Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Régi-új intelmek/bátorítások – LXIII.

Írta: Nagy Jenő · 2025. január 21.

kb. 25 perc olvasás

Eugéniusz:

Intelmek és bátorítások – LXIII.

Ősrégi és új magyar parainézis

szabadlelkű örökifjú keresőknek



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a bölcs vagy balga,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Szellemi segítség: igazmondó tükör



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke vagy Sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsrontó típusok magyarán írt példatára



Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

pppppppppppppppppppppp

Önmagadon

nevetsz vagy szörnyülködsz, mert

a mese rólad szól – ismerj önmagadra!

A baj felismerése már a gyógyulás kezdete –

csak rajtad áll: változtass az eddigi életeden!

Jókai Mór

Életphilosophia.

Minthogy mostan a legjobb rend

Egymással beszélni per kend,

Tudós, avagy tudatlan szent

Ide hallgasson tehát kend.

Hogy ha már egyszer odabent

A kályhapadon ülhet kend:

Mást, a ki még meg nem pihent

Oda se is eresszen kend,

Jól megnagyságoljon mindent,

A kit nagy urnak talál kend,

Annak kiabáljon éljent,

Kitől maga is élhet kend.

Hogyha nagy ur egyet füllent

Azt igaznak esküdje kend;

Ha igazat mond a jöttment,

Az ellen tiltakozzék kend;

Ha valaki van odafent,

Annak szekerét tolja kend;

De ha alá felé menend,

Hagyja szépen gurulni kend,

Hogy légyen minden bajtól ment!

Az erősebbel tartson kend,

Ha pedig megszorítják kent:

Fordítsa jobbra a köpenyt,

Igy még nagyraviheti kend.

Jókai Mór

Igen sok

magyar úr

emlékkönyvébe.

Ültem rakott asztalodnál,

Borod igen jó vala;

Hogy pinczéd legjobb rendben van:

Meggyőződtem általa.

Utaztam a szekereden,

Megnéztem az aklodat;

Gyönyörű szép a ménesed,

Van sok telivér lovad.

Dohányod jó, – pipatartód

Valóságos múzeum;

Az ember nem is sejtene

Ennyi műkincset falun.

Feleséged, leányaid

Zongoráznak gyönyörűn,

Fegyvertárad kincseinek

Az ember szíve örül.

Ekéd, szántóvető géped

A korral szépen halad,

Minden sportsman kifogásán

Túl van kopód, agarad.

Angolkerted, üvegházad

Növényzete ezernyi;

De könyvtárt az egész háznál

Nem bírtam felfedezni.

(1860)

Jókai Mór

A magyar nyelv ismét itthon.

Hozott az ég! keblünkbe zárt

Rég várt vendég, magyar nyelv!

Lelkünk lelke, szivünk vére,

Velünk maradj, ne tűnj el.

Ülj a székbe, mely megillet,

Tedd fel babér-koronád,

Erősödjék meg hatalmad

Hosszú századokon át,

Hogy e honban ne mondhassa

Senki többé ezután:

Nem tudom a magyar nyelvet,

Mivel nem tanulhatám.”

Szálld meg költő s tudós lelkét,

Hogy irjanak magyarán.

Tisztaságban, helyességben

Tündökölve egyaránt.

Idegen szót, eszmejárást,

Ne hagyj többé mondani.

Van mi nekünk annál jobb, szebb,

Csak ki kell választani.

Hogy e honban ne mondhassa

Költő, tudós ezután:

„Nem tudom a magyar nyelvet,

Mivel nem tanulhatám.”

Szállj az úri teremekbe:

Hol eddig más volt divat.

Tudjon veled elmulatni

Nagyságos lányod, fiad.

Casinóban, versenytéren,

Páholyban, vigalmakon,

Minden nagy úr tudjon szólni

A hazai hangokon.

Hogy e honban ne mondhassa

Gróf és grófné ezután:

„Nem tudom a magyar nyelvet,

Mivel nem tanulhatám.”

Szállj a jó táblabiróra,

A ki azzal kérkedik,

Hogy más nyelven, mint magyarul

Nem is hallott még eddig.

S mondd meg néki, hogy nem elég

Téged viselni szájban,

Hanem olvasgatni is kell

Könyvekben és ujságban,

Hogy e honban ne mondhassa

Senki többé ezután:

„Beszéltem a magyar nyelvet,

De b’z én nem olvasgatám.”

