Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Régi-új intelmek/bátorítások – LXV.

Írta: Nagy Jenő · 2025. január 19.

kb. 26 perc olvasás

Eugéniusz:

Intelmek és bátorítások – LXV.

Ősrégi és új magyar parainézis

szabadlelkű örökifjú keresőknek



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a bölcs vagy balga,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Szellemi segítség: igazmondó tükör



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke vagy Sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsrontó típusok magyarán írt példatára



Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

pppppppppppppppppppppp

Önmagadon

nevetsz vagy szörnyülködsz, mert

a mese rólad szól – ismerj önmagadra!

A baj felismerése már a gyógyulás kezdete –

csak rajtad áll: változtass az eddigi életeden!

Csokonai Vitéz Mihály: A békétlenkedő

Tavasz

Ejnye, már az esztendőnek

Silány napjai eljőnek,

Itt a kedvetlen tavasz.

Locsos, pocsos minden napja,

Komor a bőjtmás hónapja.

Április csalárd, ravasz.

Sovány szelek süvőltése,

Száraz porral kerengése

Torkot, mellet terhelő,

Huruttal kerűl elő.

Kinek volna kedve benne!

Bárcsak hamar vége lenne

Únalmas óráinak.

Szemem bármerre tekintsen,

Sem gyümőlcse semmi nincsen

Kertem puszta fáinak.

Mit ér zőldje a szőlőnek,

Ha rajta fürtök nem nőnek,

Mit ér a bimbó, virág,

Ha körtvélyt nem nyújt az ág?

Barmaim, jaj, be soványok,

Elfogyott a takarmányok,

Már sem széna, sem mező,

Ezer az ember szükségi,

Nincs új, elfogyott a régi,

Majd kihúz az éhező.

Óh, bárcsak hamar nyár lenne,

E silány tavasz elmenne:

Uram! uram! talán már

Nem is fog már lenni nyár!

Nyár

Haj, haj, no! be elfáradtam,

Ugyan nagyon megizzadtam,

Adjatok egy kis vizet!

A nyári napnak hésége

Éltünk terhe, veszettsége,

Csak, csak ilyennel fizet;

Uram, szűntesd a héséget,

Mert magunkat is eléget.

Tikkasztó kánikulánk

Bűnünkért van csapva ránk.

Testünket alig bírhatjuk,

Lélekszakadva aratjuk

Ami kis termésünk jött;

Vetegettük hideg szélbe,

Most takarjuk forró délbe

Dudva és bogács között;

Amit e’ még meg nem fojtott,

Szipoly és sáskaraj tojt ott,

S amit ez is meghagya,

Elsütötte a ragya.

A hosszú napnak terhétől,

A munka keménységétől

Csigázódik életünk.

Mégis mindezért végtére

Mi a szegény ember bére!

Aggunk s alig ehetünk.

Mennykő, villám és mennydörgés

Mind, amit nyér a könyörgés,

Forgószél és jégeső,

Ami a munkánkra jő.

III

Ősz

A fejem már majd megbódúl,

Annyi a gond, mely rámtódúl,

Érik a gohér nagyon.

Szintúgy félek még előre,

Ha ránézek a szőllőre,

A szüret s baj itt vagyon;

Restellek már ki is menni,

Eső esik, mit kell tenni,

Alhatnám is, de nem is,

Mozogni kén nékem is.

Most jőnek már, haj, most jőnek

A megaggott esztendőnek

Legkomorabb részei,

Borong, tolong a kedvetlen

Őszi felhő, és szünetlen

Bugyognak locs cseppjei.

Bent ásítok, kint meg ázom,

Bent didergek, kint meg fázom,

Szomorú ősz, haj, haj, haj!

Benn is baj most, kinn is baj.

Bárcsak meleg napfény volna,

Vagy kemény télre hajolna

Már ez a locspocs idő.

Mert most setét ködbe fedve

Sínlik az embernek kedve,

S azért hozzám más se jő.

De ha jő is, mit csinálunk?

Csak únalom lakik nálunk;

Most is bú és álom nyom:

Jaj be fáj a vékonyom.

Tél

No eljöttél valahára,

Gyászos tél, a főld nyakára,

És az erszényt oldozod:

Együk most már munkánk bérét,

Igyuk saját testünk vérét,

Már az inséget hozod.

Igazán, hogy minél rosszabb

A te részed, annál hosszabb,

Életünkből majd fél rész

A te napjaidba vész.

Elrablod a kikeletnek

Tején hízott természetnek

Gyönyörűségit magad;

Mindent, amit a termékeny

Nyár s ősz adott a vidéken,

Fagyod tőlünk elragad.

