E fogalommal a közösségi gyümölcsöskerteket illeti Kovács Gyula, melyek lényege leginkább abban rejlik, hogy csakis őshonos gyümölcsfák teremnek bennük. Csángóföldtől egészen a Felvidékig sok száz ilyen kert található, létrejöttük pedig egyértelműen a göcseji gyümölcsésznek köszönhető.
Almától a cseresznyéig, a meggytől a körtéig és a szilván sokféle gyümölcsöt és fát őriznek ezek a kertek.
– Amerre járok, mindig, mindenhol, mindenkitől azt kérem, hogy elődeik udvarából – legyen nagy-vagy dédszülőkről szó – mentsenek s óvjanak meg egy fát. Ne csak maguknak, hanem az utókornak is. Valamint, útjaim során azt is fel szoktam ajánlani az embereknek, hogy szívesen készítek régi fafajtáikról oltványokat, és vissza is adom nekik őket, feltéve, ha elültetik és gondozzák őket – mondta Kovács Gyula, akinek előadását valóban, költő túlzás nélkül, érdeklődéssel hallgatták a fiatalok.
A gyümölcsész nemcsak tudása legjavát hozta el a Piarista Iskolába, hanem 7, őshonos gyümölcsfát is, amiket az intézménynek ajándékozott. Köztük egy olyan almafát, ami Petőfi Sándor korából származik.
(Forrás: Kanizsa Újság)