(1859)

p 1

p Rusnya

p Aki nem látja meg magában a szépet

p Akinek nincs senkije, aki őt a legszebbnek látja

p Aki sokat tesz azért, hogy rossz formáját hozza

p Akinek nincs barátja, aki szól, ha rosszul öltözködik stb.

p Önőrjítő

p Magad lerészegítve

p önként teszed magad bolonddá

p Olyan leszel, mint a tébolyult:

p ön- és közveszélyes ember

p Ostoba

p Részeggel,

p vagy bolonddal állsz le vitatkozni

p A fanatikus szektást akarod hitedre megtéríteni

p Úgy pazarolod drága időd, mintha te örökké élnél…

p „Jó keresztény”

p Ha megütnek, akkor mindig

p odatartod arcod másik felét is

p Ha egy inged kérik, odaadod az összest, a gyerekét is

p Nem veszed magadra a mérlegelés szellemi munkaterhét,

p Neked e merev szabálykövetéssel marad jó a lelkiismereted

p Hiperlojális

p A császárnak mindent megadsz,

p s ha marad, isten is kap valamit

p (az egyik láthatóan nagyon közel,

p a másik meg láthatatlan távol van,

p ha egyáltalán van…)

p Tessék-lássék

p Takaréklángon lötyögő

p Még sose adtál valamibe mindent bele,

p mindig csak ímmel-ámmal, kényszeredetten stb.

p dolgozol, játszol, szerelmeskedsz, harcolsz stb. stb.

p Igazodó

p Túl jól illeszkedő

p Se feleségeddel, se főnököddel nem ellenkezel

p így megkíméled magad a vitától és konfliktustól.

p Te vagy az az okos, aki mindig mindenből enged?

p Inkább egy szenvedő gyáva nyúlnak tűnsz…

p Átvert

p Komolyan veszed

p a politikai pankrációt

p Behúznak a csőbe – bundameccsre fogadsz

p (Rámegy a vagyonod, rámennek kapcsolataid)

p Csóró

p Akinek nincs a zsebében egy húszas,

p azt még a mondás szerint a kutya is lepisili

p És ez nálad nem egy rendkívüli, de az alapállapot…

p Az átmeneti pénzzavart sem ismered – csak a tartósat.

p Tökély…

p Amíg nincs

p Tökéletes rend

p és tisztaság a lakásban,

p addig nem is kezdesz bele

p még egy könyv olvasásába sem –

p erre mindig csak a maradék időt fordítanád,

p ha lenne ilyen szabad időd… de nincs,

p mert mindig találsz tennivalót,

p nehogy szó érje a ház elejét…

p Utolsó nap

p Mintha csak egy nap lenne a világ,

p úgy tékozlunk és élősködünk a jövőn

p Utánunk a vízözön, az már nem érdekes…

p Nem az unokáinktól kaptuk kölcsön a földet?

p Birka

p Nagymagyar – mélyszántás

p Ha piros-fehér-zöld színű az eke,

p akkor a kormány a hátadon is szánthat vele

p (sokáig tanult a tinó, hogy ekkora ökör lett belőle)

p Nem a jóisten, az Atyaúristen a feltétlen parancsolód,

p hanem kispapod, kisfőnököd, pártvezéred, feleséged…

p Prokrusztész ágy

p Fakó minden teória, a lét aranyló fája zöld,

p s te így, ilyen kifakultan látod a virágzó rétet,

p a nagy mindenség ki-kibújik a Rendszeredből –

p de te addig csonkítod, míg bele nem gyötörhető…

p A szabadság gyöke

p Nem jól ismered anyanyelved

p Nem fogod fel annak szellemi eligazítását

p Nem véletlen, hogy egygyökerű, egylényegű

p a szabadság és a szabály, a szabatosság – a rend

p Így csak szabados lehetsz, aki az ördög rabszolgája…

p Imádó

p A nagy szerelmedet imádod,

p Ő bármit kérhet tőled, megteszed –

p Isten viszont csak feltételesen szereted

p (ha pl. rögtön és maradéktalanul teljesíti

p „imába foglalt” hosszú és balga kívánságlistádat)

p Leköteleződés

p Szabadnak gondolod magad,

p hogy bárkitől bármilyen ajándékot elfogadj,

p – és még azt is mondod: nem akarod megbántani -,

p pedig minden egyes eset szabadságodat kurtítja

p Nincs ingyen vacsora – minden elfogadás lekötelez…

p Vesztő-helyzet

p Rossz kezdés, már fél kudarc

p A szónok/tanár kezdeti nehézsége

p Nem sikerül elnyerni a hallgatóság jóindulatát,

p utána már hiába teszi ki a lelkét is, falra hány borsót—

p Ön-

p és közveszélyes

p Aki a tűzzel játszik,

p neadj’isten piromán,

p az nemcsak saját testi épségét kockáztatja,

p hanem a családja, a szomszédok vagyonát és életét is

p A tűzzel játszó

p Piromániás – gyújtogató – gyújtó beszéd

p Hogyan tehetne kárt egy erdőnek egy szál gyufa?