Csak számodra munkálódunk,

Érted élünk és aggódunk,

S midőn mindent elragadsz,

Magad csak kedvet sem adsz.

Tömlöccé teszed szobánkat,

Kertünket és gyümőlcsfánkat

Zúzzal virágoztatod.

És azalatt nagy lármával

Kimormolsz szélhahotával

S jégfogad vicsorgatod.

Ne dúld fel minden kedvünket,

Enyhítsd megúnt életünket,

Bocsásd hozzánk a tavaszt,

Szívszakadva várjuk azt.

p 1

p Ákombákom ember

p Mint akinek más-más alkotó

p rajzolta a fejét, a törzsét, a lábait,

p s ők nem ismerték, amit a másik tett…

p (mindez vonatkozik az öltözködésére is)

p Pózna

p Olyannyira

p beállítottak egy pózba,

p hogy szinte szoborrá merevedtél,

p s alig mersz moccanni, mint azok

p a híres őrálló katonák, akiknek

p a bajuszuk se rezdül…

p A

p rest

p kétszer fárad

p A rosszul gombolt mellényt

p nem kezded elölről gombolni…

p És így sokszor több időt töltesz,

p vesztegetsz, mégsem mész semmire

p Kivételes pech

p Azt hiszed, hogy épp

p neked a legrosszabb a világon,

p Mindenki másnak gazdagok a szülei és a rokonai

p Mindenki más teljesen ép, egészséges, szépséghibátlan

p Így jobb sors helyett irigykedés és önsajnáltatás a részed.

p Példaképeink

p Az ifjúság megrontása

p Ótestamentumi történetekkel

p a keresztény hittankönyvekben

p Pl. Ráháb, a jerikói prostituált,

p aki elárulja és segít népe kiirtásában

p Érdemtelen

p Arra büszke, amit örökölt

p Azzal dicsekszik, amit mástól kapott

p Aki lopott, idegen tollakkal ékeskedik

p Hála

p és hálátlanság

p 1.

p Aki csak akkor tesz jót,

p ha rögtön kiplakátolt hálát kap.

p 2.

p Aki hálátlan a jótevőjével –

p esetleg a jóért még rosszal is fizet,

p Így többi segítségre rászoruló

p embertársával is rosszat tesz,

p mert ez jó eséllyel csökkenti

p az illetőben az adakozási kedvet…

p Megharagszol

p pont arra, aki rendszeresen támogat,

p mert annyira egyoldalú, aszimmetrikus ez a kapcsolat,

p S a másik nem ad lehetőséget, hogy ezt te viszonozhasd?

p (neked meg hálálkodni kell az uraságtól levetett cuccokért)

p Logika

p Valakit megbántottál,

p de nem kérted bocsánatát,

p így most még neheztelsz is rá,

p mert a bűnösségedre emlékeztet.

p Depresszió

p Nincs kedvem semmihez.

p de még ez a szerencse, mert

p ha lenne, felkötném magam….

p Pályatévesztő

p Egy rendőr bejelentkezik a központba:

p – A helyszínen vagyok, egy idős néni agyonütötte a férjét,

p Mert az rálépett a frissen felmosott padlóra.

p – Letartóztatta az elkövetőt?

p – Még nem, várom, hogy felszáradjon a kő.

p Először

p -utoljára

p Fogalmam sincs,

p hogy az én koromban

p hogyan illene viselkedni,

p hiszen még sosem voltam

p pont ennyi idős, mint most.

p Igaz/

p hamis illúzió

p A boldogság csak a gyerekkor

p és az udvarlás néhány múló pillanata,

p az élet többi része súlyos keresztek cipelése,

p Kálvária járás… Az előbbi egy része is csak

p hiú ábránd, hamis illúzió, önáltatás?

p Cseber-

p veder, sőt…

p – Te, én olyan ideges vagyok,

p hogy mindjárt felrobbanok!

p – Még csak az kéne!

p Akkor meg szétszórt leszel!

p (A kisebb baj elől menekülve

p a nagyobb elé rohan: egy apai pofont

p megúszni beleszalad az útonállókba)

p Szellemi népirtás

p Egy egész népbe minden médián

p ami a csövön kifér: kisebbségi érzést táplálni:

p utolsó csatlós, fasiszta, munkakerülő, kirekesztő, bunkó stb.

p (Múltját letagadva, meghamisítva, nevetségessé téve stb. stb.)

p Itt

p és most

p Minden valaha volt

p és minden elképzelhető világban

p ezerszer szívesebben élnél, mint éppen most –

p És ott boldog is lennél, de tényleg, isten bizony…

p Kizárásos alapon

p Adott körből kell választanom,

p ki lehet ebből a legjobb, az igazi

p ki az, aki a legkevésbé rossz,

p ki az, aki még úgy-ahogy megfelel…

p (és ha csak ketten vagyunk a szigeten…)

p Túlzó fok

p Szerelmi fokmérő

p Ha nem lehetsz az enyém,

p akkor viszont másé se legyél –

p inkább megöllek, én meg utánad halok…

p Ez már nem isteni, de ördögi, démoni „szerelem” …

p Bűz

p Először

p még mellbe vág

p a büdös, facsarja orrod…

p De akkor rögtön nem szólsz,

p hisz még itt olyan új fiú vagy.

p Azután meg már te is megszokod,

p az újakat meg te is beszoktatod…

p Belátható

p következmény

p A trehány munka drága ára

p Csak a patkószeg esett ki először

p Csak a ló botlott meg és bukott fel utána

p Csak a katona lett harcképtelenné emiatt

p Csak a csata, s majd a háború is elveszett így,

p Ami miatt odalett, a hódítóké lett az egész ország

p Különböző

p Ha önmagadat

p másoknál különbnek tekinted

p az nagyon megnehezíti, szinte ellehetetleníti,

p hogy a legértékesebb kapcsolataid létrejöjjenek,

p (így aligha lesz barátod, élettársad, csak max. rajongód stb.)

p Cassandra

p Látnoki képességgel

p megáldva és megverve…

p Mindent, ami lényeges, látsz előre,

p Ráadásul még nem is hisz neked senki…

p Pokoljáró dudás

p Amiért elismerést,

p jutalmat, kitüntetést érdemelnél,

p azért meghurcolnak, üldöznek, pellengérre állítanak,

p mint közellenséget – s nemcsak a te karriered törik ketté,

p de családodat is sújtják (Henrik Ibsen: A nép ellensége)

p Vegetáriánus

p Csak egy elved van,

p amiből nem engedsz…!?

p Pótvallásként szigorúan vegetáriánus vagy,

p Ami annyiból áll, hogy nem eszel húst, zsírt stb.

p Így nemcsak anyádnak/vendéglátódnak kell duplán főzni,

p de már eleve csökkented annak a valószínűségét,

p hogy valaha ez életben még párra találhatsz…

p Balga nép

p Pankráció

p Nem a pártok

p képviselik embercsoportok érdekeit,

p de mi képviseljük őket a családban és a baráti körben,

p egyre inkább mély szakadékká tágítva a közénk vert éket…

p Nemi

p élettelenül

p Vagy a potencia hiányzik

p Vagy a vágy már nincs meg

p Vagy nem egyszerre van meg

p Vagy a lehetőség, a partner várat magára

p Így nem jöhet létre a beteljesedés, az aktus

p (vagy a fizetett, megerőszakolt nő szex nyomora)

p Önhitt

p Belőlem kéne

p még ezer példány – önklónozó

p Vagy: senki se merjen utánozni –

p az epigon plágium pert kap nyakába,

p levédetem magam: szabadalom leszek…

p Az

p ostoba

p Aki csak

p a saját szemének hisz

p És csak azt hiszi el, amit lát

p (de azt meg nem hinni kell…)

p És bedől az érzéki csalódásnak,

p pl. minden fénylő szirszar neki arany…

p Idétlen

p Idő-tévesztő

p Pl. egy koraszülött

p Vagy az egyik koravén,

p a másik még infantilis,

p a harmadik már szenilis…

p Túlérett/éretlen

p A gyerekkel kis felnőttként bánnak,

p Koravénesedik mint kis gnóm törpe,

p Vagy nem segítik, katalizálják a felnőtté válását –

p Sőt intenzíven munkálkodnak az infantilizálásán

p (amihez ő is partner, mert csak az előnyeit látja)

p Verbális

p fekete doboz

p Amit nem tudsz

p szavakkal kifejezni,

p az nincs is, az nem is

p történt meg veled,

p az nem hatott rád…

p Te attól vagy ember,

p hogy tudsz beszélni…!?

p Önbíráskodó

p A saját ügyedben

p akarsz jó bíró lenni?