p Hogyan tehetné tönkre házasságod egy félrelépés?

p Szélhámos balekja

p A kontár kőműves még

p nyom nélkül a rakás pénzzel is lelép

p Ráadásul még rontott is a meglévőn, ami jó volt,

p És amit csinált, az rossz, azt is le kell majd bontani

p Fordított

p sorrendben

p Előbb vágsz,

p és csak azután mérsz

p Előbb kezded a tetőt építeni,

p majd később, a légvár alá az alapot

p Előbb ugrasz szaltót, mielőtt járni tzdnál…

p Plusz-mínusz

p Méregkeverő patikus

p vagy sarlatán/protokoll orvos

p Amikor a „gyógyítód” okozza a halálod

p Aki amennyit segíthetne, legalább annyit árthat…

p Mesterséges – művi

p Virág helyett művirág,

p teremtett világ helyett művilág

p Művese és mesterséges táplálás

p És a mesterséges megtermékenyítés

p Élet helyett művészet, sőt: életművészet stb.

p Kötelező

p közoktatás

p A Birodalomnak hű alattvalókat nevelni

p A kíváncsiságot kiölni, a rakoncátlan csikót betörni

p A társadalomban életfogytig betöltött helyed elfogadni

p Határhelyzet

p Ember embernek farkasa?

p Leoltjuk a villanyt, bezárjuk az ajtókat,

p És megkezdődhet a mindenki harca mindenki ellen,

p Mert ebből a szobából csak egy ember mehet ki élve…

p Teszt

p Ha biztos lehetnél benne,

p hogy soha a büdös életben nem derülne ki,

p akkor vajon mi minden perverzióra lennél képes?

p Csak a kitudódástól való félelem tart vissza ezektől?

p Üzemi vakság

p Aki már nagyon régóta lakik abban a lakásban,

p Aki már ezer éve dolgozik abban a stabil üzemben

p Aki már évtizedeket lehúzott abban az egy szakmában

p Az már bajosan veszi észre azt, amit egy friss szemű belépő

p (nem véletlen: sokszor épp „outsiderek” a paradigmaváltók)

p Az öndicséret bűze

p Visszatetsző visszaható igézés:

p megveregetem a vállam – megdicsérem

p És kitüntetem magam – megbízom és ki-

p nevezem, megsimogatom, puszilgatom magam

p Tudás/érzék

p és a lélek-erőtlenség

p Mindent tudsz a humorról, amit érdemes,

p milyen fontos szerepe van életben-halálban,

p csak éppen a humorérzéked nem fejleszted,

p csak éppen gyáva vagy egy viccet elsütni…

p Fojtogató

p A gyanakvás légköre leural

p Mint amikor nem kapsz levegőt,

p mintha szinte folyamatosan fuldokolnál…

p Homo Mohó

p Sokat akar a szarka,

p de nem bírja a farka –

p A kevesebb több lenne –

p a túl sok kinccsel rakott hajó

p elsüllyed, mint amikor a mohó nyerés

p helyett még azt is elveszíti, amije volt…

p Arculcsapás

p Ami lehet egy véletlen eltévedt mozdulat

p Ami lehet egy szándékos inzultus, megszégyenítés

p Ami lehet egy büntetés – nyilvános rosszallás kifejezése

p Ami lehet átvitt értelemben egy pofon az Élet tanár úrtól

p A kevés is túl sok

p Elég egy csepp méreg

p az ételedbe, hogy végzetes legyen

p Elég egy pillanat kihagyás az autópályán a tragikus balesethez

p Elég egy részeg éjszaka végleg tönkre tenni a jó házasságodat

p Ördögi csapda

p Először azért kell valami pótszer,

p hogy az eddiginél sokkal jobban érezd magad,

p Majd utána azért kell egyre nagyobb és nagyobb adag,

p Hogy ne érezd magad egyre rosszabbul?