p A vétkes mondja meg,

p hogy bűnös-e vagy ártatlan,

p És ő maga szabná ki a végre-

p hajtandó/felfüggesztett ítéletet

p Legjobban

p a megszólástól tartasz,

p a közvélemény zsarnokságától…

p Pedig lelkiismereted kínpadja vár rád,

p ha nem is derül ki vétked, bűnös szándékod…

p Soha

p nem vagy

p ott a Tetthelyen,

p mindig valami jó alibit gyártasz!

p Így blicceled el az egész életedet…

p Mindegy

p Akárhogy élsz

p itt ezen a Földön,

p jóra-gonoszra egyformán süt a Nap,

p és a végén úgyis jónak-rossznak

p egyformán halálbüntetés jár?

p Mód-

p szertelen

p Soha semmire nincs

p jó, kipróbált módszered,

p szisztematikus eljárásod.

p Mindig csak próba-szerencse,

p a vak tyúk is talál szemet alapon

p keresgél hiába/kis hatékonysággal…

p Kiválasztás

p Kontraszelekció

p Az ország vezetőit a legjobb

p pókerjátékosok közül választják,

p akik szemrebbenés nélkül tudnak blöffölni,

p arcukon vastag bőrrel demagóg ígéretet tenni…

p Rémálom

p Nincs otthonom,

p mert mire hazajövök

p már semmi nincs a helyén,

p ismeretlen emberekbe ütközök,

p akik megütköznek rajtam és/sőt,

p hívatlan vendégként bánnak velem…

p Pályaív

p Ha hagyod magad,

p előbb magasra felemelnek,

p kicsit belekóstolsz a jóba,

p majd ok nélkül elejtenek,

p s még mélyebbre zuhansz,

p mint az eredeti helyzeted…

p Árvácska

p Te ugrottál volna

p egy jó szóra nyomban,

p de a legjobb eset az volt,

p amikor nem szidtak vagy vertek össze,

p és éppen nem gúnyneveden szólítottak…

p Innen szép nyerni, utolsóból első lenni,

p ahogy Hamupipőke örök példája mutatja!

p Magaddal szúrsz ki, ha önsajnálatba temetkezel…

p x

Petőfi Sándor:

DISZNÓTORBAN

Nyelvek és fülek… csend,

Figyelem!

Szóm fontos beszédre

Emelem.

Halljátok, mit ajkim

Zengenek;

Egyszersmind az ég is

Hallja meg.

Hosszan nyúljon, mint e

Hurkaszál,

Életünk rokkáján

A fonál.

Valamint e sültre

A mi szánk:

Mosolyogjon a sors

Szája ránk;

S pályánk áldásával

Öntse le,

Mint e kását a zsír

Özöne.

S életünk fölé ha

A halál

Romboló torát meg-

Ülni száll:

Egy gömböc legyen a

Magas ég,

És mi a gömböcben

Töltelék!

Székesfejérvár, 1842. november 18.

Arany János:

ALKALMATOSSÁGRA ÍROTT VERSEK

midőn Szilágyi Sándor úr az ő első és utolsó malacának

végső tisztességtételét nagy és fényes gyülekezet jelenlétében tartaná:

ezen alkalmatosságra készítődött és elmondódott egy bocskoros poéta által következőképpen:

Múzsám! ki lebuktál Parnasszus hegyérül

És csak orrbézúzást nyertél pálya-bérül,

Szünj meg erőltetni szárnyadat magasra,

Hagyd az égi kvártélyt a fellengő sasra;

Jobb teneked immár itt lenn tollászkodni,

Hősek és harcokról még nem is álmodni; –

Lelsz alacsony tárgyat akármennyit; – hisz na

Ehol van Szilágyi s az ő poltrás diszna!

Oh te, disznótornak nyájas istensége!

Kitől ihletődve jobban vált a gége,

Bicskanyitó új bor a vászon-kehelyben,

Ki előttem állasz tamquam egy pendelyben:

Tehozzád kiáltok, te légy segítségem,

Adj néhány rossz rímet, máskülönben végem;

Csak a leghitványabb fűzfaverset adsza,

Milyet ő érdemel és az ő malaca.

De talán azt kérdik – magam is azt kérdem –

Mi közös tulajdon, vagy mi közös érdem

Fűzi össze őket, hogy így énekembe

Mindig egy pórázra kötve vezetem be? –

Épen ez a dolog fő-fő csinja-binja,

Ezért gyötör engem a versgyártás kínja,

Hogy megbizonyítsam ékes rigmusokkal,

Szépen földerítsem „ad hominem”-okkal,

Mi hasonlatosság vagyon ő közöttök: –

Elmondom, Uraim! – ha ki nem… köhögtök.

Legelébb is: tudjuk a tapasztalásból,

Hogy a malac élte nem áll semmi másból,

Csupán enni, inni, vackon elheverni,

Ily módon szalonnát s nagy hasat nevelni.

Sándor is a háját szépecskén ereszti,

Már is látszik rajta, még pedig csak kezdi,

Hátha még disznó lesz! amit, hogy elérjen,

Üssünk össze urak, kívánjuk, hogy éljen!

Második hasonlat: hogy a malac korog,

Sándorunk is gyakran oly gyanúsan morog,

Hogy produkálhatná magát Athenében,

Bár malac nem volna rejtve köpenyében.

Azt hiszem furorét csinálhatna véle,

Olyat még nem hallott az a görög-féle,

Nincs is egyéb olyan tulajdona néki,

Mellyel annyi bölcs közt magát tüntetné ki.

Harmadik hasonlat: hogy a malac sokat

Lót-fut, csetlik-botlik, mindent felborogat:

E malac-tulajdon úgy megvan Sándorban,

Mint a két meszely bor az egy itce borban.

Ő is mindig ott jár, ahol sose kéne,

Ahol orron üti egyik-másik néne,

Minden lépten kárt tesz, nyal-fal amit talál,

Kotnyeles, kótyonfitty, minden lében kanál.

Negyedik hasonlat: hogy a malac élve

Nem szokott fizetni se nyárba, se télbe.

Mégis akad bőven árpa, kukorica,

Hogy kedvére élhet a jó mangalica.

Sándort is tehetjük vele azon rangra:

Minden fizetésit bízza nagyharangra,

Ő maga sohse vet, mégis bőven arat:

Húzza be az ajtót, aki hátul marad.

Ötödik hasonlat… de ne menjünk messze,

Im itt van előttünk, hasonlítsuk össze:

Ez a pockos termet, ez a karika-láb,

Ez a kuncogó hang, – minek menjünk tovább.

Csupán egy különbség van, fájdalom! köztök,

Az, hogy a malacból jóízűen ösztök,

De szegény Sándornak, ha majd így jár szinte,

Nem lesz neki bezzeg ilyen tora, mint e.

Végezvén beszédem épületes részét,

Halljuk már a malac utolsó nyögését,

Mellyel az élőktől örökre bucsúzik,

Mielőtt gyomrunkba – végképen becsúszik.

Előbb is gazdáján, megölőjén kezdi,

Szemét a tányérból ő reá mereszti,

Szájában az almát mérgesen harapja -,

Szóljon hát, mielőtt Lengyel úr bekapja.

A malac búcsúzása

Gyilkosom, kegyetlen! mivel érdemlettem,

Hogy ez a sok éhes osztozik felettem,

Hogy fiatalságom zsíros tavaszában

Így körülfogjanak széltiben, hosszában?

Nem irtóztál ugyan belém verni késed,

Mellyel eddig nem volt egy zicher döfésed,

Melytől ez ideig a patkány sem féle?

Hogy tudtál engemet általverni véle?

Gyönyörű mulatság, gyönyörű theátrum!

Ezért mondták rólunk: „par nobile fratrum”?

Ilyen a barátság? A gyöngébb a vesztes.

Így tett Pyladessel a derék Orestes?

Várj rá! mert szellemem feljár kísérteni,

Minden bátorságod az inadba keni,

Nem mersz többé este az utcán járkálni,

Nem fogsz gyertya nélkül egymagadban hálni.

Ha valami éjjel paplanodban korog,

Az én lelkem lesz az, amely ott kucorog;

Az lesz, mely a legszebb női társaságban

Egyszer csak megröffen hátul a nadrágban.

De nem, megbocsátok, jó keresztyén módra,

Hiszen hol találnék ily méltó utódra!

Baráti emlékül azt a gyűrűt hagyom,

Melyben, ha jól sejtem, farkam dugva vagyon. –

(1856)

p 2

p Metamorfózis

p Csodagyerekből hülyegyerek –

p Csodás átváltoztatás az iskolákban

p Mindenre kíváncsiból életunt nyegle…

p Besúgás

p A kisgyerekeket

p az iskolában spicliskedésre nevelik.

p Azt még külön is jó pontokkal díjazzák,

p ha még a szüleikre is köpnek – beköpnek

p Tudathasítás

p Kettős nevelés

p és kettős oktatás

p Otthon és a „második otthon”: az iskola

p Ha érvényesülni akarsz, tagadd meg apád…

p Kollektív büntetés

p Az állami terror – kriminalizálás

p Nemcsak az szenved el súlyos hátrányokat,

p Akit ártatlanul szabadságvesztésre ítélnek el,

p De a családja is, aki elesik a fenntartótól,

p A feleség a férjtől, a gyerek az apjától stb.