p (és majd az elvonókúra tetsi-lelki kínjai)

p Inkubátor ház

p Például: amikor valaki

p úgy óvná a lánygyermeket

p a világ gonoszságaitól, rossz példáitól és hatásaitól,

p hogy hermetikus elszigeteltségben nevelteti fel őt –

p és ezzel teszi a legnagyobb rosszat:

p Már egy szép szó is elcsábítja…!

p (lásd pl.: Moliere: A nők iskolája,

p vagy eladható Sipsirica lesz…)

p Savanyú a szőlő?

p Amit nagyon kívánsz, de nem éred el,

p szó szerint vagy képletesen, átvitt értelemben,

p azt leszólod, ócsárolod, leminősíted, lefikázod –

p például a kosarat adó lányt kurvának mondod,

p és úgy teszel, mint aki nem is akarja „birtokolni” …

p Április elseje

p Meddig lehet elmenni

p a jóízű tréfálkozásban?

p Keltheti-e az ember mókából a saját halálhírét,

p hogy utána titokban megfigyelje a reakciókat?

p Árnyék-

p bokszoló

p Behunyt szemmel vagdalkozol,

p hátha így eltalálod azt, aki bántott –

p s pont azt éred, aki a legközelebb áll hozzád

p Hivatástalan

p A bérmunkás robotgép

p Bármennyiért bármit bárhol/mikor elvállalsz

p Csak azért dolgozol, hogy ma még ne halj éhen

p Mindez kitölti napod egészét, meghatározza álmod is

p Dezertőr

p Éppen az ütközet előtt

p hagyja cserben bajtársait

p Aki éppen a sorsdöntő meccs

p előtt jelent beteget, tűnik el stb.

p Öröm-bánat

p Ami az életben

p összeadódik, szorzódik,

p És a mi kivonódik, ami (meg)osztódik

p És ami – láss csodát! – megosztódva szorzódik

p Cél

p és eszköz

p Rossz célhoz jó eszköz

p Jó célhoz rossz eszköz

p Az eszközből végcélt csinálni,

p nem az életért enni, de fordítva…

p Ember-

p hízlalás

p Túltáplált gyerek

p Vagy megtömnek, mint egy libát –

p mint Jancsit a népmesében a boszorka

p Swift szerény javaslata: levágásra hizlalt gyerekek

p És a bánatában az evés-örömforrást eltúlzó…

p És az éhségsztrájkoló kényszeretetése…

p Részvétlenség

p Nincs együttérzés,

p nincs aktív szolidaritás

p A többség közönnyel szemléli kínszenvedésed

p A bajba kerülőt csak hibáztatják, nincs mentőöv

p „Puszta”

p A közlegelők csapdája – pusztulás

p Nem egyeznek meg egymással a gazdák,

p s mindenki rablógazdálkodást folytat a sivatagosodásig

p Gyász

p Nem gyászol/

p a gyászba temetkezik,

p felveszi a vigasztalhatatlan

p szomorú özvegy ördögi szerepet

p Vagy úgy tesz, mintha mi sem történt volna, sőt:

p koccint a tragédiában elhunyt mennyei szülinapjára,

p Elcsúfított arcvonás

p Vagy szándékos testi sértésből ered,

p Vagy véletlen súlyos balesetből fakadóan,

p amit a plasztikai sebész állított némileg helyre

p Vagy magad esel neki: smink, frizura, testékszer stb.

p Vagy nem fogadod el önmagad: plasztikai sebész „segít”

p x

Jókai Mór

Csahosi úr.

1861.

Vörös toll a kalapjánál,

Vörös beszéd a szájában.

A szeme is vérben forog,

Ha a zászlót lobogtatja.

Nem kell semmi, nem fizetünk!

Üssétek le, a ki mást mond,

Még a ki csak hunyorít is

Az is mind hazaáruló.

Szidja a sok gyáva népet:

Ezek a hitvány ujságok,

Ezek közt sincs egy, ki bátran

Megmondaná, – a mit ő mond.

Mind alkuszik, mind hizeleg!

Csak egyedül ő nem rendül.

Csak ő opponál mindennek,

Végre saját magának is.

Meetinget tart Deák ellen

A kocsmában: „táblabíró!

Conservativ! Ahol van ni!

Még Budára is által megy!”

…De majd tisztelt citoyen úr,

Ha más idő talál jönni?

„Ne féltsetek ti engemet:

Ismertek már, hogy ki vagyok?”

Csahosi úr.

1862.

Vedlett toll a körme között,

Szelid betűk tolla alatt,

A szeme lesütve szépen,

Mikor a toll perczegve ir.

„Alázatos véleményem”

A ki ezzel egyet nem ért,

Nem kár volna befogatni

Mint gonosztevő lázitót.

Az ostoba elvakult nép!

És ez a sok éhes firkász!

A ki csak azért agitál,

Hogy sok prænumeranst gyüjtsön.

Mind opponál, mind veszekszik,

Csak egy kettő loyolális.

De még azok sem elég jók.

Még a „Hirnök” is rebellis.

Mindennek az oka Deák,

A montagnardok vezére,

Ki leginkább áll az utban.

Hogy még sem mehetünk Bécsbe.

… De hát tisztelt honpolgár ur,

Ha majd megint más idő lesz?

„Ne félts engem; akkor megint

Feltűzöm a veres tollam.”

Jókai Mór

A nagyszájú hazafiak.

Hagymát dörzsölsz a szemedhez

Ugy siratod a népet,

Vaczkort harapsz, hogy savanyu

Legyen tőle a képed.

Nagyot iszol, „csak bor legyék”, lelkednek ez a malaszt, –

Akkor aztán „jöjj igaz szót hallani jámbor paraszt!”

„Nagy az adó!” hát ugyan te

Mit fizetsz Demosthenes?

Soha egy árva batkát sem

Még eddig! No most nevess!

Hasadnak élsz; de hazádtól pénzt és munkát megtagadsz,

S azt várod, hogy még téged is tartson a jámbor paraszt.

„Harczra fel!” S a hol te szolgálsz,

Melyik az az ezred?

Az Untauglik ezred! Te csak

A kuczkód védelmezed.

S ha megjön a sürgetett harcz, magad a sutban maradsz,

Hadd menjen a mészárszékre maga a jámbor paraszt.

„Kezdjük ujra!” Nem félted te

A hazádat a tűztől,

Csak pofád ragyogjon tőle,

Közé dobod az üszköt.

– De ha baj lesz, te magad majd szokás szerint kiszaladsz,

S megadja a tréfa árát itthon a jámbor paraszt.

(1878)

p 2

p Rabló-pandúr

p A rablóból lesz, lehet

p a legjobb pandúr, és fordítva

p De mi van akkor, ha valaki egyszerre mindkettő

p (lásd: Mézga család: a rendőrfőnök a maffiafőnök)

p Amnézia

p Kitörlik az emlékezeted

p és azt mesélik be neked,

p hogy senkiházi, sehonnai vagy,

p akinek szégyellnie kell még a származását is

p (ugyanezen dolgoznak országos léptékben is)

p Destruktív

p rivalizálás

p Nemtelen versengés –

p ami nem arra ösztönöz,

p hogy magadból a legeslegtöbbet hozzad ki,

p de arra, hogy a másik sikerét akadályozd…

p Kontra-

p produktív

p Ágyúval lősz a verébre

p A gyógymód több kárt okoz,

p mint maga a betegséggel járó..

p Sokkolva, halálfélelme tovább nő –

p és jöhet a sugár/kemo „terápia” …!

p Mint mikor a rákos sejtek mellett/

p helyett pusztul az épek is (a lelki ok

p megtalálása, megszüntetése magától

p helyreállítaná a normális állapotot…!)

p Cím-

p kórság

p Az összes fölösleges

p és káros tudományokból

p nagydoktori fokozatod, sőt

p akadémikusi címed is van!

p Nem a tapasztalatot/tudást,

p de a plecsniket halmozod

p Lassú-gyors

p Unatkozva tényleg

p lassan telik, vánszorog időd,

p visszatekintve viszont szinte

p teljesen eltűnt a nagy semmibe!

p Még az ajobbik eset, ha csak kiesett,

p igaz, hogy visszahozhatatlanul,

p és más kárt nem okozott…

p Sok

p hű-hó

p semmiért

p Hegyek vajúdnak

p és csak egérke születik

p Gyakran csekély vége a nagy készületnek.

p Egy életen át terrorizálod a családod „művedért”…

p Önpiszkoló

p Felfelé köpköd,

p és széllel szemben pisil:

p Csoda, hogy mocskos

p és undorkeltő lett?