p Csapda

p „Ócsó mán a pásztor, nincsen becsületi,

p A nagy gazdák előtt mind huncut a nevi.

p Ha valamije van, azt mondják, hogy lopta,

p Ha semmije sincsen: hogy elkorhelykodta…”

p Bizonyítási

p kényszerben

p Egyeseknek legelább

p kétszer jobbnak kell lenniük,

p hogy legalább fele annyi esélyük legyen,

p mint ugyanarra az állásra pályázó protekciósnak

p Számkivetés

p Akik szóvá teszik,

p hogy a király meztelen,

p azokat örökre száműzik a hazájuktól,

p elvágják őket az élettő gyökereiktől –

p Mások meg maguk önként emigrálnak,

p kivándorolnak, idegenbe szakadnak stb.,

p mintha magukat akarnák büntetni…

p Sztereotípia

p A hibás előítéletek táptalajai

p Az emberek már gyerekkortól

p egyre egyneműbb csoportokban élnek:

p kik laknak a szomszédságba,

p kik járnak a lakópark játszóterére,

p kikkel jársz óvodába és általánosba,

p kikkel jársz külön-foglakozásokra, sportolni?

p Elkerüli sokszor így egymást szegény-gazdag,

p magyar-cigány, ép-fogyatékos, keresztény-zsidó…

p Lélek-

p vándorlás

p Úgy bánnak teveled

p mint a kivert kóbor kutyával,

p kővel dobálnak, elhajtanak,

p üldöznek és ütnek-vernek,

p vagy befognak kísérleti alanynak –

p legjobb esetben bezsúfolnak egy menhelyre…

p Preparált

p vadászat

p Szabad préda vagy, lettél,

p akire hajtóvadászatot rendeznek,

p s akinek az életével nem kell elszámolni,

p s akinek szinte semmi esélye a menekülésre,

p hisz a fizető vendégvadászok

p biztosra akarnak menni…

p Kis

p és nagydolog

p A biztonsági öved

p be nem kapcsolása miatt

p azonnal megbírságol az állam éber rendőre,

p de abban már így senki nem gátolhat meg,

p hogy minden ingóságod-ingatlanod eladd,

p s a pénzt a szerencsejáték vesztőhelyein hagyd…

p Mérték

p Képzeld el,

p hogy megtudják, nem is titok,

p mi a kedvenc zenéd és ételed –

p és életed attól fogva azzal keserítik,

p hogy semmi mást se hallhatsz,

p semmi mást se kaphatsz:

p így azután ebből a „jóból”

p tényleg megárt a sok…

p Kiütve

p és rád számolva…

p Akit legjobb barátodnak hittél,

p akit minden titkos tervedbe beavattál,

p aki bármikor jöhetett és asztalodnál evett,

p arról véletlenül kiderül, hogy spiclid volt,

p s azóta se híre, se hamva, még csak

p megbánást sem tanúsít… De teneked,

p a saját érdekedben meg kell bocsátani…

p Dologházi robot

p Embertelenítő munka

p Olyan a jelenlegi munkád,

p ami pár év alatt leamortizál,

p testcsonkító és lélekölő, szellemirtó,

p s ha elhasználódsz, akkor eldobnak,

p mint egy kicsavart citromot…

p És te mégsem mersz váltani!?

p Vendég-

p barátságtalanság

p Vendégségbe hívnak,

p de úgy bánnak veled

p mintha ingyen-konyhára jöttél volna,

p potyaleső éhenkórász a neved, és s még

p ahhoz is feltételt szabnak, hogy odalökjék

p neked a kegyelem-kenyeret. Például:

p az ő szájuk íze szerint el kell

p hangosan mondani egy imát…

p Tantaluszi kín

p Úgy, oly rafináltan kínoznak,

p hogy a terített asztal mellé ültetnek,

p ahol mindenki jóízűen falatozik,

p s neked semmit sem adnak,

p sőt gúnyolódnak rajtad,

p vagy még meg is aláznak:

p pitiztetnek, el is húzzák a mézes

p madzagot, de csak majdnem adnak…

p Bürokrata

p A hivatal packázásai –

p a bürokrácia labirintusai…

p Amikor majd’ minden engedélyhez kötött,

p és majd’ minden ügyintéző korrupt vagy hanyag,

p vagy túlbiztosítja magát, nem ismer méltányosságot…

p Az

p ember

p nevető lény

p Kötelező nevetni

p a főnök bugyuta vagy

p gonosz viccein, tréfáin,

p amit kollegád rovására süt el

p Aki nem elég hangosan kacag,

p az majd megnézheti magát, fizetését stb.