p Bumeránghatás…

p Szerencsebérlet

p Óriási mázli volt,

p de te vérszemet kap…

p Ha egyszer már sikerült

p átúsznod a nagy, vad folyót,

p akkor te ismét próbálkozol,

p mintha az már rutinból menne?

p Arány

p tévesztő

p Aki nagyon túllő a célon

p Aki egy szúnyogot akar lecsapni,

p s leveri a herendit is/agyoncsapja a bírót…

p Eminens diák

p „Jó tanuló” csapda

p Aki minden tárgyból

p minimum jó érdemjegyre vágyik,

p mert ez a szüleinek is imponáló, tetsző…

p Egyszerre minden tanárnak meg akar felelni…

p Szégyelli a közepest, hát még az elégségest…

p (és a párja, a bukásfóbiás…)

p Hely-

p tévesztő

p Aki a grundon focizik,

p de nem bírja a zrikát, ugratást

p És aki minden jópofa ugratásra óriásit ugrik

p Aki egy mimóza, de elmegy foci játékvezetőnek…

p Buhera

p Aki szinte örökre

p berendezkedik a szükséglakásba

p És a szükségmegoldásokra, a gányolásra stb.

p Aki nem előzi meg, maximum hárítja a bajt

p (tűzoltómunka – ha már minden kötél szakad…)

p Raktár-lak

p Szenvedélybetegként

p gyűjtöd, halmozod a holmikat,

p amiket azután a bőség zavara

p miatt már nem is tudsz használni

p És ami a hely szűkösségét okozza –

p élettér hiánybetegségek jönnek…

p Torzó-

p torzuló

p Születési

p rendellenességeidre

p még rátettél egy lapáttal,

p és nyíltan utálsz, vagy titkon

p gyűlölsz minden normális testalkatút…

p Eltorzul a lelked, elmagányosítod magad stb.

p Fajgyűlölő

p Szükséged van

p lenézett, megvetett emberképre,

p hogy így szürke, meghunyászkodó,

p robotos-vegetáló életed magasztaljad,

p hisz tee már attól különb valaki vagy,

p hogy másmilyen vagy!?

p Ál-

p érdem

p Arra vagy büszke,

p hogy te nem vagy leszbikus,

p pedig ez nem a te érdemed,

p hiszen nem is volt kísértésed

p Pl. nem is voltál éveken át

p egyneműek közé zárva stb.

p Tréfa

p Rosszul

p sült el a tréfád –

p nagy bajt okoztál vele..

p Áldozatod katonai büntető-

p osztagba került temiattad…

p Emiatt azután egyszer s mindenkorra

p kiiktatnád életedből a humor dimenziót!?

p Vagy azon ügyködsz, hogyan állja bosszút?

p (lásd Milan Kundera Tréfa című regényét…)

p Teátrális

p Minden mozdulatod

p szándékoltan hatásvadász

p Úgy lépsz be egy társaságba,

p mint egy operaénekes a színpadra

p Ripacskodsz, pojácáskodsz,

p előadod magad, pózolsz stb.

p Ajándéklét

p Ajándék lónak ne nézd a fogát?

p De hát akkor miért panaszkodsz annyit?

p Miért vagy két lábon járó teleírt panaszkönyv?

p A szobád négy fala, a világ négy sarka csak panaszfal?

p Ajándék minden nap – életed a halálra ráadásul kaptad!

p A sok panaszkodásal meg csak bevonzod a nyomorod…

p (és elveszed erőd, időd, figyelmed életed javításától)

p Alvás-

p zavaros

p Félsz elaludni!?

p Rettegsz az álmaidtól,

p mert az álmok nem hazudnak,

p az álmaidat nem tudod éber,

p ún. józan ésszel kontrollálni

p Ezért van, hogy ébren kerülöd

p a játékot, a borozgatást stb. stb.,

p amikor önfeledt állapoba kerülhetnél…

p Ábrándozás

p az élete megrontója

p A bírhatót eladod álompénzed…

p A sosem volt múltba, fantaszta jövőbe vágyva

p elmész a házad táján levő aranybánya, és a

p tálcán kínált egyszeri nagy alkalmak mellett

p Jó anyák…

p Jószándékkal kövezett út a pokolba

p Ahogy pl. egy édesanya elrontja egykéjét,

p érzelmileg zsarolva, jól magához láncolva,

p a felnőtté válástól amúgy is rettegőt infantilizálva

p Csapda

p Rossz vásár

p Aki a létbiztonsága

p miatt lemond a szabadságról,

p és pl. a mamahotelben marad, vagy eladja lelkét,

p az egy idő után a viszonylagos jólétét is elveszíti,

p s már nem lesznek eszközei, hogy azt visszanyerje…

p (ez történt pl. ’56 után történt a magyar emberekkel?)

p Büntethetetlen

p Büntethetőséget kizáró ok

p Ha pl. kisgyerek vagy, beszámíthatatlan vagy!?

p De ha most/soha nem akar felelősségre vonható lenni,

p akkor a szabadságodról is időlegesen/végleg lemondott,

p és el kell szenvednie a gyámságot, a gondnokságot,

p Legrosszabb esetben még azt is, hogy diliházba zárják…

p (ott gumiszobába zárva csak magában tehet kárt…)

p Nem

p mentség!

p Nem védő, de vádló

p A részegség, az illuminált állapot

p nem enyhítő, de súlyosbító körülmény,

p hacsak nem erőszakkal itattak le téged.

p De ha önként csináltál magadból őrültet,

p akkor fizethetsz évtizedekig gyerektartást,

p vagy ülhetsz éveket börtönben megrontásért…

p (+ még a pedofilnek „járó” cellatársi bánásmód)

p Elesett

p Esek és kelek, ha még tudok

p „Vigyázz, aki állsz, hogy el ne essél!”

p Pofára esni – hasra esni – hanyatt esni

p A felfuvalkodott egyszer győző, örök vesztő

p Úgy hiányzott neki, mint üveges tótnak a hanyatt esés

p Folyton az eget bámuló, aki elesik az első göröngyben…

p Hiperaktív

p pótcselekvő

p Ami nehezen és lassan változhat

p és amire neked csekély a befolyásod,

p mint amilyen pl. a politikai rendszer,

p azzal foglalkozol gondolataidban/társaságban.

p De ami akár egy döntéssel holnaptól változhatna,

p és ami egy ugrást jelentene életminőségedben,

p pl. az élethazugságaiddal való szembenézés,

p azt elmismásolod, vagy örökké halogatod stb.

p Az ördög bibliája

p Szerencsejátékosok szerencsétlensége

p Szenvedélybetegek – póker, makaó, ulti, tarokk

p Elkártyázott vagyonok és becsületbeli adósságok

p Tizenkilencre még egy lapot kérni – hazardírozás…

p Ha nem profi/csaló, hamiskártyás, akkor tuti veszt

p (az előbbi meg a lelkét, de olykor a szabadságát is…)

p Veszélyes

p sugárzások

p A boldog ember az sugárzó,

p De a boldogtalanság is fertőző

p (mint ahogy az unalom és az ásítás is az –

p És ahogy a mondás tartja: egy bolond csinál százat)

p Analfabéta

p Hiába van kezedben a végrendelet,

p mely jó fordulatot adna sorsodnak,

p ha nem tudod a szöveget elolvasni,

p vagy nem érted annak jogi nyelvezetét…

p Akkor az csak egy összepiszkolt papírdarab

p Nem mindegy

p Nyelvtudás-hiányos

p Amnézia vagy amnesztia

p Internátus vagy internálás

p Megörülni vagy megőrülni

p Örvendő lány vagy örömlány

p Együttmunkálkodó vagy kollaboráns

p Felfüggesztenek vagy felakasztanak…

p Stb.

p Nyelő

p Nyögve nyelős

p Se lenyelni, se kiköpni

p Megakad a torkán, s megfullad

p Mindent lenyel/megetetnek vele

p Még az élő békát is lenyomják torkán

p Befolyásolható

p Mint egy szivacs, vagy nádszál

p Mindig annak a véleményét osztja,

p akivel éppen a legeslegutoljára beszélt

p (vagy mindenben a véleményvezér szavát szajkózza)

p Kivétel

p Ő nem általánosít

p Amíg ő nem halt meg,

p addig nem hiszi el, hogy

p ő is, mint mindenki, egy halandó lény

p Így váratlanul, készületlenül kel az utolsó útra,

p és későn döbben rá, hogy mi minden maradt ki neki…

p Maga-mentő

p Nem ülteti el a magot,

p nem meri élni a maga életét,

p mindentől óvja/kíméli magát,

p így hetvenszeres termés helyett

p még az az egy mag is elpusztul…!