p (amikor az, ami a jó, az életben

p az egyik legjobb dolog lehetne,

p éppen az lesz a legrosszabb…)

p Rádöbbenés

p Kitől tudod meg

p a szomszédoktól, vagy

p iskolatársaidtól kell megtudnod,

p te egy úgynevezett „zabigyerek” vagy,

p – törvényes házasságon kívül születtél,

p ismeretlen akart maradni apád, anyád is -,

p akit nevelőszülők fogadtak örökbe

p (ugyanez állhat pl. zsidó mivoltodra is,

p amit ezért valami szégyellnivalónak tarthatsz…)

p Radír –

p tiszta lap…

p A liberális/kommunista fejlődés-kép

p A múltat – úgymond – végképp eltörlik,

p Mindent a nulláról, teljesen újrakezdenek

p Aki előttünk élt, az mind csak hülye lehetett,

p Ami korábban történt, az maga volt a pokol

p (csak a legrosszabb hagyományokkal tesznek kivételt,

p azokat nagyonis életben tartják, sőt: meg is erősítik stb.)

p Otthontalanság

p Életveszélyes(sé nyilvánított) épületben.

p Vagy a kilakoltatás Damoklész kardja alatt „élni”.

p Vagy kényszertársbérletben egy idegen családdal

p Vagy a halálos ellenségeddé vált, elvált feleséggel

p Vagy a beszállásolt megszálló katonasággal,

p aki a nemi nyomorukon is enyhítenének…

p stb. stb.

p A

p mechanikus

p másolás kockázata

p Éjszaka átvág a púpos a temetőn,

p egyszer csak elé ugrik egy kis törpe,

p s megkérdi a púpost:

p – Mi van a hátadon púpos?

p – Egy púp

p – Kell az neked?

p – Nem.

p A púpos hirtelen felegyenesedik,

p s boldogan sétál keresztül városon.

p Szembejön vele a sánta,

p akinek elmeséli mi történt.

p A sánta fejvesztve rohan a temetőbe,

p elé is odaugrik a törpe.

p – Mi van a hátadon te sánta.

p – Semmi…

p – Akkor nesze itt egy púp!

p Túsz

p Ha elrabolnak

p és pénzt vagy életet alapon

p váltságdíjat követelnek érted,

p és egy levágott ujjad küldik el,

p hogy hitelesítsék a levelüket,

p de az apádnak több bizonyíték kell…

p Előre!

p A vezetőd

p és szellemi elited

p nem a saját bőrét viszi a vásárra,

p Inkább a te farkaddal veri a csalánt?

p Kínzó-

p mester

p Csak az, aki közelről

p és régóta ismer engem,

p az ismeri érzékeny pontom.

p És ráadásul: ha velem él, akkor

p minden nap ki vagyok neki szolgáltatva

p s ráadásul tőle pont az ellenkezőjét várom…

p Áldozat

p vagy tettes

p Úgynevezett

p kabátlopási ügybe keveredni…

p Annyi idő után már nem is tudni,

p hogy téged loptak vagy te loptál…?!

p Szép

p új világ

p A homoszexualitást

p sokáig üldözték, tiltották,

p majd megengedték, ma meg

p szinte már támogatják, ajánlják is,

p Azt is megélhetjük majd, hogy

p egyszer kötelező lesz…?

p Hiányzó hős

p A férfiak akkor is, ott is

p lapulnak, mint szar a fűben,

p amikor éppen legény kell, kellene a gátra…

p Amúgy meg fölöslegesen-károsan brahiból,

p virtusból, fogadásból, imponálva stb. hősködnek…

p Tűz

p van,

p babám!

p És még őt,

p a más által lopott

p disznósajt becsületes

p visszaszolgáltatóját sújtja

p a cinkosan lopó dolgozó nép megvetése…

p Csak

p majdnem

p Csak majdnem érted el a vonatot

p Csak majdnem költöztél kertes házba

p Csak majdnem született meg a gyereked

p Csak majdnem írtad meg életed nagyregényét

p De végül mégsem, mindig éppen lemaradtál róla –

p késve döntöttél, indultál, próbálkoztál…feladtad!

p A láthatatlan ember

p A mimikris kaméleon rokona…

p Aki vészhelyzetben terepszínű tárgy lesz,

p annyira beleolvad az adott környezetébe…

p De ő úgy is marad – annak elmúltával

p se változik vissza – ő úgy is marad,

p elbújt és neki nem ér a neve…

p (és lehet/lesz SM beteg…)

p Két

p félidő

p a pokolban

p Életed első fele

p a pénz utáni hajszával telik,

p majd a békés nyugdíjas évek helyett

p addigra már annyira lerobbansz, hogy

p majd a hátralevő években vagyonodat

p mindhiába híres-drága orvosokra költöd…

p Akkor is a pénz mindenhatóságában hiszel..

p Bal-

p szerencse-

p hazárdjátékos

p Aki csak egyszer volt

p pár percig-óráig bolond,

p „megrészegedve” önként őrült,

p de az idő alatt minden vagyonát eljátszotta,

p és élete további részét már dologházban,

p vagy hajléktalanul, koldusként stb. tölti…

p Rosszabb esetben az ún. előszerettei is…

p Leskelődő

p Mások, kiválasztottak élik

p helyetted az ún. Nagy Életet,

p te megelégszel a drukkolással,

p kukkolással, a kulcslyukon leskelődéssel

p Hisz – szerinted – a boldogságra születni kell:

p rangba, palotába, vagyonba, származásba stb.

p A nemi életed is csak perverz nyomor: egy voyeur…

p Igazolatlan hiányzó

p Sohasem vagy itt és most jelen

p Te mindig máshova és más korba vágyódsz

p Vissza a régmúltba, vagy a távoli jövőbe…!?

p Te vagy fájó elvágyódással nosztalgiázol,

p vagy merengőn a bírhatót eladod álompénzen.

p És így a sírig áltatod magad: ott boldog lennél…

p Csak most nem gondolsz merészet és nagyot,

p amire érdemes lenne feltenni az életedet…

p Avatatlan

p Olyan az élete,

p mint azon a filmszereplőé,

p azok között is a tömeg-statisztáé,

p aki csak egy-egy jelenetben tűnik fel,

p arra kap instrukciót, de az egészet sosem látja…

p Rémálom

p Lehet, hogy életed egy nagy filmforgatás

p amibe rajtad kívül mindenki be van avatva?

p Egy nagy átverésnek vagy a szenvedő alanya,

p kandi kamerával figyelnek, követnek,

p és mindenki rajtad röhög?

p x

József Attila

(VÁSÁRHELYRŐL DISZNÓ JŐ…)

Vásárhelyről disznő jő,
fazekunkban disznó fő,
hurka, kolbász, májas, véres:
illik annak, aki éhes, –
ahogy futnak szagos percek,
ütemükre hurka serceg,
szag folytán eszembe jutsz te
(ez a célzás – ajaj! – hucpe)
szánk zsíros mosolytól fényes,
ahogy rádgondolunk, édes.

1933. dec. 17.

Molnár Jolán

Mennyei disznóságok

a nagy sertéskönyvben meg van írva:
disznótor után a pörzsölt tudat
megbékél, bár a hízók visítva
tagadják megtervezett sorsukat.
.
hajnalban koccintanak emlékére,
nincs, mi a hagymás, sült vérrel fölérhet.
s amíg hurkát tölt bélbe a ház népe,
kóstolót kínálnak a böllérnek,
.
ki a kocát hamar tarjára bontja.
bár a fél disznó látványa szörnyű,
orjaleves illatát ontja a konyha,
zsírszalonnából sül omlós töpörtyű,
.
kocsonyába bőven jut fejhús, köröm.
a trancsírozott korpusz sonkává,
kolbásszá lényegül a füstölőn,
s kampón lógva szellős padláson várják
.
a végső, boldog beteljesülést,
ha majd mennyei étekül szolgálnak.
disznósajthoz nyelvét, farkát, fülét
töltik, kötözik gömböc formára,
.
macska májra kapna, kutya a csontra.
paprikával hintve hűl a fatálon,
vajpuhára abált tokaszalonna
olvad a szájban, enni szinte álom!
.
húsvétkor füstölt sonkához torma jár,
puhára sül rövidkaraj a panírban,
s ha több disznóság elég nem volna már,
a comb dióján aranybarna pír van,
.
pörköltnek való dagadó, lapocka,
a bőrös malac év végi finomság,
mézzel kenve, pezsgővel locsolva,
s a pecsenyezsír maga a mennyország!

2022.

pppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

p.s.:

megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,

emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,

súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő

vers, közmondás, egymondatos életkép, mese, jellemrajz stb. stb.

ppppppppppppppppppppppppp