p (aki menteni akarja életét, elveszíti azt…)

p Bűnbak

p Nincs bátorsága

p a kritikus önvizsgálatra,

p helyette intenzíven bűnbakot keres,

p akire minden bűnét rá lehet olvasni,

p és ami átmenetileg meg is nyugtatja –

p majd mehet minden tovább a rossz vágányon,

p lefelé gyorsulva a lejtőn a szakadék felé…

p Álomfejtő

p Vagy nem foglalkoznak álmaikkal,

p mintha azokhoz neki semmi közük sem lenne,

p avagy belepistulva tényleg szó szerint értik azokat

p Ill. naponta „szakértőkhöz” rohangálnak a megfejtésért…

p Öngyilkos

p Hullához kötözve

p A nagy szent könyvek

p holt betűihez bilincselve

p rohasztják el magukat az emberek

p (mint anno az etruszkoknál a kínhalál:

p az elevent a holthoz erősítve hagyni elrohadni)

p x

Jókai Mór

Az országos összeveszés.

Hát csakugyan elátkozott

Nép vagyunk, az már igaz!

Két felűl az ellenségünk

Annyi, mint az útféli gaz,

De az mind nem elég nekünk:

Egymás között is kell vetekednünk.

Hogyha minden magyar ember,

Kicsiny és nagy, egy hős lenne,

Hős is, bölcs is, egyként jeles,

Mind erőre, mind szellemre,

S egyesülne minden magyar,

Még is csoda lenne a diadal.

Ha volna min osztozkodnunk,

Prédálnók ellenség kincsét,

Vagy ha volna res nullius

A mi mostan közös inség,

S ember ember ellen kelne

Harczra e miatt: – volna értelme.

De a kinek a háza ég,

Hajója zátonyon akadt,

Mért tépi a közös bajjal

Együtt küzködő társakat?

Segítségét kitől várja,

Ha saját felét maga rongálja?

A tegnapi jó barátok

Ma ellenként találkoznak,

Kik tegnap egymást becsülték,

Ma egymásra rágalmaznak,

Jár a szitok, költött gyanú,

Álhír, undok gúnydal, hamis tanú.

A becsületes jó népet,

Mely igazságért sovárog,

Forrás helyett a csap alá

Viszik a lélekkufárok:

Ráuszítják önfelére,

S a kocsmában foly a magyar vére!

S mintha égből hullna a pénz,

Úgy pazalják; nincs szük idő!

Mi vagyunk most a bankárok,

Fizethet a párttéritő.

S hiusága az apáknak

Koldúsbot lesz majd az unokáknak!

Dicső nemzet! Kiről közmondás volt,

Hogy a magyar vigad mindig sírva,

Ez a te mostani mulatásod

Nem könnybe, de vegyül szégyenpírba,

Sírva kiált hozzád a dal:

„Békülj ki legelébb önmagaddal!”

Jókai Mór

Legyen úgy, mint régen volt!

„Legyen úgy, mint régen volt!

Legyen úgy, mint régen volt:

Tele légyen a magyarnak

Mind itczéje, mind pinczéje, mind a bolt.”

Legyen úgy, mint régen volt!

Legyen úgy, mint régen volt:

Hogy ne legyen a magyarnak

Sem dolmányán, sem jó hirén semmi folt.

Legyen úgy, mint régen volt!

Legyen úgy, mint régen volt:

Hogy ne ártson a magyarnak

Sem a Duna, sem a Tisza, sem az Olt.

Legyen úgy, mint régen volt!

Legyen úgy, mint régen volt:

Hogy halljanak a magyarrúl

Dicsőséges tetteket is, nemcsak szót.

Legyen úgy, mint régen volt!

Legyen úgy, mint régen volt:

Hogy ki szereti a magyart,

Még akkor is soká éljen ha megholt.

Legyen úgy, mint régen volt!

Legyen úgy, mint régen volt:

A magyar név dicsősége,

A magyar név dicsősége

Égjen, mint nap, ne változzék, mint a hold.

Legyen úgy, mint régen volt!

Legyen úgy, mint régen volt:

Hogy becsülje meg a magyart,

Hogy becsülje meg a magyart

Mind a német, mind az oláh, mind a tót.

Legyen úgy, mint régen volt!

Legyen úgy, mint régen volt:

Adjon Isten a magyarnak,

Két kezével, boldog égbül, miden jót.

(1860)

?

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

p.s.:

megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,

emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,

súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő

vers, közmondás, egymondatos életkép, mese, jellemrajz stb. stb.

